Hogyan lesz Jeruzsálemből "lélek szerint Szodoma és Egyiptom"?

Szia!

Jelenések könyve jelképeket használó prófétai irat, mely egy-egy képpel szemléltet dolgokat. Itt "Szodoma és Egyiptom", valamint a meg nem nevezett Jeruzsálem is jelkép. Ahhoz, hogy megértsd érdemes először beazonosítani a "két tanút", akiről itt szó van, beazonosítani azt a történelmi szituációt, amire ez a fejezet utal. Sodoma az erkölcsi romlottság jelképévé vált a Bibliában. (Jer. 23:14.) Egyiptom pedig arról nevezetes, hogy kész volt dacolni az Istennel és megkérdőjelezni létezését és hatalmát. "Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak? Nem ismerem az Urat". (II.Móz. 5:2).

Üdv. Péter

Szervusz!

A "ket tanu" azokat jelkezpezi, akik az I.vilaghaboru alatt lelepleztek, hogy azok a "vizek", /tanitasok/, amelyeket a keresztenyseg felszolgal a nyajanak, halalt okoznak. /Ezek az egyenek akkor mint Bibliakutatok voltak ismertek./ Mert nem az igazsagot tanitjak, hanem hamis tanokat. Annyira súlyosan érintette ez a csapás a kereszténységet, hogy miután a két tanú 42 hónapig zsákruhában prófétált, a kereszténység arra használta fel a világra gyakorolt befolyását, hogy ’megölesse’ őket. János ezt írja: „Mikor pedig befejezték tanúskodásukat, a mélységből feljövő vadállat háborút indít ellenük, s legyőzi és megöli őket. És holttestük ott lesz annak a nagy városnak a széles útján, melyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is oszlopra feszítették. És a népekből, törzsekből, nyelvekből és nemzetekből valók három és fél napig nézik majd holttestüket, és nem engedik, hogy holttestüket sírhelybe fektessék. És azok, akik a földön laknak, örvendeznek miattuk, és vigadoznak, és ajándékokat küldenek majd egymásnak, mert ez a két próféta kínozta azokat, akik a földön laknak” (Jelenések 11:7–10). Ez az első utalás abból a 38-ból, amely a Jelenések könyvében a vadállatra vonatkozik. Jelenleg elegendő tudni, hogy „a mélységből feljövő vadállat” Sátán műve, egy működő politikai rendszer. (Vesd össze: Jelenések 13:1; Dániel 7:2, 3, 17.) 1914 és 1918 között a nemzeteket az első világháború kötötte le. Tombolt a nacionalizmus, és 1918 tavaszán a két tanú vallási ellenségei kihasználták a helyzetet. Úgy irányították az Egyesült Államok jogi apparátusát, hogy az a lázítás hamis vádja alapján bebörtönözte a Bibliakutatók felelős szolgáit. A hűséges munkatársaik megdöbbentek. A Királyság-tevékenység csaknem teljesen leállt, olyan volt, mintha meghalt volna a prédikálómunka. A bibliai időkben iszonyú szégyen volt, ha valakit nem temettek emléksírba (Zsoltárok 79:1–3; 1Királyok 13:21, 22). Ezért nagy gyalázatnak számított, hogy temetetlenül hagyták a két tanút. A forró palesztin éghajlaton az utcán heverő holttest bizony már három és fél szó szerinti nap után elkezdett szagot árasztani. (Vesd össze: János 11:39.) A próféciának ez a részlete tehát rámutat arra a szégyenre, amelyet a két tanúnak el kellett viselnie. A korábban említett bebörtönzöttektől még azt is megtagadták, hogy óvadék ellenében szabadlábon lehessenek az ügyük fellebbviteli tárgyalása idején. Elég hosszú ideig tették őket közszemlére ahhoz, hogy ’a nagy város’ lakói számára bűzzé legyenek. De mi is volt ez ’a nagy város’? János ad némi támpontot. Azt mondja, hogy Jézust ott feszítették oszlopra. Így azonnal Jeruzsálemre gondolunk. Ám azt is mondja, hogy a nagy várost Szodomának és Egyiptomnak nevezik. Nos, a szó szerinti Jeruzsálemet egyszer Szodomának nevezték a tisztátalan gyakorlatai miatt (Ézsaiás 1:8–10; vesd össze: Ezékiel 16:49, 53–58). Egyiptom, az első világhatalom pedig olykor úgy kerül említésre, mint e világrendszer jelképe (Ézsaiás 19:1, 19; Jóel 3:19). Ennélfogva ez a nagy város egy beszennyezett „Jeruzsálemet” jelképez, amely azt állítja, hogy Istent imádja, de Szodomához hasonlóan tisztátalanná és bűnössé lett, azonkívül Egyiptomhoz hasonlóan e sátáni világrendszer részévé vált. A kereszténységet, azaz a hűtlen Jeruzsálem modern kori megfelelőjét szemlélteti, azt a szervezetet, amely tagjainak bőven volt okuk az örömre, amikor elnémították a két tanú zavaró prédikálását.

Hat kicsit nehez megerteni annak, akinek nincs alapismerete a Bibliabol, de mivel kerdeztel, probaltam erthetoen fogalmazni. Remelem segithettem. Ha kerdesed lenne meg, szivesen valaszolok. Judit!

Kedves Kérdező!

Nagyon szívesen. Mit tudunk a két tanúról? Elsőként azt, hogy "a Föld Ura mellett áll". Aztán azt, hogy "gyászruhába öltözve prófétál 1260 napig". Ez utóbbi azonos a 2. versben említett "42 hónappal".

Ezután érdemes figyelembe venni a Zakariás próféta könyvének 4. fejezetével való párhuzamot, ahol ugyanez jelenik meg további jelképekkel, ott "két olajfa", és "két lámpás" képében. Róluk is azt olvassuk, hogy "az egész Föld Ura mellett állnak" (Zak. 4:14). Ott Zakariás rákérdez a jelképek azonosítására, és ezt a választ kapja: "Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel!"

Jelenések könyve 11:5 még egy érdekeset ír róluk: "tűz származik az ő szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket". Ez utalás a II. Kir. 1. fejezetére, mégpedig a 10. versre. Azt láthatjuk ebben a történetben, hogy Illés szava a prófétai szó volt az, amire tűz keletkezett, és megölte az ellenségeit. Ugyanezt láthatjuk az I.Kir. 17:1-ben, amire a Jel. 11:6 hivatkozik, és Jelenések könyve 4. hivatkozása pedig Mózes szavára utal a II.Móz. 7:17-18-ra. Három természetfölötti csoda, és a zakariási hivatkozás alapján én arra a meggyőződésre jutottam, hogy a két tanúbizonyság maga a prófétai szó, amelyet a Szentírás, annak két szorosan összetartozó része az Ó- és az Újszövetség foglal magában.

Egyébként ez az azonosítás nem új, például a korai magyar protestáns teológia egyik jeles képviselője Mikolai Hegedűs János (1617-1667) is erre jutott A Biblia tanúi című művében.

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

Jelenések könyvének alapvetően három féle értelmezési irányzata van. A legrégebbi ezek közül az un. történelmi folytatólagos értelmezés, melynek lényege, hogy a próféciák a történelem folyamán folytatólagosan teljesednek be. Tekintettel arra, hogy ez a fajta értelmezés súlyosan megítélte a középkori egyházat, így hamar előállt két alternatívával is: az egyik az un. preaterista értelmezés, mely gyakorlatilag a próféciák teljesedését szinte teljes egészében a múltba helyezi. Nagyjából ezt vallják ma a nagyegyházak, mert kényelmes, egyszerű, és "biztonságos" megoldás. A másik az un. futurista, mely szinte a teljes teljesedést a jövőbe helyezi, érdekes módon azok szeretik ezt a fajta megközelítést ma, akik a zsidó nép megtérésében hisznek.

Jómagam a régi konzervatív protestáns teológiát képviselem, amelynek igen jeles képviselői voltak a magyar teológusok is a XVI-XVII. században, a hagyományos lutheri, kálvini megközelítést, melyet nagyon kevesen vesznek komolyan manapság. Pedig az akkori teológusaink tudtak valamit, mikor a török megszállást Isten figyelmeztető ítéletével azonosították, melyről Jelenések könyve is beszél. A 3,5 év vagy 42 hónap, vagy 1260 nap a Szentírás próféciáiban egy gyakran megjelenő időintervallum, melyet a XIX. századi teológusok a bibliai nap-év elv alapján egy igen hosszú több mint egy évezredet átölelő időszakkal azonosítottak, magyarázatot adva a XVIII. század végén bekövetkezett nagy francia forradalomra. Ez volt a "pusztai egyház" időszaka, melyben a Biblia gyakorlatilag "gyászruhába öltözve" volt méltánytalanul háttérbe szorítva. Az igazi elmozdulást a Bibliatársulatok megjelenése hozta a XVIII. század végén és a XIX. század elején, melyeknek köszönhetően mindenki számára elérhetővé vált a Szentírás.

Üdv. Péter

[link]

ez logikusabb válasz (Illés és Énok lesz a két tanú), bár apokrif iratokból idéznek.