A hiszékenység fontosabb mint az igazság?

Hihetetlen milyen eredeti gondolataid vannak :D

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

NEM.

Hinni, szilárd meggyőződésből kell, nem mások első szavára, mert tetszik.

Nem minden arany ami fénylik"

Katy Weaver

Hiszékenységnek nevezzük azt, amikor egy rakás ember elhiszi és tényként kezeli azt az elméletet, amit mai napig még senki sem tudott bizonyítani.

Hiszékenység még az is, hogy felmész egy ateista blogra, ahol segg hülye majmok írnak mindenféle hazugságot és te ezt benyalod, majd idejössz okoskodni és hülyét csinálsz magadból. Még jó, hogy anonim, mert valószínűleg sokan szembe röhögnének az utcán, ha tudnák ki vagy.

Hiszékenység még az is, hogy azt hiszed, hogy a hit a hiszékenységre alapul, mert anyucikád vagy apucikád, aki ugyancsak nem ismeri, ezt mondta neked.

Tehát a te kérdésed full hiszékenységen alapul.

Szia

Valahol igazad van, mert ha nem lennének hiszékenyek az emberek, nem lenni ennyi sok vallás. Akinek pontos ismerete van, azt nem lehet sem félrevezetni, sem hazugságokat mondani neki Istenről és Jézusról. Már ha a keresztény vallásról beszélünk.

A Biblia nem arra tanít, hogy vakon higgyél. Az akarja Isten, hogy győződj meg személyesen arról, amit hiszel. Ez pontos, Biblián alapuló ismereten alapszik.

Erről beszélt Pál a Zsidóknak írott levelében, a 11,1,2 "A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása. 2 Mert ezáltal nyertek tanúságot a régi idők emberei."

Mint ahogyan Pál írja, a régi idők emberei is "biztosítékot" szereztek arról, amiben hittek.

Üdvözlettel: Zita

Szia!

Bizonyára lézetnek olyan vallások, amelyek hiszékenységre építenek. Különbség van azonban hit és hiszékenység közt.

A közvéleményben sajnos egészen téves eszme él a keresztény hit mibenlétéről. Általában hiszékenységnek értelmezik. Az hisz, aki „elhiszi” Isten létezését, esetleg még Krisztus Isten-voltát, valamilyen halál utáni életet vagy üdvösséget. Ezért sokan úgy gondolják, hogy a hit csak a naivak, gyengék, vagy valamilyen áhítatra vágyó lelkek számára elérhető, így csak nekik jelent egyfajta megoldást az élet problémáira.

A bibliai hitfogalom azonban merőben más. Ha elfogadjuk, hogy a hit az ember helyes, egészséges lelki magatartása Isten iránt, akkor minden ember részéről ez lenne a természetes, a normális, a valóságnak megfelelő viszonyulás, és a hit hiánya a természetellenes állapot.

A Biblia szerint az élő vagy teljes hit milyen elemekből, egymásra épülő lépcsőfokokból áll:

Az első fok a szilárd meggyőződésre jutás Isten kinyilatkoztatott igazságáról, vagy így is mondhatjuk: a Szentírás igazságáról. „A hit pedig a remélt dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsidókhoz 11,1) A bibliai értelemben vett hit alapját tehát egy nagyon is erős, világos, értelmes meggyőződés képezi, nem pedig valamilyen bizonytalan „elhivés”.

A második fok a személyes bizalom kialakulása Isten iránt. Közelebbről jelenti ez a feltétel nélküli bizalmat az Ő mindenható, teremtő hatalmában és erkölcsi jellemében – igazságosságában és irgalmasságában. Ennek az Isten hatalmába és szeretetébe vetett hitnek a végeredménye a hit Isten ígéreteiben.

A harmadik fok: az alázat. Minél inkább látja az ember Isten tudás- és hatalombeli nagyságát, ugyanakkor a tökéletes igazságot és szeretetet megtestesítő jellemét, amelyek együtt érvényesülnek, annál inkább felismeri saját gyengeségét az igazság megértése és cselekvése, vagyis az erkölcsi erő szempontjából. Ezen az alapon igazi, értelmes alázatra jut Isten előtt. Ennél a pontnál különösen élesen mutatkozik meg az ember erkölcsi minősége, mert önmagáról kell elismernie az énjét nagyon érzékenyen érintő igazságot.

Mindezek után következik a hit döntő lépése: a hit cselekvése. Jakab apostol írja, hogy amíg cselekedet nincs, addig még nem lehet teljes hitről beszélni (Jakab 2,17–26). A hit cselekvése logikusan következik az előzőekből: ha valakinek teljes bizalma van Istenben, az Ő ígéreteiben, viszont nincs bizalma önmagában – a saját értelmében és erejében –, akkor ennek eredményeként rábízza magát Istenre, átadja magát neki, hogy Ő cselekedjen benne és általa. Az önzéssel megkötözött ember részéről ez a legnagyobb cselekedet, mert önmegtagadást, önös érdeke és büszke magabízása feladását jelenti, azt a fontos döntést, hogy önmaga helyére Istent állítja. A hitnek ez az elhatározása mindig az adott helyzetnek megfelelő, konkrét cselekvésben jut kifejezésre.

A hit utolsó – de nagyon lényeges – eleme vagy lépcsőfoka a mély hála, a szeretet elmélyülése Isten iránt azért, amit hit által az emberben és az ember által cselekszik. Ez a hála és szeretet magában foglalja azt a vágyat és erkölcsi kötelezettséget is az ember részéről, hogy a továbbiakban az egész életét Isten tulajdonának tekinti, és az Ő megváltó munkájába kíván bekapcsolódni, teljes önfeláldozással dolgozni másokért, Krisztus áldozatára válaszolva viszontáldozatként adva oda egész lényét, életét, és annak minden szolgálatát.

A hitnek ez az utolsó lépése is próbára teszi és kimutatja az ember erkölcsi minőségét. Az önző ember szívesen elvesz javakat önmaga számára, de nehezen fogja fel és vállalja a viszonzást, amelyre nem külsőleg, hanem csupán belül, a szívében, azaz erkölcsileg elkötelezett. Valamint az ember nagyon hajlamos arra is, hogy a dicsőséget önmagának tulajdonítsa azért, ami a valóságban nem az ő érdeme. Csak az énszeretet minden megnyilatkozását megutálni és megtagadni kész ember válaszol hálával Isten kegyelmének cselekvésére.

A hit az ember legszebb, legnemesebb képessége, illetve cselekvése. Amikor valakit igaznak, vagy valamit igazságnak, erkölcsileg mindenekfelett értékesnek talál, akkor mindent odaad, mindent vállal érte, még büszke, önző énje megtagadását is.

Üdv. Péter

Pedig a vallások nem mást várnak el tőled, minthogy higgy! Miért? Csak. Nincs kézzel fogható bizonyíték, ellene viszont annál inkább. Szilárd meggyőződésből hinni? Attól még ugyanúgy lehet hülyeség. És ebben egyetértene Katy is, ha mondjuk egy hinduról lenne szó. :) Mi különbség van a szilárd meggyőződéses hit és a hiszékenység között. SEMMI. Mert bizonyítékok nélkül el kell hinned, ami egy több száz éves könyvben le van írva: szétválasztott tenger, feltámasztott holtak, feltámadó messiás stb. Ezek egy ateista számára csak mesés elemek. Ennyi erővel a hetvenhét magyar népmesét is el lehetne hinni, de nem vagyunk naivak. Ki látott már hétfejű sárkányt? Na ugye! És Istent? ...

A Biblia igazát Isten támasztja alá, Isten létezését meg a Biblia. Ennyi. A hívők irtóznak az igazságtól, ők megelégszenek a saját igazságukkal.