Nem tudtok olyan imádságokat, amik a csecsemőkért, vagy a kismamákért vannak? Jó lesz link is.

Ez gyönyörű:

http://www.youtube.com/watch?v=BqecHmv8m38

William Butler Yeats

Imádság lányomért

Kinn szél süvölt, s itt benn, míg takarója

s bölcsője odva félig rejtve óvja,

a lányom alszik. Nincs gát, semmi se,

egy domb csak, s Gregoryék erdeje,

ami az Atlantin nevelkedett

kazlakat döntő szél útjába áll;

s én föl-le járok egy órája már,

s imádkozom: gond gyötri lelkemet.

Imádkoztam hosszan e gyermekért,

s hallottam, a toronyban sír a szél,

s a híd íve alatt; és hogy süvölt

a szilfák közt, az ár fölött,

és zaklatottan arról képzelődtem:

bomlott dobszóra megjelennek

a jövendő idők, a tenger

gyilkos ártatlansága küldi őket.

Bár lenne szép, de ne afféle szép,

hogy megzavarja más ember szemét,

vagy tükre a sajátját. Az olyan,

megáldva szépséggel túlságosan,

élete minden célját benne látja,

s természetes jóságát és a szívbe

látó meghittséget elveszítve

rosszul választ, s nem lesz igaz barátja.

Túl szép Heléna unta életét,

majd egy bolond miatt sok bajt megért

s a nagy Királynő, tengerhab szülötte,

apátlan bár, saját kedvét követve,

a rút kovácsot választotta férjnek;

tehát a szép nők, annyi biztos,

bolondgombát esznek a húshoz,

s az áldás így, mely részük, semmivé lesz.

Főként azt kell majd megjegyeznie:

nem ajándék, de bér mások szive,

s azé, kinek szépsége nem hibátlan;

s hogy bár bolondultak, de hányan,

a szépségért, bölccsé báj tette őket;

és sok szegényt, ki kóborolt rég,

szeretett, s hitte, hogy szerették,

örökre boldog kedvesség kötött meg.

Bár lenne rejtve nőtt, dúslombu fa,

s mint csalogány minden gondolata,

s bár rajta kívül semmivel ne

törődne, csak az áradó hangra figyelne

s vadászatba másképp ne kezdve,

csak jókedvében, sem vitába,

ó, zöld babérfává ha válna,

egy kedves, régi helyre gyökerezve!

Lelkem, mivel a neki drága lelkek,

s olyan szépség, melyben öröme telhet,

gyéren teremnek, lassan puszta lett;

de tudja: a fullasztó gyűlölet

tán minden rossz között a legnagyobb rossz.

S ha egy lélekben gyűlölet nem él,

bárhogy tépje a fát a szél,

nem hagyja el a csalogány a lombot.

Szellemi gyűlöletnél nincs mi rosszabb:

tartson majd minden elvet átkozottnak –

avagy nem láttam-e a legszebb

nőt, a bőségszaruból születettet,

elvakultságból mint becsülte le

és dobta el mindazt az áldást,

miért nyugodtabb lélek hálás,

egy fujtatóért, vad léggel tele.

S ha minden gyűlölet kivész belőle,

gyökeresen ártatlan lesz a lélek,

és rájön: önmagától

retteg s örül, magától bátor,

s mit ő akar, azt akarja az Ég is,

s hogy ő, bár minden száj morog,

süvölt minden szeles sarok,

fúj minden fújtató – boldog tud lenni mégís.

S bár vinné őt a férje olyan házba,

hol él a múlt idők minden szokása!

Mert gyűlölet és arrogancia

a zsibvásárok áruja,

szertartás és szokás és semmi más

hozza szépség s ártatlanság gyümölcsét.

A szertartás más neve: bőség,

s a dús babérfáé: szokás.