Mindenki hisz valamiben? Kötelező egyáltalán hinni valamiben?

Szia!

Mindenki hisz valamiben. Te például abban hiszel, hogy semmiben nem hiszel. Pedig de. Például hiszel abban, hogy vannak az életben fontosabb dolgok is. Ez is egyfajta hit.

A közvéleményben, sajnos, egy egészen téves eszme él a keresztény hit mibenlétéről. Általában "elhívésnek, hiszékenységnek" értelmezik. Az hisz, aki "elhiszi" Isten létezését, esetleg még Krisztus isten-voltát, valamilyen halál utáni életet vagy üdvösséget. Ezért sokan úgy gondolják, hogy a hit csak a naivak, gyengék, vagy valamilyen áhítatra vágyó lelkek számára elérhető, és ezért csak nekik jelent egyfajta megoldást az élet problémáira.

A bibliai hit-fogalom azonban merőben más. Ha elfogadjuk, hogy a hit az ember helyes, egészséges lelki magatartása Isten iránt, akkor minden ember részéről ez lenne a természetes, a normális, a valóságnak megfelelő viszonyulás, és a hit hiánya a természetellenes állapot.

A hit az ember legszebb, legnemesebb képessége, illetve cselekvése. Amikor valakit igaznak, vagy valamit igazságnak, erkölcsileg mindenekfelett értékesnek talál, akkor mindent odaad, mindent vállal érte, még büszke, önző énje megtagadását is.

A hit lelki magatartásának megőrzése esetén kibontakozhat az ember életében az Istennel való szövetség minden áldása. Ez mindenekelőtt abban nyilatkozik meg, hogy a megtéréskor elfogadott életelveket és életcélt győzelemre tudja juttatni az életében, öröklött, ösztönös természete és korábbi szokásai ellenére is. Kialakul és megszilárdul benne az igazság törvényének megfelelő jellem. Az Istennel való hitszövetség által az ember Isten bölcsességével, szeretetével és erejével kerül állandó, szoros kapcsolatba, együttműködésbe. Ezáltal a fejlődés határtalan távlatai nyílnak meg előtte mind a személyes életében, mind pedig a másokért való szolgálatában.

Az én meggyőződésem a tieddel szemben az, hogy ez az életben a legfontosabb dolog.

Üdv. Péter

Előző szépen fogalmazott!

Kérdező, olvastad pl. az Újszövetséget? Vagy nem érdekel, mi ez a mizéria kétezer éve, ami, meghatározta Európa kultúráját?

Na, azért kérdeztem, mert sokan úgy utasítják el a kereszténységet, vagy alakítanak ki róla véleményt, hogy nem olvasták el az Újszövetséget! Ha elolvasnád, lehet, téged is elgondolkodtatna. Mivel számomra nagyon izgalmas kérdés, miért ilyen a világ, és hogy milyen világképet alakítsak ki magamnak, így olvastam mást is, kerestem. Olvastam a buddhizmusról, a Tao Te King-et, mely a keleti gondolkodás egyik csúcspontja, ismerem a többi vallást is, némi filozófiát, pszichológiát. Keresésem eredménye, hogy a kereszténységet választottam. Nincs Jézusnál jobb a piacon!

Az iszlámot azért utasítom el, mert megengedi az erőszakot a vallásterjesztésben és erre maga Mohamed adott példát, és a Koránban benne van. Jézus tiltja az erőszakot. (Amikor Péter meg akarta védeni és karddal levágta egy katona fülét, Jézus visszarakta a fülét, és leállította tanítványát.)

Buddha azt tanítja, hogy a vágyaink miatt szenvedünk. Ha megszüntetjük az összes vágyunkat és érdeklődésünket, akkor megszűnik a szenvedés. Teljesen egyet lehet vele érteni egy bizonyos szintig, a felesleges vágyainkat érdemes elhagyni. De ha minden vágyunkat és érdeklődésünket elhagyjuk, végül is magunkat szüntetjük meg. Ez a célkitűzés nekem igen természetellenesnek tűnik. A kereszténység nem tiltja, hogy részt vegyünk a világban, ha azt szeretettel tesszük.

„Nincs Jézusnál jobb a piacon!”

Lehet az imént kissé popkultúrásan fogalmaztam. Szóval, Jézus azt is mondta, hogy:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Tehát a kizárólagosság igényével lépett fel.

Az iszlám ellen más is felhozható (csak röviden utaltam fentebb), pl. az iszlám terjesztése érdekében a Korán megengedi a nem muszlimokkal szembeni hazugságot, megtévesztést. A zsidókkal szemben a teendő: először megpróbálni áttéríteni, ha nem megy, akkor megölni. A zsidók átkozottak a Korán szerint.

Albert Schweitzer, a keresztyénség és a világvallások c. esszéjében így ír az iszlámról:

„A keresztyénségnek szellemileg az iszlámmal sincs vitatkoznivalója. Ez a vallás a Kr. utáni 7. században jött létre, részben zsidó és keresztyén eszmék hatása alatt. Nincs szellemi eredetisége, s nem olyan vallás, amelyben Istenről vagy a világról való mély gondolkodás lenne jelen. A világban való ereje abban áll, hogy egy Istent vall és bizonyos fokig etikus vallás, ugyanakkor azonban a primitív vallásosság minden ösztönszerűségét megtartotta, s így Ázsia és Afrika civilizálatlan vagy félcivilizált népeinek úgy kínálhatja magát, mint a monoteizmus hozzájuk legközelebb álló formáját.”

Ezzel megint lepontozódást kockáztatok, de vállalom a véleményem: az én léttel és egyéb "magas" dolgokkal kapcsolatos kérdéseimre nem adott választ egyik egyház sem. Voltam a vallásos mátrixban is, voltam az ateista mátrixban is, amik mind részei a körülöttük lévő, minden tapasztalhatót és megismerhetőt magába foglaló Mátrixnak. De abban sem vagyok biztos, hogy a Mátrix a "legkülső" réteg, sem abban, hogy valóságos lenne. Sőt, a saját magam valóságosságában sem vagyok biztos.

Mivel ezeket a kérdéseket nem tudom megnyugtatóan (visszaellenőrizhető módon) megválaszolni, maradtam annál, aminél a Kérdező: nem foglalkozom vele. Van pont elég megoldandó feladat abban az életemben, ami tud nem folytatódni is, ha nem fizetem a gázszámlát, és megfagyok. Nem látom be, miért kellene további problémákat rakosgatnom a nyakamba mindenféle transzcendenssel, amik több kérdést keletkeztetnek, mint amennyit megválaszolnak. (Ez nem jelenti azt, hogy ne igyekeznék tisztességes lenni, és a magam hasznát lehetőleg sosem a mások kárára keresni. Ha van Isten, és az, aminek mondják (bölcs, igazságos, és szerető atya), annyit talán ez is fog érni előtte, mint az eszetlen hajbókolás.)