A biblia szerint aki nem a mennybe kerul az hova?

"Nem akarok senkit bántani, de hogy jutott ilyen valakinek az eszébe, hogy Istent ilyen vádakkal illesse, hogy egy élőlénynek a tűzben való kínzását élvezze?"

Szerintem bőven elég csak a boszorkányüldözésekre gondolni.

Tudom,nem "Isten tette",de ha a hívei...hát szerintem érted.

Sziasztok!

Pedig ennél egyszerűbben nehéz leírni...de ha megmondod mi nem világos abból amit leírtam akkor negyon szívesen elmagyarázom.

Minden felekezetnek van valamilyen elképzelése a halál utáni életről, a képbe szerintem az zavar be, hogy az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még inkább az újplatonizmus révén a lélek természetes halhatatlanságának eszméje behatolt a kereszténységbe.

Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység mindinkább felhígult, miután 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember.

Üdv. Péter