Jézus megkérdezte a tanítványait: "Hát ti kinek mondtok engem" Miért kérdezte ezt Jézus a tanítványaitól?

Latom Zitus nem hagod abba a kamu kerdeseid felteveset, hogy utana bmasolhasd az Ortoronybol Jehova tanui velemenyet az aktualis dologrol.

De hogy a kerdesedre is valaszoljak: Jezus Krisztus Isten fia, igy maga is Isten (ha a fugefa nem teremthet mondjuk szolot, akkor hogyan szulethene Istentol nemisten). O a mi Megvaltonk, aki magat kiuresitve emberi format vett fel, es eljott a foldre, hogy megvaltson bennunket a buneinktol, es megszabaditson a karhozattol, atkoktol, betegsegektol, szegenysegtol, es minden egyeb rossztol, ami a foldre a bun kovetkezmenyekent jott el. Meghalt es feltamadt, felment a Mennybe es az Atya jobbjan ul, erovel es hatalommal fog visszajonni majd, es megiteli a vilagot. O maga a szeretet, aki az eletet adta ertunk, felette valo jonk nincsen, az Atyatol es a Szent Szellemtol kulon szemely, de megis egy veluk. Ma is hatalmas arra, hogy csodakat tegyen, betegeket gyogyitson, hiszen tegnap, ma es mindorokke ugyanaz. Na ez Krisztus, az Elso Zsenge, a husveti Barany.

Szia!

Én úgy gondolom, hogy hiba egy ilyen jelentőségű kérdést önmagában vizsgálni! Tekintettel kell lenni az elhangzás körülményeire, a szövegkörnyezetre is.

Ha ezeket megvizsgálod egyből feltűnik, hogy Jézus két kérdést tett fel!

Azután érdemes egy kicsit azzal is foglalkozni, hogy hol, és mi után hangzott el ez a két kérdés. Caesarea Philippi Palesztina legészakibb pontja: utána már Szíria következik. Idáig érve Jézus végigjárja Izráel egész határvidékét a pogányok felé. Útja most már csak Jeruzsálem felé vezethet, hogy szembenézzen sorsa beteljesedésével. Ez a helyzet magyarázza Jézusnak önmaga személyére nézve feltett kérdéseit.

Az első kérdése így hangzott: "Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?" (Mt 16:13)

Jézus pontosan tudta a választ, tehát a kérdés a tanítványok érdekében hangzott el. Szomorúan kellett belátniuk, hogy Izrael képtelen volt felismerni Messiását. Egyesek, amikor látták csodáit, Dávid Fiának mondták Őt. A Bethsaidánál megvendégelt sokaság Izrael királyává akarta kikiáltani. Sokan készek voltak prófétának elfogadni, de nem hittek benne, mint Messiásban.

Jézus ezután tette fel a második kérdést, mely magukra a tanítványokra vonatkozott: "Ti pedig kinek mondotok engem?" (Mt 16:15) Erre Péter így felelt: "Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia" (Mt 16:16).

Ebből a párbeszédből kitűnik, hogy Jézus célja az volt ezekkel a kérdésekkel, hogy alkalmat adjon a tanítványoknak, hogy megvallják Belé vetett hitüket, és megerősödjenek az eljövendő próbára.

Jézus így felelt Péternek: "Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám" (Mt 16:17). Az ember önmagától sohasem juthat el az Isten ismeretre. "Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?" (Jób 11:8) Egyedül a fiúság lelke jelentheti ki nekünk Isten mélységes dolgait, melyeket "szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt. ... Nekünk azonban az Isten kijelentette az Ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is" (lKor 2:9-10).

A Szentírás Krisztust Istennel egyenlőnek, az isteni teljességet birtokló személynek mondja. Jézus Isten formájában volt, sőt Istennel egyenlő: "Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő" (Fil. 2.5-6) Az Atya egyszülöttje, ő tette egyenlővé, de akkor is egyenlő. "Mert Ő benne [Krisztusban] lakozik az istenségnek egész teljessége testileg" (Kol. 2.9).

Krisztus az Ige, aki Istennél volt, sőt ő maga volt az Isten. Ő jött el közénk, róla tett bizonyságot János apostol. "Kezdetben volt az Íge, és az Íge volt az Istennél, és Isten volt az Íge. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. (Ján. 1.1-3) "És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez volt, akiről mondtam: Aki utánam jön, előttem lett, mert előbb volt nálam" (Ján. 1.14-15) Jézus volt az, akiről János bizonyságot tett, tehát a többi szövegrésznek is róla kell szólnia: "Kezdetben volt az Íge, és az Íge volt az Istennél, és Isten volt az Íge". A kijelentés világos. Jézus az Istennél volt, és Isten volt Jézus: egyszerre benne, de egyszerre külön is, amit valóban nehéz emberi logikával felfogni, de a Biblia kijelenti. Az Újszövetség Krisztust egyértelműen Istenként állítja elénk. Olyan nevekkel illeti Jézust, amelyek csak Istennek járnak. Például, Jézust Istennek nevezik ebben a kifejezésben: "Várjuk reményünk boldog beteljesülését; a nagy Istennek és Üdvözitőnknek; Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét" (Tit 2.13; vö. Jn I,1; Zsid 1,8; Róm 9,5; I Jn 5,20-21). Róm. 9.5-ben Pál, miután a zsidó népről beszél, ezt mondja: "akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten."

Üdv. Péter

Az említett rész megtalálható a Márk Evangyélioma 8. rész-ben.

Ahhoz, hogy egységben lássuk a történetet, el kell olvasni az egész fejezetet.

Az első részben egy sokaság hallgatta Jézust, harmadik napja voltak vele. Megéheztek, és kenyeret adott Jézus nekik, és halat a 4000 embernek. A farizeusok ezek után jelt kívánt látni Tőle. De Jézus nem mutatott jelet nekik.

Majd hajóba szálltak, és a tanítványok megijedtek, mert nem volt kenyerük. Jézus megfeddi őket, hogy miért nem látnak, és miért nem hallanak.

Aztán Bethsaidába mentek, ahol egy vakot vittek hozzá. A vakot kivezette a városon kívülre. Csak Ő, és a tanítványok voltak a vakkal. A tanítványoknak mutatott valamit. A szemeire köpvén, a kezeit rá téve, a vakot megkérdezte, hogy mit lát. Ő ezt mondta: „Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.” Majd ismét rátette a kezét, és a vak megépült, és tisztán látott.

Ezután kérdezte meg a tanítványokat, hogy az emberek kinek mondják őt. Ezt felelték: „Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.” Ez az az állapot, amikor a vak nem látott tisztán és csak mint járkáló fákat látta a tanítványokat.

Majd megkérdezte, hogy ők kinek mondják. Ezt felelte Péter: „Te vagy a Krisztus.” Ez az az állapot, mikor a vak tisztán látott.

A tanítványok nem látták tisztán Jézust, és ilyen példázatú cselekedettel mutatta meg nekik, hogy hogyan tekintsenek tisztán rá. Ő nem próféta, Ő Isten felkentje.

Mk 9,7 És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.