Jehova tanúi! Miket tanítanak nektek arról, hogy hogyan legyetek meggyőzőek?

Nos ez nyílt titok. :)

Egyébként, nem házalunk, mert nem folytatunk kereskedelmi tevékenységet, ingyen kaptuk ingyen adjuk.

Ahogy Jézus is kiképezte a Tanítványait mielőtt elküldte kettesével őket a szolgálatba, a Tanúk is kapnak ilyen képzést.

(Lukács 10:1) 10 Ezek után az Úr kijelölt hetven másikat, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helyre, ahová ő maga is menni készült.

(Máté 10:5) 5 Ezt a tizenkettőt küldte el Jézus, és a következő utasításokat adta nekik: . . .

Tehát nem a Tanítványok találták ki, hogy mit kell mondani, hanem Jézus mondta el nekik.

Javaslom, hogy látogass el egy ilyen össze jövetelre, és ott élesben is láthatod. Hogy helyileg hol van a Te hozzád legközelebb eső gyülekezet, azt a jw.org oldalon tudhatod meg.

Katy Weaver

Szia!

Nyugodtan tedd fel ezt a kérdést azoknak, akik hozzád járnak, mert bőséges választ kapsz majd a kérdéseidre.

Addig is elmondom Neked, hogy nem házalunk, mert a Biblia ezt tiltja.

Amire tanít a Biblia:"Beszédetek mindig kellemes, sóval ízesített legyen, hogy tudjátok, miként kell kinek-kinek választ adnotok" Kolossé 4:6

"Ne jöjjön ki rothadt beszéd a szátokból, hanem csak olyan, ami jó az építésre, ahogy a szükség kívánja, hogy azt adja a hallgatóknak, ami kedvező." Efézus 4:29

Figyeld meg, hogyan képezte a tanítás művészetére Jézus a tanítványait.

Jézus a lehető legjobb képzésben részesítette tanítványait, hogy el tudják látni a szolgálatot. Mindenekelőtt tökéletes példát mutatott nekik (Lukács 6:40). Gondolj csak a tanítványokra, akik elkísérték őt a prédikáló körútjaira. Megfigyelték, hogy Jézus mindenhol prédikált, ahol csak emberekkel találkozott: tópartokon, hegyoldalakon, városokban, piactereken és az emberek otthonában (Máté 5:1, 2; Lukács 5:1–3; 8:1; 19:5, 6). Látták, hogy szorgalmas, korán felkelt és késő estig munkálkodott. A szolgálatot nem alkalmi időtöltésnek tekintette (Lukács 21:37, 38; János 5:17). A tanítványok kétségtelenül észrevették, hogy Jézust az emberek iránt érzett, mélyen gyökerező szeretet ösztönözte tettekre. Talán látták az arcán a szívében lévő könyörületet (Márk 6:34). Mit gondolsz, milyen hatással volt Jézus példája a tanítványaira?

Krisztus követőiként utánozzuk a példáját a szolgálatunkban. Ezért minden követ megmozgatunk, hogy ’alaposan tanúskodjunk’ (Cselekedetek 10:42). Jézushoz hasonlóan felkeressük az embereket az otthonukban (Cselekedetek 5:42). Ha szükséges, változtatunk az időbeosztásunkon, hogy olyankor látogathassuk meg őket, amikor nagyobb a valószínűsége, hogy otthon vannak. Emellett keressük az alkalmat, hogy nyilvános helyeken is tapintatosan prédikálhassunk, például az utcán, parkokban, üzletekben és a munkahelyen. Továbbra is ’keményen dolgozunk és küzdünk’ a szolgálatban, mivel komolyan vesszük ezt a munkát (1Timóteusz 4:10). A mások iránti mélységes és őszinte szeretetünk indít arra, hogy keressük a lehetőségeket, hogy ott és akkor prédikáljunk, ahol és amikor az emberek megtalálhatók (1Tesszalonika 2:8).

Jézus egy másik módon is képezte a tanítványait: részletes utasításokkal látta el őket. Mielőtt először kiküldte a 12 apostolt, majd a 70 tanítványt prédikálni, összejövetelt tartott, ahol felkészítette őket (Máté 10:1–15; Lukács 10:1–12). Ez a képzés jó eredményeket szült, ahogy arról a Lukács 10:17 beszámol: „Visszatért pedig a hetven örömmel”.

Jézus arra oktatta a tanítványait, hogy bízzanak Jehovában. Ezt mondta nekik: „Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetek erszényébe, se elemózsiás tarisznyát az útra, se két alsóruhát, se sarut, se botot; mert megérdemli a munkás az eledelét” (Máté 10:9, 10). Szokás volt, hogy az utazók magukkal vittek egy erszényként használt övet, egy elemózsiás tarisznyát és egy pár tartalék sarut. Azáltal, hogy Jézus arra oktatta a tanítványait, hogy ne aggódjanak ilyesmik miatt, voltaképpen ezt mondta nekik: „Teljesen bízzatok Jehovában, hiszen ő törődni fog a szükségleteitekkel.” Jehova gondoskodik majd róluk, mégpedig úgy, hogy az Izraelben szokásos vendégszeretet kimutatására indítja azokat, akik elfogadják a jó hírt (Lukács 22:35).

Jézus arra is oktatta a tanítványait, hogy ne engedjék, hogy elterelődjön a figyelmük. Ezt mondta: „senkit ne öleljetek meg üdvözlésképpen az úton” (Lukács 10:4). Vajon Jézus ezzel arra utalt, hogy legyenek ridegek vagy tartózkodóak? Semmi esetre sem! A bibliai időkben az üdvözlés gyakran jóval több volt egy egyszerű köszönésnél. A hagyományos üdvözlés különféle formaságokkal járt és hosszas beszélgetést foglalt magában. Azáltal, hogy Jézus felszólította a tanítványait, hogy ne kövessék a hagyományos üdvözlést, valójában ezt mondta: „A leghatékonyabban kell felhasználnotok az időtöket, mert az üzenet, amelyet visztek, sürgős.

A többit, ha érdekel, majd megkérdezheted a látogatóidtól.