Tulajdonképpen kik azok a Jehova tanúi?

Kedves Kérdező.

Én névvel is felvállalom, hogy 22.éve ennek az Istennek vagyok a Tanúja, És sem Jehova nem vagyok, mert nem ez a nevem, sem Jehovista nem vagyok, mert ilyen vallásról nem is hallottam.

Persze van egy olyan "vallás" akiket gyakran össze kevernek velünk, akik úgy hívják a hitüket, hogy :

"Igazhitű Jehova Tanúi."

Ők leragadtak 1935-nél.

S most a kérdésedre válaszolnék:

Ha nagyon érdekel kik vagyunk, javaslom, hogy a jw.org oldalon elektronikusan is letöltheted azt a kis füzetet, ami ezt a kérdést tárgyalja:

Jehova Tanúi, Kik Ők?

Egy kis előzetes ebből a témából:

Az eredeti nyelvek „tanú”-nak fordított szavai bepillantást engednek abba, mit is jelent Jehova tanújának lenni. A Héber Iratokban „tanú”-nak fordított (ʽedh) főnév a „visszatér”, illetve „megismétel, újra megtesz” jelentésű (ʽudh) igéből származik. Az (ʽedh) főnévvel kapcsolatban a Theological Wordbook of the Old Testament ezt mondja: „A tanú olyan személy, aki a folytonos ismétlés által félreérthetetlenül nyomatékot ad bizonyságtételének. Az [ʽedh] szó otthonos a bírósági nyelvezetben.” Az A Comprehensive Etymological Dictionary of the Hebrew Language for Readers of English hozzáteszi: „Az [ʽudh ige] eredeti jelentése valószínűleg az volt, hogy ’ismételten és erőteljesen mondott [valamit]’.”

A Keresztény Iratokban a „tanú” (mar΄tüsz) és a „tanúskodik” (mar·tü·re΄o) szavakkal fordított görög szavaknak szintén volt jogi mellékértelme, jóllehet idővel tágabb értelmet öltöttek. A Theological Dictionary of the New Testament szerint „a tanú fogalmat két értelemben [is használják]: tanú a tények tisztázására, és tanú az igazság mellett, úgymint megismertetni és kinyilvánítani a meggyőződést”. Így tehát egy tanú vagy közvetlenül a maga ismerete alapján közöl tényeket, vagy olyan nézeteket vagy igazságokat hirdet, amelyekről meggyőződött.

Az első századi keresztények hűséges életútja a „tanú” szó értelmét egy újabb árnyalattal bővítette. A korai keresztények közül sokan üldözés alatt és a halállal szembenézve tanúskodtak (Csel 22:20; Jel 2:13). Ennek eredményeként körülbelül az i. sz. második századra a tanúra vonatkozó görög szó (a mar΄tüsz, amelyből a „mártír” szó is származik) azt a jelentést nyerte, amelyet azokra a személyekre alkalmaztak, akik készek voltak „halállal megpecsételni tanúskodásuk vagy vallomásuk komolyságát”. Őket nem azért nevezték tanúknak, mert meghaltak; azért haltak meg, mert lojális tanúk voltak.

Pál apostol mondja: „mi is, kiket a bizonyságoknak [tanúknak, Csia fordítás] ily nagy fellege [a görög ne΄phosz szó felhőtömegre utal] vesz körül” (Zsid 12:1). Röviddel az Édenben történt Isten szuverenitása elleni lázadás után kezdett formát ölteni a tanúk e „felhőtömege”.

Pál a Zsidók 11:4-ben Ábelt azonosítja Jehova első tanújának e szavakkal: „Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.” Miképp volt Ábel Jehova tanúja? A válasz aköré összpontosul, amiért Ábel áldozata „becsesebb” volt, mint Kainé.

Egyszerűen szólva Ábel helyes indítékkal mutatta be helyes áldozatát, és ezt helyes cselekedetei is alátámasztották. Ajándéka véráldozat volt, amely nyája zsengéinek az életét képviselte, Kain ellenben élettelen termést áldozott fel (1Móz 4:3, 4). Kain áldozatából hiányzott a hit indítéka, amely Ábel áldozatát elfogadhatóvá tette. Kainnak meg kellett volna változtatnia imádatát. Ehelyett rossz szívállapotot mutatott ki azzal, hogy elutasította Isten tanácsát és figyelmeztetését, és megölte a hűséges Ábelt (1Móz 4:6–8; 1Ján 3:11, 12).

Mintegy öt évszázaddal Ábel halála után kezdett Énókh „Istennel járni”, vagyis Jehovának a jóra és rosszra vonatkozó irányadó mértékei szerinti életet folytatott (1Móz 5:24). Isten szuverenitásának az elutasítása akkorra az istentelen gyakorlatok elburjánzásához vezetett az emberek között. Énókh meg volt győződve arról, hogy a Legfőbb Szuverén cselekedni fog az istentelen személyek ellen, és Isten szelleme arra indította, hogy hirdesse nekik elkövetkezendő pusztulásukat (Júd 14, 15). Énókh hűséges tanú maradt a haláláig, mivel Jehova „magához vevé” őt, ezzel nyilván az erőszakos haláltól mentve meg, amely ellenségei kezétől várt rá (Zsid 11:5). Így hát Énókh nevét is a keresztény kor előtti „tanúk nagy fellegének” növekvő listájára lehetett írni.

„Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között” (1Móz 6:9). Azzal bizonyította Isten szuverenitása iránti alárendeltségét, hogy úgy cselekedett, „mint parancsolta vala néki Isten” (1Móz 6:22). Hitből cselekedve „házanépe megtartására bárkát készített” (Zsid 11:7). Noé azonban nem csupán építő volt; mint „az igazság hirdetője” [vagy hírnöke] figyelmeztetett a közelgő pusztulásra (2Pét 2:5). Noé bátor tanúskodása ellenére azonban az a gonosz nemzedék ’nem vesz vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá’ (Máté 24:37–39).

Noé korát követően Jehovának voltak tanúi az Özönvíz után élt patriarchák között is. Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és Józsefet úgy említik, mint a keresztény kor előtti tanúk fellegének korai részét (Zsid 11:8–22; 12:1). Feddhetetlenségük megőrzésével bizonyították, hogy Jehova szuverenitását támogatják (1Móz 18:18, 19). Így hozzájárultak Jehova nevének megszenteléséhez. Ahelyett hogy valamely földi királyságban kerestek volna biztonságot — „vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön” —, hittel „várták vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten” (Zsid 11:10, 13). Uralkodójukként fogadták el Jehovát, reményüket horgonyként a megígért égi Királyságba vetve, amely jogos szuverenitásának megnyilvánulása.

Az i. e. XVI. században Ábrahám leszármazottai rabszolgák voltak, akiknek szükségük volt az egyiptomi fogságból való szabadulásra. Ekkoriban Mózes és testvére, Áron játszott kiemelkedő szerepet „az istenek harcában”. Megjelentek a fáraó előtt és átadták Jehova ultimátumát: „Bocsásd el az én népemet.” De a büszke fáraó megkeményítette szívét; nem akart elveszíteni egy hatalmas, rabszolgamunkát végző népet. „Kicsoda az Úr — válaszolta —, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izráelt” (2Móz 5:1, 2). E megvető válaszával a fáraó — akit egy élő istennek képzeltek — nem volt hajlandó elismerni Jehova istenségét.

A felvetődött, istenséget érintő vitakérdés miatt Jehova most hozzálátott annak bebizonyításához, hogy ő az igaz Isten. A fáraó, dacolva Jehova erejével, a mágiát gyakorló papjai által összevonta Egyiptom isteneinek egyesített erejét. De Jehova tíz csapást küldött rá — mindegyiket előre bejelentette Mózes és Áron által —, hogy bebizonyítsa a föld elemei és teremtményei felett gyakorolt uralmát, és felsőbbségét Egyiptom istenei fölött (2Móz 9:13–16; 12:12). A tizedik csapás után Jehova „hatalmas kézzel” kivitte Izráelt Egyiptomból (2Móz 13:9).

Ésaiás prófétán keresztül Jehova e kihívást tette: „ki hirdethet [pontosan prófétál] ilyet közőletek [a nemzetek istenei közül]? és a mi még előbb lesz, [azaz a dolgokat előre] ki hallatja velünk? Állítsák elé [mint istenek] tanúikat, igazolják magokat, hogy hallják [a nemzetek népei] és ezt mondják: Igaz!” (És 43:9, Káldi fordítás). Igen, állítsanak elő a nemzetek istenei tanúkat, akik be tudják bizonyítani az isteneik próféciájára vonatkozóan, hogy „igaz”! De egy ilyen isten sem tudott igazi tanúkat felmutatni istensége mellett!

Jehova egyértelművé tette Izráel számára a felelősségüket azon kérdésnek a tisztázásában, hogy ki az igaz Isten. Ezt mondta: „Ti vagytok az én tanuim . . . szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító! Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim . . ., hogy én Isten vagyok” (És 43:10–12).

Nos az év ezredek folyamán Jézus volt a legnagyobb Tanúja Istennek aki ezt a nevet viseli.

Ha felkeltette az érdeklődésedet, akkor a kiadvány további fejtegetését, a honlapunkon tovább olvashatod.

Katy Weaver

(Cselekedetek 28:21, 22) . . .. 22 De helyénvalónak gondoljuk, hogy tőled halljuk, mik a gondolataid, mert bizony ami ezt a szektát illeti, ismeretes előttünk, hogy mindenütt ellene beszélnek.”

. Az első századi Róma közösségének ezek a vezetői nagyszerű példát állítottak fel. Közvetlenül a forrásból akartak hallani valamit, nem csupán a kívülálló bírálóktól.

Hasonló módon ma is gyakran beszélnek Jehova Tanúi ellen az emberek, és nagy hiba volna arra számítani, hogy előítélettel teljes forrásból megtudhatjuk az igazságot. Ezért örömmel adunk magyarázatot néhány főbb hittételünkre vonatkozóan.

Mi hiszünk abban, hogy a „teljes Írás Istentől ihletett és hasznos” (2Timótheus 3:16). S bár vannak emberek, akik azt állítják rólunk, hogy nem vagyunk valóban keresztények, ez egyszerűen nem igaz. Mi teljesen egyetértünk Péter apostol Jézus Krisztusra vonatkozó tanúságtételével: „Nincs más név az ég alatt, amelyet az emberek között adtak, amely által megmentésben részesülnénk” (Cselekedetek 4:12).

Mégis, mivel Jézus azt mondta, hogy ő „Isten Fia”, és hogy „az Atya küldött engem”, Jehova Tanúi hiszik, hogy Isten nagyobb Jézusnál (János 10:36; 6:57). Maga Jézus is elismerte: „Az Atya nagyobb, mint én” (János 14:28; 8:28). Ezért nem hisszük, hogy Jézus egyenlő az Atyával, ahogy azt a háromságtan doktrínája kimondja. Ehelyett hisszük, hogy őt Isten teremtette, és alá van rendelve Istennek (Kolossé 1:15; 1Korinthus 11:3).

A magyar nyelvben Isten neve Jehova. A Biblia ezt mondja: „Te, akinek neve JEHOVA, egymagad vagy felséges Isten az egész földön” (Zsoltárok 83:19, Károli). Ezzel a kijelentéssel összhangban Jézus nagy hangsúlyt adott Jehova nevének, és követőit így tanította imádkozni: „Mennyei Atyánk, szenteltessék meg a te neved!” Ő maga így imádkozott Istenhez: „Nyilvánvalóvá tettem a te nevedet azoknak, akiket nekem adtál a világból” (Máté 6:9; János 17:6).

Jehova Tanúi hiszik, hogy nekik is azt kell tenniük, amit Jézus tett: nyilvánvalóvá kell tenniük mások előtt Isten nevét és szándékát. Mi azért vettük fel a Jehova Tanúi nevet, mert Jézust kívánjuk követni, aki „a hűséges Tanú” (Jelenések 1:5; 3:14). Nagyon helyesen mondja az Ésaiás 43:10. verse az Isten képviseletében járó népének: „Ti vagytok az én tanúim — ez Jehova kijelentése —, sőt szolgám, akit választottam.”

Jézus arra tanította követőit, hogy így imádkozzanak: „Jöjjön el a te királyságod!”, és ez a Királyság lett tanítása fő témájává (Máté 6:10; Lukács 4:43). Jehova Tanúi hiszik, hogy valóságos kormányzatról van szó, amely a mennyből uralkodik a föld felett, és hiszik, hogy Jézus Krisztus ennek a kormányzatnak kinevezett láthatatlan Királya. „Az ő vállára kerül az uralom” — mondja a Biblia. „Messzire kiterjed majd uralma és a békének nem lesz vége” (Ésaiás 9:6, 7, Katolikus fordítás).

Természetesen, minden kormányzatnak vannak alattvalói, és Jehova Tanúi hiszik, hogy a mennyei uralkodókon kívül az emberek milliárdjai nyerik el az örökké tartó életet. Idővel a föld gyönyörű Paradicsommá lesz, megtelik Isten Királyságának arra érdemes alattvalóival, akik mindannyian alávetik magukat Krisztus és társuralkodói uralmának. Ezért Jehova Tanúi szilárd meggyőződéssel vallják, hogy a föld sohasem pusztul el, hanem beteljesedik a Biblia ígérete: „A föld pedig az igazságosaké lesz, és örökké rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29; 104:5).

De vajon hogyan jön el Isten Királysága? Talán úgy, hogy minden nép önként alárendeli magát Isten kormányzatának? Ellenkezőleg; a Biblia a valósághoz hűen feltárja, hogy a Királyság eljövetele megköveteli Isten közvetlen beavatkozását a földi ügyekbe: „Az egek Istene egy királyságot támaszt, amely soha el nem pusztul, és ez a királyság . . . szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat, maga pedig megáll határtalan ideig” (Dániel 2:44).

És vajon mikor jön el Isten Királysága? A bibliai próféciák alapján, amelyek most teljesednek, Jehova Tanúi hiszik, hogy nagyon hamar eljön. Felkérünk, hogy vizsgálj meg néhány olyan próféciát, amely a dolgok jelenlegi gonosz rendszerének „utolsó napjai”-ra vonatkozó jellegzetességeket már jó előre bejelentette. Ezeket a próféciákat a Máté 24:3–14; Lukács 21:7–13; illetve 2Timótheus 3:1–5. versében jegyezték fel.

Jehova Tanúi hiszik, hogy a jelenlegi életünkkel ebben a világban még nincs mindennek vége. Hisszük, hogy Jehova azért küldte el Krisztust a földre, hogy váltságdíjként ontsa ki életvérét, és ezáltal az emberek helyeselt állapotba kerüljenek Isten előtt és elnyerjék az örökké tartó életet a dolgok új rendszerében. Ahogyan Jézus egyik apostola mondta: „Az ő vére most igazságosnak nyilvánított bennünket” (Róma 5:9; Máté 20:28). Jehova Tanúi mélységes hálát éreznek Isten és az ő Fia iránt azért, hogy a megváltásról való gondoskodás által lehetővé tették számukra a jövőbeni életet.

Jehova Tanúi teljes bizodalommal vannak a jövendő élet iránt, s ezt a bizodalmat a halottak közül való feltámadásra alapozzák, ami Isten Királysága alatt következik be. Mi hisszük, hogy a Biblia tanításával összhangban, amikor valaki meghal, a létezése valóban megszűnik és „azon a napon elvesznek gondolatai” (Zsoltárok 146:3, 4; Ezékiel 18:4; Prédikátor 9:5 [9:7, Károli]). Igen, a halottak számára a jövő élet reménységének alapja az, hogy Isten megemlékezik róluk a feltámadásban (János 5:28, 29).

Jehova Tanúi azonban meg vannak győződve arról, hogy a most élők közül sokan életben maradnak majd, amikor Isten Királysága véget vet minden mostani kormányzatnak, és — amiként Noé és családja is túlélte a Vízözönt — ezek az emberek is megmaradnak, hogy örökké örvendjenek az életnek a megtisztított földön (Máté 24:36–39; 2Péter 3:5–7, 13). De azt is hisszük, hogy ez a túlélés attól függ, hogy teljesítjük-e Jehova követelményeit, ahogy a Biblia mondja: „A világ azonban elmúlik . . . , de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17; Zsoltárok 37:11; Jelenések 7:9, 13–15; 21:1–5).

Nyilvánvaló, hogy itt nem lehetséges mindent elmondani arról, hogy mit hisznek Jehova Tanúi, de meghívunk, hogy szerezz erről további tájékoztatást.

Kedves 11-es válaszoló, aki szerint az előttem szólók "tényeket" írtak! Segítek neked, hogy tisztábban láss, hogy ne vakítson el valamiféle téveszme, ezzel talán a kedves kérdezőnek is segítek kiszűrni az olyan hamis alakokat, akik meggyőződés nélkül forgatják ki a valódi tényeket. Miket is írtak az első válaszokban:

"Akik látták Jehovát."

Ez egy gúnyos válasz, és a Biblia alapján semmiképpen sem igaz, vajon akkor tény??? Nálad az?

A második válaszoló szintén az gúnyos nézeteit bizonyította olyan kérdésben, amihez NEM ÉRT, mert ha értene, nem írna ekkora marhaságot! Ezért lett tény? Nocsak!

"Egyébként a Bibliára épülő, magát kereszténynek valló gyülekezet, elég sajátos nézetekkel, úgy mint a többi."

Ennek is csak az első fele igaz. A nézeteink teljes mértékben a Bibliára épülnek, ami e világ számára lehet, hogy "sajátos", de semmiképpen sincs ellentétben a bibliai tényekkel. A "többihez" pedig nem hasonlítanám magunkat, ha már "sajátosak" vagyunk.

"Csak általában szektának minősítik, mert erős túlzásokba esnek bizonyos területeken..."

Semmiféle "túlzásokba" nem esünk - ha csak az nem volt "túlzás" e sötét világ szempontjából, hogy pl. nem vettünk részt sok tízmillió ember, hittestvér meggyilkolásában, mint általában a világ által elismert ún. "kereszténység"! Na, ez tény!

"... és tagadják, hogy vallásnak számítanak."

Tényleg?! És hol olvassátok, hogy Jehova Tanúi nem vallás??? Ez neked tény, kedves drága 11-es???

Az 5-ös, ha ismer is bennünket, még sok tanulásra szorul.

"Egy "új vallási mozgalom", ami azt hiszi, hogy megtalálta Isten valódi nevét..."

Ez a nyilvánvaló hazugság is tény??? Neked az 11-es?? Furcsa fogalmaid vannak a "tény" szóról!

És vajon mennyire kell tudni héberül ahhoz, hagy a mai magyar kiejtésben használjuk pl. Mózes, vagy Ézsaiás, esetleg éppen Isten nevét? Ó-héber nyelvzseninek, vagy 6 diplomás nyelvésznek kell lenni ezen ókori héber nevek mai, magyar használatához?? Ez is tény??? Hát minősítetted magad, mi-tagadás...!

"Ezért történelmi léptékű vadbaromságként kitalálta, hogy Isten neve Jehova..."

Ez is "tény" kedves 11-es??? Tényleg Jehova Tanúi találták ki Isten nevét????

És tényleg Adonájnak kell ejteni a JHVH-t?? MILYEN BIBLIAI SZABÁLY SZERINT???? Vagy milyen héber nyelvi szabály szerint??? Ezek tények?

Nem is meglepő ugyanennek a válaszolónak az újabb ostobasága a vérrel kapcsolatos bibliai állásfoglalásunkkal kapcsolatban. Ehhez egy link ad segítséget:

[link]

Ennek és sok más rólunk szóló orvosi cikknek a fényében a 7-es válasz is tény??? Vagy inkább alapvetően téves tájékoztatás, hamis propaganda, mely azért veszélyes, mert sok élet múlhat a káros és életeket veszélyeztető orvosi eljárásokon.

A 8-as pedig csak egy papagáj (már több kérdésnél elrikácsolta ugyanezt), azt sem tudja rendesen megfogalmazni, amivel vádol, nemhogy megindokolni.

Szóval szerinted ezek tények???? Nem semmi figura lehetsz. Na csá!!!