Mi történik velem, hogy ha meghasonlok, majd megtagadom magamat?

A kettő nem ugyanazt jelenti.

A meghasonulás azt jelenti, hogy az elveid, illetve szándékaid ellentmondásba kerülnek a tetteiddel. Amikor erre utólag jössz rá, akkor meghasonulsz önmagaddal. Ezért is mondta Jézus, amikor kiűzte az ördögöket, és azzal vádolták, hogy ő maga is ördög, hogy ez önmeghasonulás lenne. Amikor meghasonulsz önmagaddal, akkor szégyent érzel.

Az önmegtagadás a kereszténységben pozitív kontextusban szokott előfordulni. Hasonló a meghasonuláshoz, de tudatos, lényegében azt jelentheti, hogy legyőződ a saját korlátaidat. Tehát itt is a belső mércéddel szemben cselekszel, de itt tudatosan. Pl. ellenállsz a csábításnak.

Boldogtalan leszel... :(

A meghasonlás pozitív oldala egy felismerés lehet, hogy olyan mederbe kerültél, ahová nem szerettél volna. A legrosszabb, ami történhet, hogy megtagadod magad. Ám ha képes vagy elfogadni, hogy ami megtörtént, az megtörtént, és a levonva a tanulságot másfelé terelni az életedet (megismerve a határaidat, így fenntartva a visszaesés lehetőségét), akkor bölcsebben és tudatosabban élheted az életedet, ami nem azt jelenti, hogy soha többé nem cselekszel a szándékod ellen (ilyen embert még nem láttam), de a törekvésed erre irányul, és ha mégis félrecsúszol, akkor képes vagy lábra állni, és továbblépni, lehetőség szerint jóvá tenni, amit lehet, amit meg nem, azt elfogadni, hogy így alakult. Ennek pedig egy módszere az önmegtartóztatás - lényegében ezt írta le Ozmium42 (véleményem szerint jól), csupán én nem nevezném önmegtagadásnak, mert az azt jelentené, hogy azt éled, aki nem te vagy, de hát akkor mi végre születtél?

A lényeg, hogy fegyelmet tudsz gyakorolni a vágyaid, az indulataid fölött, de ez nem azt jelenti, hogy elfojtod őket, hanem képes vagy minél nagyobb kontrollt gyakorolni felettük. Ennek elsajátítása egy hosszú folyamat, ami gyakorlatilag nem ér véget, mert mindig csiszolható (jó pap holtig tanul).

Meghasonlik önmagával:

(Márk 3:24-26) 24 Hiszen ha egy királyság meghasonlik önmagával, az a királyság nem állhat meg; 25 és ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem képes megállni. 26 Éppígy, ha Sátán önmaga ellen kelt fel, és meghasonlott, nem állhat meg, hanem vége van.

Jézus ezzel lényegében ezt a gondolatot fejezte ki: „Ha igaz lenne, amit állítotok, és én Sátán ügynöke lennék, és tönkretenném, amit Sátán létrehozott, akkor Sátán a saját érdekei ellen dolgozna, és csakhamar elbukna.” Elsöprő logika, nem igaz?

A megtagadom magamat Jézusért pedig megint más, ahogy valaki írta.

Megtagadni magam Jézusért azt jelenti, hogy nem a saját kívánságaim érdekeimet nézem az életemben először, hanem Jézus és Isten királysága érdekében teszek , hogy hozzá járuljak annak előmozdítására

Vagy is Pl, nem arra szánom a szabad időmet ami nekem hozna hasznot, hanem Jézus dolgaival királyságának érdekeivel foglalkozom, és lemondok a saját pihenésemről is ha kell. Áldozatot hozok Jézusért.