Ha Jezus ugy tanitott minket, hogy "Mennyei Atyanak" szolitsuk Istent, akkor Jehova Tanui miert ragaszkodnak a Jehova nevhez?

De van.

Még pedig az eredeti görög íratok a bizonyíték...s ezt is megvizsgálták a Tanuk.

egyebek mellett pedig a görög iratokban is és a héber iratokban megemlíti, hogy az utolsó időkben Jehova a nevéről neveztet egy népet minden nemzetből.

(Ézsaiás 43:10, 11) 10 „Ti vagytok az én tanúim — ez Jehova kijelentése —, igen, szolgám, akit kiválasztottam, hogy ismerjetek és higgyetek bennem, és megértsétek, hogy én ugyanaz vagyok. Előttem Isten nem formáltatott, és utánam sem lett egy sem. 11 Én, én vagyok Jehova, és rajtam kívül nincs megmentő.”

(2Mózes 3:15) . . .„Így szólj Izrael fiaihoz: »Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött hozzátok.« Ez az én nevem időtlen időkig, és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre.

(Cselekedetek 15:14) 14 Simeon részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének.

ezek mind mind magukért beszélnek, ezek próféciák amik beteljesednek.

Persze nem kell elfogadni.

"Még pedig az eredeti görög íratok a bizonyíték...s ezt is megvizsgálták a Tanuk."

Nahát neked van eredeti?Részesíts már a kiváltságban,hogy megmutatod.

Nekem, nincs meg nem vagyok arra hivatott, hogy utazgassak, vannak erre kijelölt testvérek, de néhány irat, ha van pénzed menj ki ezekbe az országokba, te is bele nézhetsz....

Aradi Levéltárban (Izrael): na 12-3

héber és föníciai feliratokban (Negeb, Izrael): na 12-3

Az isteni név széles körű használatára az ókorban több, Biblián kívüli forrásmű is rámutatott. 1961-ben Jeruzsálemtől délnyugatra, viszonylag a városhoz közel, feltártak egy ősi temetkezési barlangot. Erről az Israel Exploration Journal-ban (13. kötet, 2. szám) tudósítás

jelent meg. A barlang falain héber feliratok voltak az i. e. VIII. század második feléből. A feliratok között ilyen mondatok olvashatók: „Jehova az egész föld Istene.”

leírva (Biblical Archeology Review, 1983. március/április, 18. oldal).

Isten nevének ez a közismertsége és használata fennmaradt Malakiás idejéig, aki Jézus előtt körülbelül 400 évvel élt. A nevét viselő bibliai könyvben Malakiás kiemeli az isteni nevet, hiszen 48-szor használja.

[Forrásjelzés]

(A kép közlése Izrael Régiségek és Múzeumok Osztályának szíves engedélyével történt)

Ezt te nem látod mert nincs meg neked a könyv amiben ez benne van, de Jehova Tanúitól díjmenetesen lehet kapni

Gustav Frederich Oeler, német professzor majdnem ugyanilyen okból már korábban hasonló döntésre jutott. Az ő művében a különböző kiejtési módokat tárgyalja és ilyen következtetésre jut: „Mostantól kezdve a J e h o v a szót használom, mert tulajdonképpen ez a név annyira meghonosodott szókincsünkben, hogy mással nem lehet helyettesíteni” (Theologie des Alten Testaments, 2. kiadás, 1882, 143. oldal).

Hasonlóképpen a jezsuita Paul Joüon a Grammaire de l’hébreu biblique című könyvében a 49. oldalon a lábjegyzetben ezt írja: „Fordításainkban (a következtetett) Yahweh alak helyett a Jéhovah alakot használtuk, . . . mert ez a francia nyelvben a meghonosodott irodalmi alak.” A bibliafordítók sok más nyelven hasonló formát használnak, ami látható a párhuzamos keretben a 8. oldalon.

A The Mysterious Name of Y.H.W.H. c. könyvben a 74. oldalon Dr. M. Reisel így nyilatkozott, hogy a „Tetragrammaton magánhangzókkal való kiejtése eredetileg ez lehetett: JeHūàH vagy JaHūàH”.

Canon D. D. Williams, Cambridge-i egyetemi tanár szerint a „bizonyítékok azt mutatják, jobban mondva, azt bizonyítják, hogy a Jahve(h) forma nem pontos kiejtése a Tetragrammatonnak. Valószínűleg inkább ez: JĀHÔH” (Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft, 1936, 54. kötet, 269. o.).

A francia Revised Segond Version magyarázó szótárában a 9. oldalon a következő magyarázat olvasható: „Egyes újabb fordításokban előforduló Jahve-ejtés néhány ősi tanúbizonyságra támaszkodik, de ezek nem bizonyító erejűek. Ha valaki azokat a személyes neveket veszi tekintetbe, amelyekben az isteni név benne van, mint például Illés (Élijahu) próféta nevében, a kiejtés lehet Jaho, de lehet Jahu is.”

1749-ben Teller német bibliatudós Isten nevének különböző kiejtéseit hozza fel, amelyekkel olvasmányaiban találkozott: „A sziciliai Diodorus, Macrobius, alexandriai Kelemen, szent Jeromos és Origenész Jao-t írt; a szamaritánusok, Epiphanius, Theodoretus: Jahe vagy Jave alakot; Ludwig Cappel: Javoh-nak ejti; Drusius: Jahve-nak; Hottinger: Jehva-nak; Mercerus: Jehovah-nak; Castellio: Jovah-nak, és le Clerc: Jawoh-nak vagy Javoh-nak.”

Ezekből a kijelentésekből tehát nyilvánvaló, hogy Isten eredeti nevének a kiejtése ma már nem ismeretes. Voltaképpen nem is ez a lényeg. Ha ez lenne, akkor maga Isten gondoskodott volna arról, hogy nevének kiejtése fennmaradjon számunkra. A lényeg inkább az, hogy merjük Isten nevét a saját anyanyelvünkön az itt megszokott kiejtésnek megfelelően használni.

Pugio fideiben (i. sz. 1278, Raymundus Martini): na 18;

1530-ban jelent meg egy angol Bibliában, amikor William Tyndale kiadta a Biblia első öt könyvének fordítását. Ebbe belefoglalta Isten nevét, amit általában Iehouah-nak írtak több versben. E kiadás akkori lábjegyzetében ezt írta: „Iehovah az Isten neve . . . Valahányszor ezenkívül az Úr szóval találkozunk nagybetűvel írva (kivéve, ha sajtóhiba fordulna elő), az eredetiben mindenütt a héber Iehovah név áll.” Ettől kezdve az volt a gyakorlat, hogy Jehova nevét néhányszor beleírták a Bibliába, de a legtöbb helyen, ahol a héber szövegben a Tetragrammaton áll, „ÚR” vagy „ISTEN” szavakat írtak.

1543-ban Luther rá jellemző őszinteséggel ezt írta: „Amikor ők [a zsidók] Jehova nevét kimondhatatlannak tartják, nem tudják, miről beszélnek . . . Ha ugyanis tintával, tollal le lehet írni, miért ne lehetne kiejteni, amely sokkal egyszerűbb, mint tintával, tollal leírni? Ez esetben akkor leírhatatlannak, elolvashatatlannak, vagy el nem gondolhatónak kellene nevezni őt. Ha mindent jól végiggondolunk, akkor itt valami hibát kell sejtenünk.” Mindazonáltal Luther nem tisztázta ezt a kérdést bibliafordításában. A későbbi években azonban más német Bibliák tartalmazták a nevet 2Mózes 6:3. versének szövegében.

vatikáni feliratokban: na 6, 14

Tekintettel Jézus Isten nevére való hivatkozásaira a Der Name Gottes (Az Isten neve) című könyv kifejti a 76. oldalon: „Értékelnünk kell azt az alapvető tényt, hogy Isten kinyilatkoztatásának hagyományos ószövetségi értelmezése nem más, mint Isten nevének feltárása, amely végigvonul az Ószövetség minden könyvén, sőt folytatódik az Újszövetség utolsó részeiben is, ahol például János 17:6-ban azt olvassuk: ’Kijelentettem a nevedet.’ ”

rendelkezésünkre álló legrégibb Septuaginta-töredékek a ~ot héber betűkkel írták át a görög szövegbe: na 24

Abban biztosak lehetünk, hogy Máté apostol belefoglalta Istennek a nevét a róla elnevezett evangéliumba. Miért? Mert eredetileg ezt az evangéliumot héberül írta. A VI. században Jeromos, a Latin Vulgata fordítója ezt írta: „Máté, vagy más néven Lévi, aki vámszedőből lett apostol, elsőnek állította össze héberül a Krisztusról szóló evangéliumot Júdeában . . . Arról nincs megbízható tudomásunk, ki fordította le később görögre. A héberül írt evangélium azonban napjainkig fennmaradt a cezáreai könyvtárban.”

Nos, a Septuaginta fordításnak egyes igen-igen régi töredékei, amelyek Jézus napjaiban is léteztek, fennmaradtak mindmáig, és figyelemre méltó, hogy Isten személyes neve is előfordult bennük. The New International Dictionary of the New Testament Theology (2. kötet, 512. oldalon) ezt mondja: „A legújabb szövegfeltárások kétséget támasztanak a tekintetben, hogy a LXX (Septuaginta) összeállítói a Tetragrammatont (JHVH-t) kyriosz-szal [κύριος] fordították volna. A rendelkezésünkre álló legrégibb LXX MSS (töredékek) szerint a Tetragrammatont héber betűkkel írták át a görög szövegbe. Ezt a szokást követték a későbbi, i. sz. első századában élő Ósz[övetségi] Szentírás zsidó fordítói is.” Ezért Jézus és tanítványai akár héberül, akár görögül olvasták a Szentírást, mindenütt találkoztak az isteni névvel.

George Howard, a Georgiai Egyetem (USA) professzora ezt a kommentárt fűzi ehhez: „Amikor az újszövetségi egyház által használt és idézett Septuaginta tartalmazta az isteni név héber alakját, az Újszövetség írói idézeteikben kétségtelenül átvették a Tetragrammatont” (Biblical Archeology Review, 1978 március, 14. oldal). Milyen jogalapon tehettek volna mást?

Talán ennyi, de szerintem ez sem fog meg győzni.

"Még pedig az eredeti görög íratok a bizonyíték...s ezt is megvizsgálták a Tanuk."

A GÖRÖG IRATOKRÓL VOLT SZÓ ÉS AZ ÚJSZÖVETSÉGRŐL!!!!!!

Erre kértünk bizonyítékot!

A tények

1. Egyetlen olyan másolata vagy töredéke sem létezik a Keresztény Görög Iratoknak (az Újszövetségnek), amely tartalmazná Isten nevének, a Tetragrammatonnak a héber betűit vagy a Jehova szó görögös átírását.

2. Egyetlen olyan történelmi adat sincs, amely arra utalna, hogy a korai keresztény egyház meghamisította volna a Keresztény Görög Iratok szövegét. Sem keresztény írók, sem kívülálló pogányok, sem a zsidó hitvédők nem említenek ilyesmit, pedig ez nagy port kavart volna fel

3. A Szeptuaginta csak a Héber Iratok (az Ószövetség) ógörög fordítása, amelynek semmi köze a Keresztény Görög Iratokhoz (az Újszövetséghez). A Keresztény Görög Iratok ihletett írói valóban idéztek a Szeptuaginta szerint is, de tizenötször többet a héber szövegből, a Héber Iratokból. Ennek ellenére minden idézéskor az "Úr" (küriosz) vagy az "Isten" (theosz) szót írták Isten neve helyére. Bizonyára okkal tették.

4. A Társulat által hivatkozott héber Újszövetség-fordítások mind az ismert 2-5. századi görög másolatok alapján készültek, amelyek nem tartalmazzák Isten nevének héber betűit. Fordítóik ugyanolyan önkényesen bántak a Névvel, mint a Társulat. Az Új világ fordításban található 237 esetből ui. csak 82 az olyan Héber Iratokból vett idézet, amelyben benne volt a Név. A többi 155 esetben a héber szöveg nem is tartalmazta a Nevet. Az Úr és az Isten szavak mégis ki lettek cserélve Jehovára.

Szerinted joggal változtatta meg az Őrtorony Társulat az Újszövetség ihletett és fennmaradt szövegét?