Jézus vasárnap támadt fel, ezért nem szombaton, hanem vasárnap van Istentisztelet. - A Bibliát alapul véve ennek van igazságalapja?

"8-as, ez azért nincs így, mert már az ókeresztények is a vasárnapot tartották. Tertullianis írja, hogy némely pogány azt hitte, hogy a keresztények is a Napot imádják, hiszen az istentiszteletek ugyanúgy vasárnap voltak, mint pl. a Mithras-kultuszban a "Nap napján" (dies solis)."

Az Ókeresztények nem egyetemesen tartották a vasárnapot, hanem csak egy része tartotta. Ahogyan már említve volt, fokozatosan alakult ki a vasárnapünneplés, de ennek egyrészt a zsidóktól való elkülönölés volt az oka. Az Óegyházba egyébként is sok hamis tanítás, eszmbe kezdett beszivárogni a 2. század körül. Például a Római hatalom előtt a "térdemet meghajtom, de a szívemet nem" önbecsapás, a neoplatonizmus hatása, vagy Markion hamis eszméi, akit aztán aztán ki is zártak az Egyházból. Az tehát, mert valaminek nyoma van az Óegyházban még nem jelenti azt, hogy helyes is...

"Jézus a Szentírás szerint is vasárnap támadt fel, ezért a vasárnap innentől már az "Úr napja". Nekünk keresztényeknek a vasárnap beteljesíti azt, amit a zsidók a szombattal ünnepelnek."

Az teljesen igaz hogy Jézus vasárnap támadt fel, viszont itt számolni kell bizonyos dolgokkal:

-Jézus sohasem kérte azt a követőitől hogy ünnepeljék meg a feltámadását. A halálára való emlékeztetőül az Úrvacsorát rendelte el. (Luk 22,19)

-Az "Úr napja" kifejezés mint vasárnappal való összekapcsolást a (Jel 1,10) igével szokták magyarázni. Itt azonban tudni kell, hogy az csupán egy értelmezés, a Bibliában az "Úr napja" a Szentírás 66 könyvében egyszer sincs összekapcsolva a "hét első napjával." A szombattal viszont igen. (Ésa 58,13)

-Jézus Krisztus a nagy apokaliptikus beszédében amikor Jeruzsálem pusztulásáról beszélt, és felszólította a tanítványait, és természetesen rajtuk keresztül a követőit a futásra a következőt mondta: "Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:"(Mát 24,20) A zsidó-római háború i.sz 66-70 közt zajlott, tehát jóval Jézus feltámadása után. Ha nem lett volna ebben az időben érvényes a szombat, akkor értelmetlen lett volna imádkozni ezért.

-Lukács evangélista, akinek az evangéliuma kb 60 körül (a történetkritika szerint 80 körül) keletkezett a következőt írja: "Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste. Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. És szombaton nyugovának a parancsolat szerint. A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök."(Luk 23,55-47; 24,1)Ebből a megfogalmazásból is látszik, hogy az evangélium keletkezése idején a szombat még mindig a "parancsolat szerinti" szombat volt, a hét első napja pedig, egyszerűen csak a hét első napja.

Nos úgy gondolom lehetne még folytatni az érveket, viszont ennyi szerintem bőven elég. Akinek meg nem, az nézzen alaposabban utána :-)

A keresztény hagyomány szerint vasárnap támdat fel Jézus, és az ókeresztény kor óta ekkor gyűlünk össze mi keresztények.

A sabbath szó nyugalmat jelent héberül, a hetedik napot jelenti, ahogy például a hetedik év a sabbath év.

A magyar szokás szerint, mint a neve is utal erre a hétfő az első nap, és a vasárnap a hetedik. A ma oly divatos szekták viszont angolszász területről származnak, ahol a vasárnap a hét első napja, és mivel a szektásoknál tilos a gondolkodás, ezért egy az egybe átveszik amerikai hittestvéreik mantráit és itt is azzal operálnak.

És végül még csak ennyit, ha már bibliai választ szeretnél:

“Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek.” (Róma 14:5-6a)

“Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” (Kolossé 2:16–17)

#15

Legalábbis ti így magyarázzátok ki a dolgot. A Róma 14 -ben meg nem szerepel a szombat szó, szóval nehezen lehetne igaz erre az igeszakaszra is.

Aki a Róma 14-ben a nyugalomnapról való vitát látja, azt nem vesz számításba hogy az első században nem volt semmiféle vita a nyugalomnapról. Az Ősegyházban max a ceremonális szombatokról lehetett vita, ahogyan az a (Kol 2,16-17)-ből kitűnik. A ceremonális szombatokat ugyanis szombati nyugalomnapként kellett megtartani, ezekre vonatkozik, hogy ezek csak árnyékai voltak a bekövetkezendőknek. A második század első felében léptek fel tanítók olyan igénnyel, hogy a keresztények különüljenek el a zsidóktól és a vasárnapot ünnepeljék. De ekkor sem vált még általánossá. Az egyébként, hogy a szombattal kapcsolatos változtatásnak semmiféle bibliai alapja nincs, egyre több Újszövetségi tudósnak tűnik fel. Szeretnék mutatni egy idézetet:

Avval a kérdéssel kapcsolatban hogy az Egyháznak hatalma van-e ünnepeket, dogmákat alapítani a következő választ kaptuk:

"Ha nem volna hatalma erre, nem tehette volna meg azt, amit egyébként valamennyi keresztény vallás egyhangúlag jóváhagy, azaz nem helyezhette volna a hét első napjának, a vasárnapnak megtartását a hét hetedik napjának, a szombatnak a helyébe, ugyanis ennek a változtatásnak az alátámasztására egyetlen verset sem találunk a Bibliában"(Stephen Keenan tiszteletes: A Doctrinal Catechism /Hitelvi katekizmus/ New York, 1851, Edward Duningan and Brothesr 174. oldal)

#18

Egyrészt nincsen semmilyen bizonyíték arra, hogy a pogányból lett keresztényeknél bármikor is általános lett volna a sabbat megtartása.

Másrészt az a legnagyobb baj azzal, amit mondasz, hogy a Biblia nem keresztrejtvény, amit ki kell egészíteni, a Róma 14 nagyon egyértelmű: "ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot" - nem kell neked hozzávarázsolni azt, hogy: 'kivéve a szombatot, mert az nem vita tárgya', és mindezt csak azért mert van egy előre legyártott elméleted, és az eredeti szövegezés nem fér bele ebbe az elméletbe, ezért hozzá kell toldani valamit, nehogy ellentmondjon az elképzelésednek.

Ha annyira fontos a szombat megtartása, miért nincs az egész Újszövetségben egyetlen határozott utasítás sem, ami a pogányból lett keresztényeknek egyértelműen megmondja, hogy meg kell tartaniuk a szombatot, méghozzá feltétlenül a zsidó naptár szerinti szombatot, még akkor is ha esetleg más naptárat használnak. Erre szokták a szombatisták mondani, hogy azért nem szerepel benne, mert annyira evidens, hogy nem tartották szükségesnek leírni. Azért lássuk be, ez elég vicces magyarázat. Ha a pogányból lett keresztényeknek meg kéne tartaniuk a zsidó szombatot, akkor az fehéren-feketén benne lenne az Újszövetségben, nem kéne innen-onnan vett félmondatokkal magyarázgatni, Isten nem barkóbát játszik velünk az ő Igéjében.

Az ˇoszövetségi Úr napja a szombat, mert a hetedik napon az Úr megpihent. Az Újszövetségi Úr napja a vasárnap mert azon a napon támadt fel a Mi Urunk Jézus Krisztus.

A vasárnap, ahogy azt a germán nyelvekben nevezik a "Nap napja" - pogányünnep keltáknál, germánoknál és más napvallásoknál, tűz és fényvallásoknál(Zoroasztrizmus). Van olyan teória (U. Topper) hogy a pogány szent napra tették a kereszténység alkotói a sztori főszereplőjének feltámadását, hogy annak eredeti jellegét elnyomják. És azért volt három nap a feltámadás előtt a keresztrefeszítés, hogy azt a szerencsétlen nappá tegyék mert az a Freya istennő szent napj és azzal feketítsék azt be. Ez nem áll meg, mert a kereszhalál és a szabbat viszonyát ismerjük, hogy nem maradhatott a kereszten...stb. tehát pénteken volt. A magyaroknál a vasárnap a vásár napja volt. A magyarok és a más anyaistennő vallásúaknál a csütörtök volt a szent nap. Boldogasszony (és Ízisz) napja. (érdekes ezt is két nappal előzi meg a magyarok babonás napja a kedd, mint a péntek a vasárnapot). Ennek elfedésére lettek mindig csütörtökre téve a számos Mária ünnepek.

A vasárnap nem azért lett Úr napja, hogy elkülönüljünk a zsidóktól, hanem azért mert két nap megünneplése luxus lett volna az akkori életkörülmények között. A korai keresztények eleinte hetente a feltámadást ünnepelték. Ez pedig vasárnap volt. Ebből maradt meg a (pravoszlávok) oroszok voszkreszenyije - feltámadás elnevezése a vasárnapra. Szintén ennek maradéka hogy a katolikusok minden misén megemlékeznek a feltámadásra.