A Biblia mit mond a segítségnyújtásról/kijavításról? Kötelesség? (apró dolgokra gondolok),

alapvetöen a Biblia sok esetben az ilyen jellegü kérdésekre nem fekete fehér választ ad. Inkább arra próbál tanítani, hogy milyen legyen a lelkületünk, és akkor magunk is jobban fogjuk tudni a választ. Mondok egy példát: ha segítséget kérnek töled, amit írtál, és te nem segítesz, akkor ha azért nem segítesz, amit írtál, akkor jó szándékú vagy, attól még lehetsz szeretettel a segítségkéröid felé, pont azért nem segítesz. De ha a segítségkérésre az a reakciód, h dehogy segítek, mert akkor elvesztem az elönyömet veletek szemben, akkor az nem helyes. Szóval a lelkület nagyon fontos, ezért a lelkiismeret sokszor jó tanácsadó lehet, ha szeretet van benned. Nem véletlen, hogy Pál apostol is a szeretetröl milyen nyomatékosan beszél, hogy ha nincs bennem szeretet, akkor semmi vagyok.

Ha valamit ki kell javítani, akkor is ha az által, hogy kijavítod, segítesz az adott szituációban, akkor jó. Ha inkább okoskodásként hat, akkor nem annyira. Amúgy finoman is meg lehet fogalmazni ilyesmiket. A konfliktus kerülés nem mindig jó persze, vannak esetek, ami felett nem jó ha szemethúny az ember, mégha nézeteltérést is szül. Ilyen nálam pl. az istenkáromlás. Azért szoktam szólni.

Igy elsőre egy biztos ha szabadjára engedjük a haragunkat egy beszélgetésnél, nem törődve azzal, hogy ennek milyen következményei lesznek, komoly károkat okozhatunk a saját magunk vagy mások szellemi, érzelmi és fizikai egészségében

Uralkodnunk kell a rossz érzéseinken, melyek a tökéletlen mivoltunk megnyilvánulásai. A becsmérlő beszéd, a gúnyolódás, a megvetés és a gyűlölettel teli harag nagyon enm jó dolog.

Tönkretehetik a barátainkkal ápolt értékes kapcsolatunkat. Jézus ezt tanította: „mindaz, aki haragtartó testvérével szemben, számot kell hogy adjon a törvényszéknek; aki pedig megvetéssel teli, minősíthetetlen szóval illeti a testvérét, számot kell hogy adjon a Legfelsőbb Törvényszéknek; míg aki azt mondja: »Te hitvány bolond!«, méltó a tüzes gyehennára” (Máté 5:22).

Vannak azonban olyan dolgok, melyekről talán úgy gondoljuk, hogy beszélnünk kell. Ha egy közeli barát szavai vagy tettei annyira felkavarnak, hogy nem tudsz egyszerűen szemet hunyni felettük, ne engedd, hogy a gyűlölettel teli érzések gyökeret verjenek a szívedben .

Ha valaki feldühít, előbb csillapodj le, és csak utána tedd meg a szükséges lépéseket a nehézség megoldására.

Pál ezt írta: „ne menjen le úgy a nap, hogy ingerültek vagytok”. Ha nem tudsz túllépni a nehézségen, egy megfelelő időpontban barátságosan tárd fel azt. Eefézus 4:26, 27, 31, 32

A legjobb nnyíltan, ám kedvesen beszélni ,és a kibékülés legyen a célod .

Természetesen gondosan kell megválasztanod az időpontot.

’Ideje van a hallgatásnak, és ideje van a szólásnak’ (Préd 3:1, 7). Továbbá „az igazságosnak szíve elmélkedik, hogy mit feleljen” (Péld 15:28).

Ez l azt jelenti, hogy várjunk, mielőtt beszélünk a problémáról. Ha akkor beszélünk róla, amikor még ingerültek vagyunk, az csak ront a helyzeten. Viszont az sem jó, ha túl sokáig várunk.

„HALLGATNI arany, beszélni ezüst” – tartja egy közmondás, ez állitolag Távol-Keletről származik.

A hallgatás a tisztelet és a megbecsülés jele.

A hétköznapi magánbeszélgetéseink során is a tisztelet jele, ha jó hallgatók vagyunk. Például Jób patriarcha ezt mondta a vádlóinak: „Oktassatok engem, és én hallgatok”. Jób hallgatott, és készségesen figyelt rájuk, amíg beszéltek.

Amikor viszont ő kapott szót, ezt kérte: „Hallgassatok előttem, hadd beszéljek én”....Jób 6:24; 13:13.

A Biblia kijelenti: „aki megtartóztatja ajkait, az értelmesen cselekszik.” „Az átfogóan tisztán látó ember . . . csendben marad” (Péld 10:19; 11:12).

Jézus nagyszerűen bemutatta, hogy a hallgatás a megfontoltság és a tisztánlátás bizonyítéka. Amikor felismerte, hogy értelmetlen lenne bármit mondania is ádáz ellenségeinek, „hallgatott” (Máté 26:63).

Ismerős történet hogy amikor Pilátus színe előtt kihallgatták, „semmit sem válaszolt”. Megfontoltan hagyta, hogy a tettei önmagukért beszéljenekk.

„Aki lassú a haragra, bővelkedik tisztánlátásban, aki viszont türelmetlen, az a bolondságot magasztalja fel” (Péld 14:29).

Szoval ha elhamarkodottan válaszolunk egy feszült helyzetben, az bolondságnak tűnhet mások szemében. Később megbánhatjuk a meggondolatlan szavainkat. Mindez feldúlhatja a lelki békénket.

A megfontoltság jele, ha figyelünk arra, mit mondunk, amikor okoskodók vagy nagyképüek közt van az ember vagy olyanok között akik szeretik a tudásukat fitogtani .

A zsoltáríró ezt írta: „Féket teszek a számra, megzabolázom, míg előttem van a gonosz” .

A csend jó hatású lehet. A XIX. századi angol író, Sydney Smith a következőket írta egyik kortársáról: „Olykor hallgatásba burkolódzik, és ez teszi tökéletesen örömtelivé a beszélgetéseinket.”

Valóban, két barát mindennapi beszélgetését a kölcsönös gondolatközlésnek kell jellemeznie. Egy jó beszélgetőpartnernek jó hallgatónak is kell lennie.

Igaz ez arra is ha vallásról beszélsz valakivel vagy akár egy zenei müről...remélem tudtam valamit segiteni.

A vallásról bizony köteles vagy elmondani az igazságot, máskor nem mindig, de fontos, hogy mindig szeretettel, türelmesen beszélj, ha erre nem vagy képes, inkább hallgass. Legyél empatikus, vagy mondd, hogy én úgy tudom, nekem úgy tanították, stb. Ha segítséget kérnek, segíts, de sokszor nagyobb segítség ha megtanítod halászni ahelyett, hogy halat adsz neki.

Remélem nem voltam közhelyes, csak azt írtam le ahogy én viszonyulok az ilyen dolgokhoz.