Hívők testvérek! Mit éreztek dicsőítésnél, amikor becsukjátok a szemeiteket és felemelitek a kezeteket?

Hát, van, ahol szokásból csinálják, de igazából őszintén ilyet akkor/azért csinálsz, amikor "Isten már meggyőzött" és emiatt imádod. Olyan ez, mint a szerelemnél. Úgy értem annyiban, hogy szavakkal képtelen lennél átadni egy ilyen leírhatatlan csodálatot és ámulattal vegyes szeretetet, amit Isten iránt érzel, van, hogy a szavak elfogynak és nulláknak érzed őket ahhoz képest, amit legbelül érzel. Tulajdonképp ezt hívják imádatnak. A szemüket szerintem azért csukják be sokan ilyenkor, hogy kiiktassanak minden zavaró tényezőt, ami elvonná a figyelmüket, vagy kizökkentené őket, a kezüket meg azért emelik fel, hogy ezzel fejezzék ki azt, hogy gyakorlatilag minden, amik ők/amilyük van/ami jót kaptak, odaföntről, a világosság Attyától, Istentől származik és hogy felé éreznek hálát, köszönetet. És hogy szeretnének már vele lenni és megismerni "színről színre":)

Egyetértek az előzővel, jól leírta.