Ha a halál témában "tájékozódom" azt Isten rossz szemmel nézi?

"semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, a ki tisztátalannak tartja"

A legtöbb dolog önmagában nem jó, vagy rossz. Attól függ, hogy (számodra) jó e, hogy MIÉRT érdekel, mi motivál benne, milyen céllal és HOGYAN kutatod, vagy alkalmazod, mire akarod felhasználni az adott tudást, tárgyat, vagy akármit. Ez olyan, mintha pl. a késekről kérdeztél volna, hogy azokat tanulmányozni bűn e. Egy gitár "torzító" effekt (distortion) önmagában véve még se nem jó, se nem rossz. Ha egy sátánista zenekar használja a céljaira, hogy fiatalok tömegeit vigye tévútra, tehát a zenéje megalkotásához, vagy előadásához, akkor pl. rossz. Ha te otthon zenét tanulsz, vagy dícséreteket írsz általa (is) Istennek, vagy egyszerűen saját élvezetre, vagy bármi ártalmatlan célból, akkor "jó"? Nem tudom, egy biztos: egy eszköz. Ilyen eszköz a tudás is.

Van egy mondás: "aki a haláltól fél, az az élettől is fél". Vagyis: Aki a halállal fél szembesülni, homokba dugja a fejét, "szőnyeg alá söpri" az rendszerint nem akar tudomást venni az ÉLET egyéb fontos dolgairól sem, nem fog úgy élni, hogy minden percet, minden lehetőséget kihasználjon, csak úgy elvegetál (bizonyos szempontból) Ez nem azt jelenti, hogy az embereknek állandóan a halál körül kellene forogjanak a gondolatai, vagy ez legyen a beszédtémájuk állandó jelleggel, de az sem jó, ha teljesen kizárja az ember a tudatából és nem akar mszembesülni, szembenézni vele. Szembenézés alatt nem Isten kísértést, vagy önmagunk próbára tevését értem, szóval nem a halál kihívását. De tudomásul kell veni, hogy VAN. És utolsó ellenségeink egyikeként lesz a kénnel és tűzzel égő tóba penderítve.

Az sem jó viszont, ha állandóan a halált "firtatod" vagy fürkészed, tanulmányozod. A legjobb az, ha Istent kérdezed meg a halálról és hogy mi a helyes kezelése, mi a megfelelő hozzáállás, vagy viselkedés mód vele szemben. És hogy meddig, milyen pontig érdemes vele foglalkozni és mikortól van az a pont, amikor már káros és jobb, ha az ember más ügyek után néz. Mert az ember hajlamos mindenféle dologgal kapcsolatban túlzásokba, vagy szélsőségekbe esni. A legcélszerűbb az, ha kiegyensúlyozottságra törekszel egy témába beleszerelmesedés helyett, mert akkor valószínűbb, hogy hajlamos leszel megőrizni a lelki egyensúlyodat és lelki épségedet is. Ez olyan, mint mikor eszel egy két szelet csokitortát. Az még jó és finom meg örülünk. De ha már minden nap betolsz hármat négyet, vagy reggelire azt erőlteted, az szélsőség. Megteheted, de ártani fog. Ha nem eszel soha csokitortát, mert kijelented hogy egészségtelen és fúj, cukros, az meg egy másik szélsőség. Érted?

Egyébként meg kérdezd az igazságot az IGAZSÁGTÓL: Jézus Krisztustól. Ha szorgalmasan keresed és jó helyen (nála) akkor megtalálod. Érdemesebb egyből a legfőbb szaktekintélyhez fordulni nem?:) A halállal kapcsolatban is. Meg úgy mindennel.

Szerintem egyáltalán nem. Természetes, hogy a halál témája foglalkoztatja az embert, ez régen teljesen elfogadott volt, csak manapság lett belőle tabu, még csak beszélni se lehet róla, úgy kell tenni, mintha nem is létezne. Még a Biblia is rengeteget foglalkozik élet és halál kérdésével :-)

Azért pl. halottidézős témájú okkultista szakkönyveket inkább ne olvass.