A Római lev.12. részében olvasható, hogy ha valaki prófétál az a hit szabálya szerint prófétáljon. Mi az a hit szabálya?

Azért nem válaszolt reggel óta senki, mert a 12-es részben nincs szó prófétálásról. Valamit elnéztél.

Egyébként irigylem a problémád, hogy már a próféták gyakorlati részénél tartasz. Sokan még prófétát sem hallottak élőben....

1.Kor.14.29

A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.

30

De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson.

31

Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen;

32

És a prófétalelkek engednek a prófétáknak;

Ez pedig azt jelenti, hogy maximum néhány ember prófétáljon egy istentiszteleten, vagyis ne erre épüljön az egész alkalom.

-Másik hit szabály, hogy legyen egyfajta ékes rend, mert Isten a rend istene, nem a zűrzavaré.

Az tehát rendben van, hogy többen vehetnek egy időben kijelentést az Úrtól, de ne egymás szavába vágva mondják el, hanem egy beszél, a többi hallgat, majd cserélnek....

"A többiek itéljék meg" kifejezés a hit másik szabálya. Tehát a többiek hallgatják és .... a próféták hitelességének eldöntése nem túl bonyolult. Ha valaki próféta, de beszéde homályos, értelmezhetetlen, mindig csak a távoli jövőről szól, -azt ugye nehéz lenne bizonyítani, igazat szól, vagy csak hasból beszél. Ezért kell megvizsgálni. Ha a közeljövőről is tud prófétálni, ---mondjuk holnap, vagy jövő héten mi fog történni, és több beteljesedett prófécia áll a háta mögött, akkor hitelesnek lehet elfogadnimajd azt is, ha több évtizedre előre fog mondani valamit. Ellenben ha gyakori a tévedése, akkor vizsgálódni sem kell sokat. :)

Jeova tanúinak vezetői sok be nem teljesedet próficiára építették a vallásukat.

Ha annak fényében, amit leírtam megvizsgálod, akkor egyértelműen el lehet dönteni, hogy igazi próféták voltak, vagy hamis próféták. :)

Elég egyértelmű tehát egy próféciát megvizsgálni, mert vagy beteljesedik, vagy nem.

Pál elmondja, hogy „olyan ajándékaink vannak, melyek különböznek a nekünk adott ki nem érdemelt kedvesség szerint”. Az itt említett ajándékok némelyikét – a buzdítást, az elöljáróként való szolgálatot – különösképpen a keresztény vének kapják, akiket arra ösztönöznek, hogy „igazán komoly igyekezettel” szolgáljanak elöljárókként.

De vannak akik nem képesítettek erre a feladatra, ezért a gyülekezetben más tevékenységet tud ellátni.De ugyan olyan értékes, mint a pásztorok, vének, mert egy taghoz tartozunk...

Szia!

Nem néztél el semmit, max. Yuda... ;-)

Rm 12,6 "Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük..."

Az embert – természeténél fogva – mindig fenyegeti az önfelmagasztalás. Abban a veszélyben van, hogy önmagával, helyzetével, másoknak róla alkotott véleményével foglalkozik, azzal, hogy kellőképpen megbecsülik-e őt, megbízzák-e azzal a munkával, amelyet megérdemel stb. Egész életet el lehet tölteni arról való álmodozással, hogy majd valami nagy dolgot teszünk Jézusért, és közben elhaladhatunk azok mellett az egyszerû kötelességek

mellett, amelyek alkalmassá formálhatnak nagyobb feladatok

betöltésére. Amikor önmagunk körül forognak gondolataink, akkor abban a veszélyben vagyunk, hogy szem elől tévesztjük Krisztust és életünkre vonatkozó akaratát. Ezzel szemben a józan gondolkodás azt jelenti, hogy szembenézünk a ránk váró feladatokkal, megpróbáltatásokkal, és Isten vezetését, jelenlétét,

segítségét igényelve harcoljuk a hit harcát, minden napot – mind az örömét, mind a bánatát – a maga teljességében átélve. Ha ezt tesszük, akkor növekedni fog a hitünk. A szolgálatunkat a hitünk mértékével párhuzamban kell végeznünk, tehát csak annyiban hiteles, amennyiben összhangban van a hitünkkel, abból fakad. Ha tehát eredményes szolgálatot akarunk végezni, akkor mindenekelőtt a személyes hitet, Istennel való kapcsolatunkat kell élnünk napról napra.

Üdv. Péter