Jobb ketelkedni es kutatni Isten letezeset, mint vakon es felelembol hinni, kovetni?

'Bátran kérdőjelezzétek meg akár Isten létét is; ha

ugyanis van Isten, akkor ő bizonyára többre fogja

értékelni a józan ész tiszteletét, mint a vak félelemét.'

Aki így beszél hogy: 'HA van Isten', az maga is kételkedik, vak, félelem uralja a szívét, és a maga rútságát tajtékozza.

Az Isten létének a megkérdőjelezéséhez nem kell semmilyen bátorság, az inkább vakmerő és gonosz magatartás:

Zsolt 10:4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolata.

A tudakozás a kezdeti pozitív hozzáállás, mert az Isten megjutalmazza azokat akik Őt keresik.

A hitetlenség viszont olyan állapot, amiben ha benne marad az ember, rövid távon lehet vele kicsit profitálni, esetleg élvezni a bűn gyönyöreit ideig-óráig, de annak a vége sikertelenség, keserűség és sírás:

Máté 13:39 Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.

Máté 13:40 Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén.

A konkoly annyira hasonlít a búzára, mint a képmutató vakhit az igaz hitre. A közel-keleti gazdák nem tudják megkülönböztetni a konkolyt és a búzát. Az egyik haszonnövény, a másik mérgező, és egymás mellett növekednek. Csak a világ végén lesz szétválasztva és megítélve a kettő. Különbséget kell tenni a tradiciók és a vakhit, és az igaz Istenben való hit között.

'többre fogja

értékelni a józan ész tiszteletét, mint a vak félelemét.'

Ez így igaznak tűnik, csakhogy ki van csavarva a gondolatmenet. Ugyanis a vak félelmet azonosítja az élő Istenben való hittel, és így hamis értékítéletet mond a hitről.

A hit nem félelemben gyökerezik, a hit ellentétben áll a félelemmel:

Márk 4:40 És monda nekik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?

A bibliai hit az emberi értelemben sem található, hanem ez a fajta hit bizalom Isten szavában. Abban hogy amit Isten mond azt meg is teszi, mert Isten és a szava is mindenható. Nála az igen, igen, és a nem, nem. Az ész éppen attól lesz józan és tiszteletre méltó, ha belátásra jut az Igazságot illetően, ragaszkodik hozzá, és megtisztul az Isten ismerete ellen emelt hazugságoktól:

Róm 1:21 Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem neki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag(értelmetlen) szívük megsötétedett.

Több ismerete van a szerzőnek a félelemről mint a hitről. A félelem valóban vak mert nem tekint az Igazságra, az igaz hit viszont ezekre a láthatatlan és örökkévaló dolgokra tekint. A félelem a rettegett dolgokat teszi valósággá, a hit pedig a reménylett dolgokat.

Ez a vak hit:

2Kir 17:29 De azért mindenik nép külön isteneket csinált magának, és behelyezték azokat a magaslatok házaiba, amelyeket a Samaritánusok építettek, mindenik nemzetség a maga városában, amelyben lakott.

Olyan isten imádása aki/ami nem isten, az élő Istenről pedig nincs ismeretük. Bocsánat hogy idéztem, de ez a vallás rovat. Keresztény vallású vagyok.

Buddha legutolsó szavai ezek voltak: "Most, ne higgyetek el semmit csupán azért, mert egy Buddha mondta, hanem mindent ellenőrizzetek ti magatok. Nézzétek meg, hogy a tanítások megegyeznek-e tapasztalataitokkal, és legyetek önmagatok vezérlő fénye."

A "vallásalapítók" közül egyedül Buddha volt korrekt, bár ő a szándéka szerint nem vallásalapító volt, hanem tanító. Tanításának egyik sarkalatos pontja, hogy mindenkinek magának kell megtalálnia útját a megvilágosodáshoz, lényegében a szabadsághoz. Az, hogy van-e teremtő Isten vagy a világ öröktől fogva létezik-e, teljesen lényegtelen.

"C. S. Lewis, az Oxfordi Egyetem egykori tanára ateista volt, majd később keresztény lett. Írásaiban Lewis kihangsúlyozta, hogy az ember nem lehet semleges Jézus Krisztussal kapcsolatban. Ezt írja:

Most éppen azt próbálom megakadályozni, hogy valaki azt a valóban ostoba dolgot mondja, amit oly gyakran mondanak Róla: „Jézust hajlandó vagyok elfogadni, mint nagy erkölcsi tanítót, de nem fogadom el azt az állítását, hogy ő Isten.” Nos, ezt az egyet nem szabad mondanunk. Az olyan ember, aki pusztán ember, és olyasmiket mond, mint Jézus, nem nagy erkölcsi tanító, hanem vagy őrült - ugyanúgy, mint az, aki buggyantott tojásnak tartja magát -, vagy pedig maga a pokolbéli ördög. Választaniuk kell. Ez az ember vagy Isten Fia volt, és még most is az; vagy pedig őrült, sőt annál is rosszabb. Bezárhatják, mint valami bolondot, leköpdöshetik és megölhetik, mint démont; vagy leborulhatnak a lábai elé, s Úrnak, Istennek szólíthatják. De hagyjunk már fel ezzel a leereszkedő sületlenséggel arról, hogy nagy ember, nagy tanító volt. Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. Nem is akarta."

Jézus csak egy jó ember volt? Ha őszinték akarunk lenni és logikusan gondolkodunk, nem tételezhetünk fel semleges területet.

"Jézus egyedülálló a világ vallási alakjai között abban, hogy Istennek vallotta magát.

Buddha sohasem mondta, hogy ő Isten.

Mózes sohasem mondta, hogy ő Jehova.

Mohamed sohasem mondta, hogy ő Allah.

Jézus Krisztus azonban az IGAZ és ÉLŐ Istennek vallotta magát!

A feljegyzések azt mutatják, hogy Jézust nem azért feszítették keresztre, mert feltámasztotta a halottakat, mert visszaadta a vakok látását, vagy mert meggyógyította a bénákat. Jézust azért feszítették meg, mert azt állította, hogy Ő Isten. Ez teszi istenségének kérdését rendkívül fontossá.

Buddha csak azt mondta: „Tanító vagyok, aki az igazságot keresi.”

Jézus azt mondta: „Én vagyok az igazság.” Konfuciusz azt mondta: „Sohasem állítottam, hogy „szent vagyok.”

Jézus azt mondta: „Ki tud rám bűnt bizonyítani?”

Mohamed azt mondta: „Nincs reményem, hacsak Isten rám nem borítja kegyelme köntösét.”

Jézus azt mondta: „Ha nem hisztek bennem, meghaltok bűneitekben.”

Jézus vagy Isten, vagy hazug. Lehet, hogy azt vonod le következtetésként, hogy Jézus nem Isten, és úgy döntesz, hogy elutasítod őt, de - mint azt Lewis professzor mondta, ne mondd, hogy csak egy jó erkölcsi vezető, tanító volt."