Mit jelent az idézet: "Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is"?

Jézus arra tanította a tanítványait, hogy foglalják imába, hogy Isten akarata ’legyen meg, mint az égben, úgy a földön is’ (Máté 6:10).

A világegyetem azért jött létre, mert Isten úgy akarta. Nagy erejű égi teremtmények így kiáltanak: „Méltó vagy, Teremtő Atya, igen, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett” (Jelenések 4:11). Figyeld meg, hogy a következő (Efézus) vers is megmutatja, hogy Istennek célja van ’az egekben levőkkel és a földön levőkkel’ (Efézus 1:8–10).

Amikor azért imádkozunk, hogy legyen meg Isten akarata, valójában azt kérjük, hogy vigye véghez a szándékát. Ezzel azt is kimutatjuk, hogy minden vágyunk az, hogy lássuk Isten akaratát megvalósulni az egész világegyetemben.

Ezzel az imával azt is kinyilvánítjuk, hogy készek vagyunk Isten akaratához igazítani az életünket. „Az én eledelem az, hogy cselekedjem annak akaratát, aki küldött engem, és elvégezzem a munkáját” — jelentette ki Jézus (János 4:34). Hozzá hasonlóan keresztényekként nekünk is örömünk telik abban, hogy Isten akaratát cselekedjük. Az Atya és a Fia iránti szeretetünk arra indít minket, hogy „többé ne emberek kívánságaiért, hanem Isten akaratáért” éljünk (1Péter 4:1, 2; 2Korintusz 5:14, 15). Törekszünk rá, hogy ne tegyünk olyasmit, amiről tudjuk, hogy ellentétben van Isten akaratával (1Tesszalonika 4:3–5).

„Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is” (Máté 6:10). Hogyan fog beteljesedni Jézus mintaimájának ez a részlete? A legtöbb ember képzeletében az ég úgy jelenik meg, mint a béke és nyugalom birodalma. A Szentírás Isten ’fenséges lakhelyének, a szentség és szépség lakhelyének’ nevezi az eget (Ézsaiás 63:15). Ezért kérhetjük hát imában, hogy legyen meg Isten akarata a földön úgy, „mint az égben”. De vajon megvalósul ez valamikor?

Valójában itt Isten eredeti, földre vonatkozó akaratáról van szó, mivel sehol sem olvashatjuk, hogy ez megváltozott volna, de sok helyen megtalálható viszont a bibliában az, hogy a szó szerinti földet nem ideiglenes céllal teremtette Isten.

Tehát azzal, hogy Jézus halála után kibővült az üdvösség helyszíne, nem csak földi, hanem mennyei reménységgé, még Isten nem változtatta meg eredeti szándékát, hiszen az Ádáméhoz hasonló, földi örök élet kilátása ma is érvényes. Sehol sem olvasható az, hogy "innentől kezdve mindenki az égbe megy" az arra érdemesek közül. És sokan vannak, akik ebben reménykednek.

A keresztény ember minden esetben, még a szenvedésben, bajban is, Isten akaratához kell hogy igazítsa saját szabad akaratát. A Miatyánkban naponta kívánjuk azt, hogy legyen meg Isten akarata.

Ahelyes vallásosság esetében az emberi akaratnak eggyé kell válni az isteni akarattal.

A helyes önmegvalósítás akkor jön létre, ha Isten akaratát követjük, és olykor lemondunk saját kívánságainkról, saját logikánkról.

A hit lehetővé teszi, hogy Isten előtt a keresztény ember lemondjon önállításáról, önmegvalósításáról (vagyis önakaratáról). Így lehetővé válik, hogy Isten akaratát kövesse, ne a sajátját: �ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint Te .

Mi, keresztények tehát önként igazodunk Isten törvényeihez, az ő akaratához.

Mi szabad akarattal rendelkezünk, és ezért Isten képét tükrözzük vissza, azaz szabadok vagyunk, de nagy hibákat is követhetünk el, pl. ha önmagunk vagy Isten ellen cselekszünk.

A keresztény ember Isten akaratához igazítja saját akaratát, és aktívan jobbítani igyekszik a világot. A Biblia első lapjain olvashatjuk, hogy Isten azt akarja, hogy vegyük birtokba a Földet, és javítsunk az itteni életen.

Aki Isten akaratát cselekszi és saját kívánságait összhangba hozza az isteni akarattal, az tudja, hogy mit kell tennie, hogy jobbá tegye családja, munkatársai vagy nemzete életét. Nyilvánvaló, hogy igazi változást csak akkor érhetünk el családi életünkben, munkahelyi környezetünkben vagy a politikában, ha összhangban vagyunk Isten akaratával, méghozzá minden lépésünkben.

Isten akaratát hogyan lehetne egyszerűen összefoglalni? Jézus egyszerű szavaival: szeretni Istent és szeretni embertársainkat. Minden tettünket, kívánságunkat ehhez a jézusi alaptanításhoz kell igazítanunk. Pál apostol még meg is nyugtat bennünket: az Istent szeretőknek (akik az Ő akarata szerint élnek), minden a javukra válik.

„A föld sója”

Jézus ezt is mondta követőivel kapcsolatban: „Ti vagytok a föld sója” (Máté 5:13). Jézus ezzel nem azt akarta mondani, hogy a tanítványok betű szerinti értelemben sóból vannak. Inkább azt, hogy a só konzerváló tulajdonsággal bír, sokak életét megóvják. Természetesen a tanítványoknak megóvó befolyásuk lehet azokra, akik meghallgatják az üzenetüket, és megakadályozhatják az erkölcsi megromlást az ilyen személyeknél. Ahhoz nem fért kétség, hogy a Jézus követői által hirdetett jó hír megóvja az életet (Cselekedetek 5:20; 13:46–48).

Nos, bizonyos mértékig mindenkire hatással vannak az e világban uralkodó állapotok, és csak úgy lehet ellenállni az élet minden területét sújtó romlásnak, ha valaki bátor és megőrzi Isten iránti feddhetetlenségét. Csak így lehet elkerülni az erkölcsi romlást. Az embernek nemcsak arra van szüksége, hogy kedvesen beszéljen, de szüksége van konzerváló képességre is, amely lehetővé teszi számára, hogy nemet mondjon a romlás minden formájának. Ebben az esetben viszont sürgős szüksége van „sóra”! (1Péter 4:1–3).

Ne feledjük, hogy Jézus háromszor mondott nemet, amikor Sátán megkísértette a pusztában (Máté 4:1–10).

Jakab 4:1-8,"- Honnan vannak háborúk és honnan vannak harcok közöttetek? Nemde innen: tudniillik az érzéki gyönyör utáni sóvárgásaitokból, melyek hadjáratot folytatnak tagjaitokban?  Kívántok, és még sincs nektek. Továbbra is gyilkoltok és sóvárogtok, és mégsem vagytok képesek célt érni. Továbbra is harcoltok és háborúskodtok. Nincs nektek, mert nem kértek.  Kértek ugyan, de nem kaptok, mert helytelen célból kértek, hogy érzéki gyönyör utáni sóvárgásaitokra fordítsátok.

 Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világ barátja akar lenni, az az Isten ellenségévé teszi magát.  Vagy úgy tűnik nektek, hogy hiába mondja az írás: „Folyton irigységre hajlóan vágyakozik a bennünk megtelepedett szellem.” Ám a ki nem érdemelt kedvesség, melyet ő ad, nagyobb. Ezért ezt mondja: „Az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak viszont ki nem érdemelt kedvességet ad.”

 Rendeljétek hát alá magatokat az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elmenekül tőletek.  Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, ti bűnösök, és tegyétek tisztává szíveteket, ti határozatlanok."

Jak 4:4: „Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világ barátja akar lenni, az az Isten ellenségévé teszi magát.” (Mivel a keresztények tökéletlenek, időnként beszennyezhetik magukat a világgal való kapcsolatuk során. De ha Isten Szava figyelmezteti őket, megbánják és kiigazítják viselkedésüket. Ha azonban egyesek szándékosan úgy döntenek, hogy szövetkeznek a világgal, vagy utánozzák a világ szellemét, ezzel kimutatják, hogy nem igaz keresztények már, hanem az Istennel ellenséges világ részévé lettek.)

Ti, keresztény szülők, vajon milyen példát mutattok? Határozottan nemet mondtok-e a káros falánkságnak az evésben, a túlzott ivásban, az erkölcstelenség és a tisztátalan szokások számos formájának, ami körülöttetek előfordul? Nemet mondtok-e a csalásnak, az apró dézsmálgatásoknak, a világi emberek trágár tréfáinak és beszédének? Munkahelyeteken, szomszédságotokban, vajon úgy ismernek benneteket mint tiszta, becsületes, egyenes embereket? Ahhoz, hogy valaki a „föld sója” legyen, kellő időben nemet kell mondania!

Legyünk mindig kedvesek, barátságosak a beszédünkben, hirdessük buzgón a Királyság-üzenetet és segítsünk megóvni mások életét. Ne engedjük, hogy legyőzzön minket ez a romlott világ, hanem mindig gondoljunk arra, hogy milyen mély értelműek és milyen nagy kiváltságot jelentenek számunkra Jézus szavai: „Ti vagytok a föld sója!”

(Máté 5:5) Boldogok a szelídek, mivel örökölni fogják a földet.

A Föld sorsa nyilvanvaloan örökség ,nem a gonoszoknak hanem a szelideknek(Zsoltárok 37:11) A szelídek pedig öröklik a földet, És gyönyörködnek majd a béke bőségében.

(Ézsaiás 45:18)- igaz Isten, a föld Megformálója és Alkotója, Ő, aki megszilárdította, aki nem pusztán a semmiért teremtette, aki azért formálta meg, hogy lakjanak rajta:

Mit jelent szelídnek lenni? A szótárak szerint aki szelíd, az gyengéd, nyugodt, szófogadó, csendes. Az eredetileg használt görög szó azonban sokkal gazdagabb jelentéstartalmú. Egy újszövetségi szótár azt mondja róla, hogy „gyengédség” van benne, „de a gyengédség mögött acélerős karakter rejlik” (William Barclay: New Testament Wordbook). Olyan lelkületre utal, amely képessé teszi az embert arra, hogy harag és bosszúvágy nélkül tűrje el a sérelmet, s mindez az Istennel ápolt jó kapcsolatnak köszönhető, amely erőt ad neki (Ézsaiás 12:2; Filippi 4:13).

A szelíd ember alázatosan elfogadja Isten irányadó mértékeit az élete minden területén; nem akar mindenáron a saját feje után menni, vagy mások nézetei szerint élni.

A Szentírásban a szelídségnek semmi köze sincs a gyengeséghez. Ez gyengédség, melyet azért mutatunk ki, hogy eleget tegyünk Isten követelményeinek. Ez a tulajdonság tükröződik abban, hogy miként viselkedünk az embertársainkkal. Például ’senkinek sem viszonozzuk rosszal a rosszat’ (Róma 12:17–19).

A szelídek boldogok, mert „örökölni fogják a földet”. Jézus, aki „szelíd és alázatos szívű” volt, ’ki lett nevezve mindenek örökösévé’, ezért ő a föld elsődleges Örököse (Máté 11:29; Zsid 1:2; Zsolt 2:8). Meg lett jövendölve, hogy a Messiásnak, az ’emberfiának’ lesznek társuralkodói az égi Királyságban (Dán 7:13, 14, 21, 22, 27).

’Krisztus társörököseiként’

Róma 8:16, 17; Jel 14:1

Ha nyersek lennénk, valószínűleg próbára tennénk mások türelmét, és elidegenednének tőlünk. A krisztusi szelídségnek köszönhetően azonban kellemes és szellemileg építő társaságnak bizonyulhatunk a gyülekezetben. A szelídség része annak a gyümölcsnek, melyet Isten tevékeny ereje terem meg bennünk, ha ’szellem által élünk és járunk’Galácia 5:22–25.

. A 37. zsoltár az igazaknak az örök életet helyezi kilátásba itt a földünkön.

A Zsoltárok 37:29. versét a Károli fordítás szerint idéztük. Ahogy sok más fordítás, ez is a héber érec szót „földnek” fordítja. Érec utalhat egy konkrét területre vagy egy országrészre; lásd a „Sineár földje” vagy az „Egyiptom földje” kifejezésekben (1Mózes 10:10, 11; 21:21; Zsoltárok 78:12; Jeremiás 25:20).

A Zsoltárok 37:11, 29. verse tehát utalhatott arra is, hogy az izraeliták állandó lakosai lehettek, sőt, kellett is volna hogy legyenek az Ígéret földjének. Isten Ábrahámmal kötött szövetségével összhangban, ezen az Isten adta területen maradhattak volna nemzedékről nemzedékre, és élvezhették volna ott Isten áldását. De nem így történt, mert az izraeliták hűtlenek lettek Istenhez (1Mózes 15:18–21; 17:8; 5Mózes 7:12–16, 22; 28:7–14; 31:7; Józsué 21:43–45).

Amellett egyetlen szentírási érv sem szól, hogy a Zsoltárok 37:11, 29. versében szereplő érec szót csupán az izraelitáknak adott földre kellene korlátozni.

A Hebrew and English Lexicon of the Old Testament szerint (szerkesztette: Gesenius, Brown, Driver, and Briggs; 1951-ben) az érec szó jelentése: „1. a. föld, az egész föld (ha annak egy részével szembeállítva szerepel) . . . b. föld [mint az ég ellentétje] . . . c. föld, a föld lakói jelentésben . . . 2. föld a. mint egy ország vagy terület . . . b. mint kerület vagy vidék . . . 3. a. földdarab, szántó . . . b. talaj, mint termőföld.” William Wilson: Old Testament Word Studies című mű ezt írja az érec-ről: „Legtágabb értelemben a föld jelenti a lakható vagy lakhatatlan részeket, szűkebb értelemben jelenti a föld felszínének egy részét vagy egy földterületet vagy országot.” A héber szó elsődleges és alapjelentése tehát maga a bolygónk, földgömbünk, a Föld.

Figyelemre méltó, hogy amikor a Zsoltárok 37:11, 29. versét görögre fordították, a Septuaginta fordításban az érec szót a görög ge szóval adták vissza. Ez a „föld” szónak a művelhető föld vagy szántóföld jelentését mutatja. A ge szó fordul elő a Máté 5:5-ben is, Jézus sokatmondó próféciájában: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.”

Amikor Jézus idézi a Zsoltárok 37:11. versében elhangzott ígéretet, nem kimondottan az Ígéret földjéről beszélt. Felkent követői mennyei királyok és papok lesznek vele együtt, és uralkodni fognak az egész földgolyó felett (Jelenések 5:10). A szelíd természetű emberek, akik elnyerik az örök életet, szintén közreműködnek majd a paradicsomi viszonyok helyreállításában az egész földön (Jelenések 21:4; 1Mózes 1:28). Így mindannyian örömmel tekintenek előre ennek az ígéretnek csodás beteljesülésére. „Mert a jók öröklik a földet és rajta laknak mindvégig” (Zsoltárok 37:29, Fenton).

Miért kérjük: „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is?”

Az Atya azt akarja, hogy „minden ember üdvözüljön” (1Tim 2,3). Jézus ezért jött, hogy tökéletesen megvalósítsa az Atya üdvözítő akaratát. Azt kérjük az Atya Istentől, hogy egyesítse akaratunkat Fia akaratával a Boldogságos Szűz Mária és a szentek példája szerint. Azt kérjük, hogy jóságos terve teljesen valósuljon meg a földön éppúgy, mint a mennyben történik. Az imádság által „ismerjük föl Isten akaratát” (Róm 12,2) és nyerjük el az állhatatosságot, hogy teljesíthessük azt (Zsid 10,36).

A mi Atyánk akarata az, hogy "minden ember (...) üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére" (1Tim 2,3--4). "Türelmes (...), mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen" (2Pt 3,9). [Vö. Mt 18,14.] Az Ő minden egyebet összefoglaló parancsa, ami az Ő egész akaratát is kifejezi számunkra, az, hogy szeressük egymást, ahogy Ő szeretett minket. [Vö. Jn 13,34; Lk 10,25--37.]

Isten "tudtunkra adta akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervet (...), hogy Krisztusban mint Főben újraegyesít mindent (...). Igen, mi is őbenne nyertük el az örökséget, annak végzéséből, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz." (Ef 1,9--11) Azt kérjük sürgetően, hogy ez a jóságos terv valósuljon meg a földön, ahogy a mennyben már megvalósult.

Az Atya akarata Krisztusban, mégpedig emberi akarata által tökéletesen és egyszer s mindenkorra beteljesedett. Jézus, amikor belép e világba, mondja: "Íme, eljövök (...), hogy megtegyem, Istenem, a te akaratodat" (Zsid 10,7). [Vö. Zsolt 40,8--9.] Egyedül Jézus mondhatja: "Én mindig azt teszem, ami Neki tetszik" (Jn 8,29). Halálküzdelmének imádságában teljesen beleegyezik ebbe az akaratba: "Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!" (Lk 22,42). [Vö. Jn 4,34; 5,30; 6,38.] Íme, ezért "adta oda önmagát [Jézus] a mi bűneinkért (...) Isten akarata szerint" (Gal 1,4). "Ebben az akaratban szentelődtünk meg Jézus Krisztus testének föláldozása által" (Zsid 10,10).

Jézus, "jóllehet ő volt a Fiú, az engedelmességet azokból tanulta meg, amiket elszenvedett" (Zsid 5,8). Mennyivel inkább érvényes ez ránk, teremtményekre és bűnösökre, akik Őbenne fogadott gyermekek lettünk. Atyánktól azt kérjük, hogy akaratunkat egyesítse Fia akaratával, hogy az Ő akaratát, a világnak életet adó üdvözítő tervét teljesítsük. Erre gyökerében teljesen képtelenek vagyunk, de Jézussal egyesülve és az Ő Lelkének erejével át tudjuk adni akaratunkat az Atyának, és el tudjuk határozni magunkat arra, hogy azt választjuk, amit az Ő Fia mindig választott: azt tenni, ami az Atyának tetszik. [Vö. Jn 8,29.]

Hozzá ragaszkodva egy lélek lehetünk Ővele, és így megérthetjük az Ő akaratát, hogy amilyen tökéletesen megvalósul a mennyben, úgy valósuljon meg ez az akarat itt a földön is.

Látod-e, hogyan tanít Jézus Krisztus arra, hogy szerényen cselekedjünk, megmutatván, hogy az erény nem csak a mi törekvésünktől, hanem a mennyei kegyelemtől is függ? Ugyanígy mindegyikünknek, akik imádkozunk, megparancsolta, hogy viseljük az egész földkerekség gondját. Ugyanis nem azt mondta: legyen meg a te akaratod bennem vagy bennetek, hanem a földön mindenütt, hogy a tévedést kigyomlálják és elültessék az igazságot, zárjanak ki minden gonoszságot és térjen vissza az erény, és az akarat teljesítése tekintetében már ne legyen különbség az ég és a föld között.

Az imádság által föl tudjuk ismerni, hogy mi az Isten akarata, [Vö. Róm 12,2; Ef 5,17.] és elnyerhetjük a teljesítéséhez szükséges türelmet. [Vö. Zsid 10,36.] Jézus tanítja nekünk, hogy a mennyek országába nem szavakkal lépünk be, hanem megtéve "az én Atyám akaratát, aki a mennyekben van" (Mt 7,21).

"Ha valaki megteszi Isten akaratát, azt meghallgatja" (Jn 9,31). [Vö. 1Jn 5,14.] Ilyen nagy hatalma van az Egyház Urának nevében mondott imádságának, főként az Eucharisztiában; ez ugyanis közbenjáró közösség Isten szentséges Anyjával [Vö. Lk 1,38.49.] és az összes szentekkel együtt, akik "kedvesek" voltak az Úrnak, mert egyedül az Ő akaratát akarták teljesíteni:

Az sem tér el az igazságtól, ha úgy fogjuk föl: a legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is kérést, hogy miként a mi Urunk Jézus Krisztusban, úgy az Egyházban is: miként a férfiban, aki az Atya akaratát teljesítette, úgy a nőben is, aki eljegyeztetett vele.

Összefoglalva: A harmadik kérésben arra kérjük Atyánkat, hogy akaratunkat kapcsolja össze Fia akaratával, hogy üdvözítő terve a világ életében megvalósuljon.

A teremtéskor Istennek a KIJELENTETT szándéka az volt, hogy az ember a földet művelje és uralja. Vagyis ez vonatkozott volna arra, hogyha így marad. Hogy a bűnbeesés hiányában mit lett volna a további parancsa, meg hogyan jutott volna az ember a mennybe, arról nem akarok spekulálni. Az biztos, hogy Isten már az ember teremtésekor TUDTA, hogy az el fog bukni, hiszen "eleve" engesztelő áldozatul rendelte a Fiút (Rm 3,25). Tehát ha az "eredeti" isteni tervet keressük, sokkal inkább abban kell keresnünk, ami végül megvalósult, hszen Isten nem szorul rá, hogy lélekszakadva B-terveket készítsen. Ő parancsot adott, de titokzatos bölcsességében nem azt rendelte el, hogy az ember azt megtartsa. Ahogy Pál mondja: Isten mindeneket bűn alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.

Nem gondolom, hogy Istennek lett volna "eredeti szándéka" azon kívül, ami végül bekövetkezett. (Elvetem a párhuzamos világokat feltételező és velük Istent labdáztató molinista predestinációtant.) Másrészt az biztos, hogy az üdvözültek végállapota sokkal jobb lesz annál, amire Ádám a bukás előtt eljutott. A "volna" szót Ádámmal kapcsolatban veszélyes spekulációnak tartom - részben a rendelkezésre álló adatok szűkössége miatt, részben mert olyasmibe ártja magát, ami történetileg egyáltalán nem bizonyos. Hiszen azt sem tudjuk, hogy Ádám történeti személy volt-e, vagy a mai bibliai antropológia nézete szerint inkább jelképes alak, akiben az egész emberiség képviselve van. S hogy magát a bukást hogyan lehet az evolúcióelméletet alapul vevő történeti keretbe beilleszteni, nagyon izgalmas feladat - de mindenképpen viszonylagossá teszi az Ádám ősállapotáról szóló gondolkodásunkat.

A feltámadáskor az addig mennyei létállapotban lévő emberek fizikai testet kapnak, s számukra maga a menny is a földre száll. (Mivel a menny nem fizikai hely, hanem állapot, ez triviálisan igaz, tkp. önmagát bizonyítja.) Vagyis a menny és a föld megszűnik külön helynek lenni, hanem lényegében fedni fogja egymást. Természetesen a kárhozottak is kapnak testet, de nem ugyanilyen állapotút, hanem olyat, ami nagyon is fájni fog nekik.

Az Őrtorony elköveti azt a hibát, hogy a Biblia előrehaladó kinyilatkoztatási menetrendjét sutba dobva az Ószövetséggel ütik agyon az Újat (annak több kinyilatkoztatott részletét, mely néhol felülírta a korábbi szűkös tudásra alapozott kijelentéseket). Erre nem az a megoldás, hogy az Újat akarjuk az Óban minduntalan meglátni, s ahol az kevesebbet mond, ott görcsösen belemagyarázzuk. JT-i ellen bőven elég ilyenkor pl. a Prédikátor vagy némelyik zsoltáros létpesszimizmusát bizonyítékul hozni, hiszen ők a földön vártak minden jutalmat, és ezért féltek a haláltól, könyörögtek életük meghosszabbodásáért és így tovább.

Tévedés azt hinni, hogy a bűnbeesés előtt az emberek életformája olyan volt, mint amilyen a megígért paradicsomban (vagyis a földre leszálló mennyországban) lesz. Az ember, mint testtel bíró élőlény lényégénél fogva halandó, ha a lelke örök is. Persze az első emberpár a bűnbeesés előtt mentes volt halál kényszerétől. A halál kényszerétől való mentesség viszont nem teljesen azonos a halhatatlansággal. Tehát az első ember bűn nélkül is meghalhatott volna, ha az élettel összeegyeztethetetlen helyzetbe kerül (pl. vízbe fullad, túl magasról leesik, levágják a fejét). Az erőszakos halálra tehát lett volna lehetősége. Ez következik tehát testi mivoltából. A halál kényszerétől való mentesség azt jelenti, hogy az ember (és valószínűleg az egész élővilág) számára ismeretlen lett volna a természetes halál (elöregedés) és a betegség. Szt. Ágoston pontos megkülönböztetést tesz, amikor meghatározza, miben állt az emberi halhatatlanság adománya: az ember eredeti állapotában „képes nem meghalni" (posse non mori). Ui. az igazi halhatatlanság, vagyis, hogy valaki „nem képes meghalni" (non posse mori), csak Istenben van meg. A romolhatatlan test felöltése mindenkepp valamiféle átváltozást feltételez; ha nem halált es föltámadást, akkor legalább is elváltozást, ahogy erről az 1Kor 16,50-54 beszel. Azaz Ádámnak is át kellett volna változnia, meg ha bűntelen maradt is volna. Vagyis Isten az embernek eleve természetfeletti (ezzel nem azt mondom, hogy anyagtalan) szerepet szánt, és az ember megfelelő idő után úgy hagyta volna el a természetes világot, hogy nem kellett volna keserves haláltusát vívnia, és testét nem látta volna romlás. Azonban Isten szamara a bűnbeesés nem volt váratlan esemény, a megváltás es üdvözítés isteni tervébe „bele lett kalkulálva”.

Jöjjön el a te országod: Az «ország», az «Isten országa» vagy a «mennyek országa» kifejezés a zsidó bibliai hagyományban a leghasználatosabb és jelentésében nagyon gazdagon árnyalt kifejezése az üdvtörténetnek. Eredete összekapcsolódik az ókori keleten (és így a zsidó nép köreiben is) érvényben levő teokratikus felfogással. A sinai szövetséggel Izrael elismeri Jahvét Urának, és ígéretet tesz, hogy csak neki szolgál. Jahve pedig elkötelezi magát a nép védelmére és arra, hogy elhalmozza áldásaival. A száműzetés korában és még inkább az ezt követő időszakban az idegen elnyomás arra készteti a népet, hogy egyre határozottabban sürgesse az isteni uralom megnyilvánulását. Próféták, zsoltárosok és apokaliptikus írók válnak a földön beiktatódó Isten országának lelkes hirdetőivé. «Milyen szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába. Békességet (a messiási áldások összességével azonos állapotot) hirdet, örömhírt (euangelion), szabadulást hoz. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!» (Iz 52,7). A Keresztelő (Mt 3,2) és Jézus igehirdetésében (4,17) az ország azonosul az «örömhírrel». Amikor Jézus Isten országának eljöveteléről beszél, vagy ezt sürgeti, sejtésszerűen láttatja, hogy az ő legfőbb vágya Isten uralmának beiktatása a világban. Természetesen üdvöt hozó, jótékony uralomról és nem elnyomásról van szó. Az ókori - és így a bibliai felfogás szerint - a király pásztora, atyja, vezetője is népének, azaz olyasvalaki, aki anyagi és lelki szempontból is gondját viseli. Az ország beiktatása tehát nem valamiféle iga felvételét jelenti az emberek számára, hanem részesülést az isteni áldásokból, a teljes értelemben vett üdvösségből. Ezért az ember kincsként, jutalomként keresi, birtokolja, fogadja be és örökli Isten országát. Az országba belépni annyi, mint az isteni adományok és kegyelmek részeseivé válni.

Az ország objektív valóság, de csak akkor létezik igazán, ha vannak polgárai. Ezért szükséges, hogy lehetőleg minél többen váljanak tagjaivá, és innen érthető az a jézusi buzdítás is, amely szerint minden nap fohászkodni kell eljövetele érdekében. Az `eljönni' igének az `eljövetel' főnévhez hasonlóan a Bibliában többféle jelentése van: nem csupán a kezdetet jelöli, hanem az ezt követő érvényre jutást is. Az ország Krisztus eljövetele óta jelenvalóság, de teljes kibontakozása még várat magára. Nem statikus, hanem dinamikus valóság: olyan erő, amely hatékonyan működik már az emberi szívekben és az egész emberiségben, de egyre jobban terjeszkedik is, hogy mindenkit magába ölelhessen. Az ország szilárdul, terjed, terjeszkedik és győzelemre jut. Eljövetelét olyan folyamatos és fokozatos érvényre jutásnak, illetve történelembe illeszkedésnek kell tekinteni, amely egyelőre még nem érinti befejező szakaszát, azaz Krisztus második eljövetelét. Ezért a «miatyánk» a kiváltképpen missziós és egyházi imádság.

A kérést emellett még valami sürgeti: nem csupán arról van szó, hogy az ország eljövendő valóság, amelynek teljes valóra válásáért fohászkodni kell, hanem arról is, hogy eljövetelét a `világ fejedelmétől' eredő gonosz erők fenyegetik és akadályozzák. Ezért az ellenállás leveréséhez és az üdvösség eljövetelének biztosításához mindenképpen szükséges Isten különleges közbelépése. Nevének megszenteléséhez hasonlóan országának elérkeztetése is magára Istenre bízatik.

Legyen meg a te akaratod: Az új kérés nyilvánvaló értelmét a bibliai hagyomány is tanúsítja, rejtettebb értelme azonban jobban illik a «miatyánk» szövegkörnyezetéhez. A theléma (akarat) főnév inkább az akarás tárgyát jelenti, mintsem magát az akarást: mindazt, amit Isten az emberektől követel az üdvterv általános keretei között.

Első benyomásra azt gondolhatnánk, hogy az evangélista az ember erkölcsi magatartásával foglalkozik: a prófétai igehirdetésnek, a zsidó imáknak, az újszövetségi írásoknak és különösen Máténak ez ugyanis az állandóan visszatérő témája. A mennyek országába való belépéshez nem elegendő azt ismételgetni, hogy `Uram, Uram', hanem teljesíteni kell az Atya akaratát (Mt 7,21). Csupán az Atya akaratát teljesítő ember lép különleges rokoni kapcsolatba Krisztussal (Mt 12,50; 21,30), és válik az isteni család tagjává. «Ezek a szövegek, amelyek az isteni akarat megvalósítását hangsúlyozzák, a Máté-féle katekézis egyik fontos elemét alkotják (J. Dupont - P. Bonnard, id. cikk, 17. o.). Az isteni akarat vagy törvény megtartásában az embereknek olyan tökéletességre kellene eljutniuk, mint amely az égben a `szolgálattal megbízott' angyalok sajátja, akik pontosan teljesítik a kapott parancsokat. «Áldjátok az Urat, ti seregei, szolgái, akaratának végrehajtói!» - mondja a zsoltáros (Zsolt 103,21). Ha az emberek végrehajtják Isten akaratát, akkor lehet majd mondani, hogy a mennyország a földre költözött. Vö. H. Schürmann, id. cikk, 56. o.; P. Bonnard, i. m. Ebben az értelmezésben a hósz... kai kifejezés összehasonlító (tamquam, sicut ita) értelemben szerepel.

Ez az értelmezés azonban nem emeli ki eléggé, hogy mi Isten szerepe akaratának érvényre juttatásában. Az embernek kell elfogadnia és végrehajtania az isteni döntéseket, de ezt csak Isten közreműködésével tudja megtenni. A genéthétó igének, amelyet a `legyen meg' kifejezéssel fordítunk, van általánosabb jelentése is: `jöjjön el', `teljesüljön', `váljék valóra'. A valóra váltás azonban nemcsak az ember feladata, hanem Istené is. Végső fokon csak az Úr mindenhatóságához és jóságához folyamodás szavatolhatja annak a természetfeletti rendnek megvalósulását, amely főként tőle függ. A «legyen meg a te akaratod» olyan kérés, amely áthatja az isteni szándékot, és mindenféle ártó erő, a másodlagos okok fogyatékossága, valamint az ellenség ravaszkodó rosszindulata ellenére is (vö. Mt 4, 1-11) követeli tervének megvalósulását. E fohász nem valamiféle egyszerű vagy fatalista ráhagyatkozás a magasságból érkező döntésre, hanem a legmerészebb tiltakozás és egyben a természetfeletti segítség leghatékonyabb kérése. Nem belenyugvásról van szó, hanem arról, hogy az ember teljes erejével és minden lehetséges eszközt megragadva ahhoz folyamodik, aki egyedül képes arra, hogy végbevigye akaratát az emberek között (még abban az esetben is, ha ezek nem akarják). A fiat voluntas tua a legmegfelelőbb és a legillendőbb imádság, amely a hívő ember ajkáról egyáltalán elhangozhat. Lehetséges azonban, hogy ez az értelmezés sem ragadja meg ennek a fohásznak valamennyi jelentését. A theléma, amelynek héber megfelelője a rasôn (az arámban: re`uta) az üdvterv eredetében és alapjában meghúzódó isteni akaratot is jelenti, amelyről Jézus a Mt 11,26-ban beszél. A kérésnek tehát nem csupán az a célja, hogy Isten akarata végrehajtassék az emberek által, hanem az, hogy üdvterve teljességgel valóra váljon. Jézus erre az akaratra hivatkozik földi életében és a Getszemáni-kertben, s ugyanerről az akaratról (theléma) van szó a Mt 26,42-ben is. E kérés tehát az előzőkhöz hasonlóan elsősorban messianisztikus és eszkatologikus jellegű fohász: annak kívánása, hogy a megváltói terv teljes mélységében és egész kiterjedésében valóra váljék. A legalisztikus akarattal szemben többek között J. Schmid (i. m. 163-164. o.) és I. Goma Civit (i. m. 346-351. o.) hangsúlyozza az üdvözítő akaratot. A két felfogást J. Dupont - P. Bonnard és M. E. Jacquemin (id. cikk, 56. o.) próbálja összhangba hozni egymással.

Ebben az értelmezésben a szövegben említett menny és föld is új jelentést kaphat. Ez a sajátosan bibliai kifejezés (Ter 1,1; 2,5; Iz 65,17; 66,22) a kozmoszra, a létezők összességére utal, és azt kívánja, hogy ezekre is kiterjedjen az üdvösség [A biblikus kifejezés sajátos jelentése és a Máté-féle szövegösszefüggés (ellentétben a «miatyánk» első két kérésével) ezt az értelmezést javasolja. Vö. P. Daquino, La preghiera del cristiano, in BiOr 5 (1963), 203. kk.; I. Goma Civit, i. m., 351-352. o. A hósz... kai kifejezés nem összehasonlító (hósz outosz), hanem kölcsönösségi (`mind, mind') értelemben szerepel.]: `hogy a megváltás mindent visszaállítson abba az eredeti állapotba, amely az Isten kezéből kikerülése után jellemezte'. A kérés az apokatasztaszisz pantón-ra (a mindenség helyreállítására) irányul, amelyről Péter (ApCsel 3,21; 2 Pét 3,13), Pál (Róm 8,23) és János (Jel 21,1) is beszél. A megváltás a teremtéshez hasonlóan nem csak az emberi világot érinti, mert az üdvterv mindent és mindeneket átölel.