Jehova tanúi által tartott emlékünnepen csak a "felkentek" vehetnek az úrvacsorából. Miért csak ők? Mire alapozzák ezt?

Egyetértek az előzőekkel,én sem szeretem őket.

De az,hogy csak a felkentek vehetnek részt az úrvacsorán,nem az ő "sajátosságuk". Gondolom a felkentek a teljes jogú szektatagok.

A katolikus egyházban is csak az áldozhat,aki a kellő oktatás után már volt első áldozó.

De a protestáns egyházaknál is csak a konfirmáció után lesz valaki teljes jogú tagja a gyülekezetnek,és csak ezután vehet részt az úrvacsorán.

Én nem vagyok tanú, de szeretnék tisztázni egy félreértést. A felkentek azok akik az ő elképzelésük szerint a 144000-hez tartoznak. Tehát nagyon valószínű, hogy a tanúk 95%-a nem vehet úrvacsorát.

Ez egyébként a Biblia sajnálatos félreértelmezése, nem az egyetlen. De ne bántsuk őket ott, ahol nem kell: nem kirekesztés csak......félreértés.

Itt olvashatsz többek között a magyarázatról:

[link]

Kedves kérdező! Ennek az az oka, hogy Jehova Tanúi - a kereszténység egyházaival ellentétben - elfogadják azt a bibliai tanítást, hogy az embereknek csak egy kicsi csoportja nyeri el a mennyei életet, a többieknek mint Isten hű szolgáinak a földi örök élet a jutalmuk.

A halála előtti utolsó éjszakán mondta Jézus hűséges apostolainak: ’Atyám házában sok lakóhely van. Elmegyek és helyet készítek nektek... hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.’ Később azt mondta nekik: "Szövetséget kötök veletek, mint ahogy Atyám is szövetséget kötött velem egy királyságra" (Ján 14:2, 3; Luk 22:29).

Jézus azonban nem úgy értette, hogy csak az akkor jelenlevő apostolok fognak vele uralkodni a mennyei Királyságban. Később kiderült, hogy a földről megvásárolt 144 000 személy részesül ebben a nagy kiváltságban (Jel 5:9, 10; 14:1, 4).

Miután Keresztelő Jánost Heródes Antipás bebörtönöztette, Jézus erőteljesen elkezdte hirdetni "a mennyek királyságát" (Máté 4:12, 17). Felhívta az emberek figyelmét arra, hogy alkalmuk van bejutni abba a Királyságba, s a tanítványai komolyan törekedtek is e díj elnyerésére (Máté 5:3, 10, 20; 7:21; 11:12).

I. sz. 33 pünkösdjén szent szellemmel kenettek fel az elsők ezek közül (Csel 2:1–4; 2Kor 1:21, 22). Széles körben ismertetve lett Isten gondoskodása, amelynek értelmében a megmentés halhatatlan mennyei életet eredményez.

A figyelem azok begyűjtésére összpontosult, akik az emberiség felett 1000 évig uralkodó kormányzat tagjai lesznek. A Kresztény Görög Iratok majdnem mindegyik levele elsősorban ezt a csoportot állította középpontba: a Királyság-örökösöket, a "szenteket", a "mennyei elhívás részeseit".

Nem azért részesültek mennyei életre szóló elhivatásban, mintha jobbak lettek volna, mint Isten összes addigi szolgái, akik i. sz. 33 pünkösdje előtt haltak meg (Máté 11:11). Jehova egyszerűen ekkor kezdte el kiválasztani Jézus Krisztus társuralkodóit. Az utána eltelt 19 évszázad alatt ez az egyetlen elhívás, a mennyei létezett. Ki nem érdemelt kedvesség volt ez, amelyben Isten egy korlátozott számú csoportot részesített saját bölcs és szerető szándékának megvalósítása érdekében (Ef 2:8–10).

Tehát azt Jehova Tanúi is tisztán látják, hogy sok helyen van említés az égi elhívásúakról, de nem tagadják meg az értelem szerinti és a Bibliával összhangban lévő másikfajta reménységet, az EREDETI földi reménységet sem, mely a Krisztus előtti korszakot is magába foglalja!

Abban ugye egyetérthetünk, hogy ahol "(társ)királyok", "papok", "uralkodók" vannak, ott léteznie kell alattvalóknak is? Nos, így van ez itt is. Tény, hogy Jézus és az ihletett bibliaírók az égi "Királyság-örökösöket", vagyis a felkentek kis csoportját "uralkodóknak" és "társkirályoknak" nevezik.

Soha egyetlen helyen sem állítja viszont azt a Biblia, hogy MINDEN jó ember az égbe kerül!!!

Nem véletlen, hiszen ez nem lenne igaz és ellentmondásba kerülne a Biblia önmagával.

Az egyházak régóta azt tanították, hogy a mennyei élet lesz a jutalma azoknak, akik Isten tetszésére törekednek, a többiek a pokol tüzére kerülnek. A Biblia másként tanítja. A Szentírásból világosan kitűnik, hogy csak egyes emberek, mint például az apostolok fognak Krisztussal a mennyben uralkodni. Jézus ezeket "kicsiny nyájnak" nevezte. A Biblia azt mondja, hogy számuk 144 000 (Lukács 12:32; Jelenések 14:3, 4).

Azok közül, akik Jehovát hűségesen szolgálták és elnyerték helyeslését, sokan előbb haltak meg, mielőtt Jézus megnyitotta volna az utat a mennyei életre (Máté 11:11; Zsidók 10:19–21). A "kicsiny nyáj" kiválasztása után további milliók is Krisztus hű követői lettek. A Biblia e lojális, nem "kicsiny nyáj"-ból valók számára a vég nélküli élet kilátását tartogatja a helyreállított földi paradicsomban (Zsoltárok 37:20, 29; Jelenések 21:4, 5). Hogy miért nem veszik magukhoz ezek a kenyeret és a bort? Jézus jelezte, hogy csak azok jogosultak magukhoz venni az Úr vacsoráján a jelképeket, akik a mennyei életre kaptak elhívást, vagyis akik az új szövetségben vannak.