Hogyan értelmezhető ez az igevers,1Pét.3,18-19? Krisztusnak poklokra szállásáról.

Sziasztok!

Folytatva a gondolatmenetet. Először is érdemes megnézni - a Szentírás szövegösszefüggésében, hogy mit jelent ez a kifejezés: ""a tömlöcben lévő lelkeknek prédikált"

"Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem." (Zsolt. 142:8)

"Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat" (Lk. 4:18).

A "tömlöc", a "börtön", a "fogság" a Bibliában átvitt értelmű kifejezés, a bűnben való megkötözöttséget jelenti. A Noé idejében, a bűn fogságában élő lelkeknek, embereknek prédikált Jézus.

A következő kérdés: Vajon milyen értelemben?

"Amelyben (lélekben) elmenvén..." Ugyanez a levél tisztázza ki teljesen a kérdést:

"Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek, nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennök levő Lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről." (I.Pt. 1:10-11)

Jézusi lelkülettől, a tőle kapott kegyelemmel és kegyelmi hívással élt és prédikált Noé az özönvíz előtt, de sajnos, 120 éves szolgálata nyomán is csak 8 lélek, a saját családja menekült meg.

Sajnos ez az igeszakasz a középkortól fogva félreértéseknek valóságos kereszttüzébe került. Előbb a halál utáni "tisztítótüzet", "tisztítóhelyet" kívánták kiolvasni belőle, később Krisztusnak "pokolra szállását" vélték bizonyítani belőle. Ezért is van, hogy bizonyos Károli fordítású bibliakiadásokban a 18. vers előtt ilyen alcímet kölcsönöznek neki: "Krisztusnak poklokra szállásáról". A katolikus, református és evangélikus egyházi magyarázat szerint erre a pokolra szállásra akkor került sor, amikor Jézus meghalt testileg a kereszten, lelkileg azonban alászállt a "limbus"-ba, a pokol tornácára. Az i.sz. IV. század végén megszövegezett Credo (Hiszekegy) értelmezését is efelé terelték ("Szálla alá poklokra..."). Az idézett szakaszban azonban nem erről van szó.

Jézus Krisztus prófétái által már hatalmas erővel küzdött az ember megmentéséért. Amikor azonban "eljött az időnek teljessége", személyesen jelent meg (vö.: Zsid. 1:1), hogy "bennünket Istenhez vezéreljen". Érdemes megfontolnunk, hogy ha Noé idejében csak ennyi eredménnyel járt Jézus küzdelme, ne éljünk vissza a nagyobb erejű fáradozással szemben, nehogy ismétlődjék az, ami egykor megtörtént! A keresztséggel a jó lelkiismeretnek kell növekednie életünkben. Krisztus váltságműve "megtartásunkban" kell hogy céljához érkezzék. Ez a cél pedig a Mesteréhez hasonló: a fájdalmakon és szenvedéseken át végül a megdicsőülésben érkezik céljához.

Üdv. Péter

Ez mind nagyon szép és jó. Csak egy gond van vele. Ha én mondjuk Jézus idejében élnék és valaki elkezd beszélni velem, mondjuk egy egyszerű halász én meg teszemazt a földet túrom, akkor ha elmondana egy konkrét történetet, hogy "figyi, Jézust láttam múltkor, felállított valamiért egy tőrt (madaraknak való háló, amolyan kelepce) és ezt, meg csinálta/mondta utána" Én meg végighallgatnám, aztán később olvasnám is pergameneken és visszaköszönne, hogy jé ezt már mondta Péter pár éve emlékszem a sztorira. Minden eszembe jutna, csak nem totál oda nem illő igék mondjuk a zsoltárok könyvéből, meg innen onnan random idézgetve, ahol a "kelepce" vagy "tőr" vagy "madárcsapda" vagy akármi szerepelne. Csak annyi, hogy Jézus mondjuk valamit illusztrálni akart az embereknek és felállított egyszer egy ilyen eszközt, aztán megmagyarázta miért és stb. (ilyenről nem tudok, nincs a bibliában, ez csak egy példa, amit én találtam ki) Aztán telnének múltnának az évszázadok. Ki ezt, ki azt mondaná erre a sztorira. Megjelennének az olyan "megmondóemberek" akik tudni vélnék, hogy az a kelepce nem is kelepce volt, csak átvitt értelemben utalt rá a "tudósító" mivel akárki megláthassa/tudhassa/mondhassa, hogy itt és itt a bibliában a kelepce ezt meg ezt meg ezt "jelenti" és tudi nem is történt ilyen, hanem ez csak egy költői hasonlat, amit ezért meg ezért meg amazért írtak, de valójában nem is azt jelenti, hogy jézus felállított egy kelepcét, mivel ugye ilyen nem történhetett, hanem ezt, meg azt, meg amazt "akarták" vele mondani tulajdonképpen.

Nem tudom mennyire érthető: Valamit leírhatunk úgy, hogy ásóval felásta a kertet, meg úgy is, hogy az csak "jelkép" és nem is ásott, HISZEN bárki leellenőrizheti a zsoltárok x-edik fejezetében, meg mittomén ezsdrás könyvében, hogy az "ásó" szó az ezt meg amazt jelképezi. Vannak jelképek a bibliában, de van, amikor tényleg CSAK annyit jelent, amit leírtak cselekményt. "Pista elment a tengerhez" versus "Pista nem is Pista, nem is ment sehová, csak a 'lelkiségét' képviselve tolmácsolta Béla a 'népek tengerének' mert a biblia másik részében azt jelenti a 'tenger' hogy 'népek'" Körbenjáró érvelés, erőltetett és materialista. Jézus meghalt, elhordozta a bűneinket és a bűneink zsoldját a halált is, ami szellemi halállal kezdődött az édenkertben, majd mikor elvégezte a feladatát azzal, hogy kifizette az árat "bevégeztetett" (done, ahogy az angol mondaná, meg a görög eredeti szó is ezt jelenti pontosan) akkor meg lement és kihirdette, de már "szellem által megelevenítve"- A teste még 3 napig halott volt, aztán az is meg lett "elevenítve". Nem értem, ebben mi olyan bonyolult. Miért kell totlál más és másra vonatkozó igéket felhozni ANNAK bizonyítására, hogy MIÉRT NEM IGAZ, amit Péter leírt. HE? Ébresztő

"A "megelevenítve azonban szellem szerint" az ezutáni állapotát jelenti. Mivel a megváltás munkáját már bevégezte, már nem volt rá ok, hogy a szelleme továbbra is el legyen választva az Atyától, úgyhogy vehetitek készpénznek, hogy azonnal a fizikai halálát követő nanosecundumban helyreállt az a szellemi kapcsolat, ami köztük van."

Hát a megelevenítette a szellem másra nemigen vonatkozhat, mint a feltámadásra. Milyen másféle megelevenítésről szól az Írás Krisztus esetében, mint a feltámadásáról harmadnapra?

"a megelevenítette a szellem másra nemigen vonatkozhat, mint a feltámadásra" - Megeleveníttetvén szellem "szerint" az nem ugyanaz. Ma úgy mondanánk: "szellemében" Azért így egy kissé már a leányzó fekvése.

"Milyen másféle megelevenítésről szól az Írás Krisztus esetében, mint a feltámadásáról harmadnapra?"

Hát ott áll feketén-fehéren, nem túl bonyolult:

"A melyben elmenvén, a tömlöczben lévõ lelkeknek is prédikált" - A "melyben" az a károli fordítása, eredetiben: "ez után" és ugye ott áll a folytatásban, hogy kiknek is "prédikált" (proklamált) "A melyek engedetlenek voltak EGYKOR, mikor egyszer várt az Isten béketûrésre a NOÉ NAPJAIBAN, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által"

Ebbe hogy lehet belemagyarázni, hogy a feltámadásra vonatkozik? Ez a felltámadása ELŐTT kellett legyen, mivel 3 napig lent volt, ill. fizikailag, a teste halott volt. Ott áll egyértelműen, hogy kiknek beszélt és mikor éltek. Mi nem világos? Noé is jelképes? Vagy az "amikor Isten béketűrése várt a bárka készítésekor?" Vagy jézus már akkor is a földön járt és nekik prédikált, mert átvitt értelmű és a "megtéretlen lelkeket jelképezi" meg ilyen hülyeségek? Miért olyan hihetetlen, hogy egyszerűen annyi történt, ami ott le van írva Isten beszédében? Miért érzi bárki is kötelességének, hogy megmagyarázza azt, hogy miért NEM az történt, ami egyértelműen le van írva? Elég hülye attitűd hogy valaki úgy próbálja mesterségesen, akár bibliai igékkel is alátámasztani (amik tök másról szólnak) hogy éppen a bibliában leírt események nem igazak és nem úgy voltak, nem úgy értendők?

Ez kb. olyan, mintha vennék egy könyvet az 56-os forradalomról, amit egy olyan ember hiteles beszámolóit tartalmazná, aki átélte, látta, ott volt, teszemazt, a könyv elején írna egy Józsiról, aki elment pipasot szedni, aztán keresgélnék valahol másutt a könyvben olyan kiragadott részleteket, amik full másról szólnak/másra vonatkoznak és azzal próbálnám bizonygatni, hogy miért nem igaz mondjuk egy másik részlet, ahol szintén egy Józsiról van szó, aki meg lőtte a pártházat. Ez mi már, hogy úgy próbáljátok a bibliát magyarázni, hogy mi nem úgy volt/ mi nem igaz és mi nem azt jelenti, aztán előálltok ilyen mesterkélt levezetésekkel? Nem rossz "kicsit" a koncepció?

>"Ebbe hogy lehet belemagyarázni, hogy a feltámadásra vonatkozik?" - Nem belemagyarázás, csak kérdés volt, mert nem igazán tudunk másról, Krisztus megelevenítése kapcsán, mint a feltámadását harmadnapra. Ha nem a halálból való feltámadás a megelevenítés, akkor micsoda? Pl. megelevenítésre egy pár példa:

Ézs 26,19 Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!

Vagy a már említett:

Hós 6,2 Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt.

Mindkét esetben, megelevenítés = feltámadás. Ezért kérdezem, hogy a feltámadáson kívül tudsz más megelevenítésről is? Már ami Krisztusra is igaz, hogy prófécia volt, és nem a feltámadásra, hanem a feltámadás előtti valamilyen megelevenítésére vonatkozik.

Amúgy én pl. jelképekről nem beszéltem. Szerintem Krisztus korábban is létezett, mielőtt testté lett, mint Izrael Istene (Elohimja), aki vezette a pusztában a népet, akit Mózes színről színre látott. Tehát ez nem jelképes, hanem jelen volt Krisztus korábban is a történelemben, aki a csipkebokorban beszélt, mint Isten angyala is szerintem ez Noé idejére is igaz.

>"Vagy jézus már akkor is a földön járt és nekik prédikált, mert átvitt értelmű és a "megtéretlen lelkeket jelképezi" meg ilyen hülyeségek? "

"Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; 2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;

3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; 4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt."

Ez a rész számomra azt mondja, hogy akit Mózesék láttak a pusztában, akivel színről színre beszélt Mózes, aki követte őket, az a kőszikla a Krisztus volt. Természetesen nem testi formában, hanem szellemi küldöttként, lényként, mint Isten Jelenléte, Orcája, ahogy mondja: Peniel

>"Ma úgy mondanánk: "szellemében" Azért így egy kissé már a leányzó fekvése."

Azért nézzünk más fordításokat is:

Csia.

1Pét. 3.18 Mert a Krisztus is meghalt egyszer vétkekért, az igazságos a hamisakért, hogy benneteket Istenhez vezessen, megölte őt a hús ember, de megelevenítette a szellem. 19 Ebben a szellemben ment el a tömlöcben lévő szellemekhez is, és hirdette nekik az igét...

Káldi Neovulgáta

1 Pét 3,18

Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy minket Istenhez vezessen. Test szerint megölték ugyan, de életre támadt a Lélek szerint.

Egyszerű fordítás:

1Pt 3,18

Hiszen maga Krisztus is meghalt egyszer a bûnök miatt. Az Ártatlan halt meg a bûnösökért, hogy Istenhez vezessen benneteket. Testileg ugyan meghalt, de a Szent Szellem életre keltette.

MBT

1Pt 3,18

Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint.



Nos, ezek a fordítások, és a fordítók olyan értelemben fordítottak, ami éppen arra utal, hogy a "megelevenítette a Szellem", nem Krisztus szellemében való megelevenedésére, hanem Isten Szent Szellemére vonatkozik, amely megelevenítette Krisztust, amely akkor mutatkozott meg, amikor Krisztus feltámadt.

Rm 8,11 De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.

Vagy ez a rész is Pálnál, ugyancsak azt mondja, hogy Isten a hatalmát, és erejét mutatta meg, amikor Krisztus feltámasztotta a halálból.

Ef. 1:19. És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, a kik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, 20. A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.

És ha folytatjuk a Péternél ezt a vitatott részt, ugyancsak a feltámadásról, annak megtartó erejéről szól, mint képmás (persze itt képmás, a víz is mint bemerülés, ami Noé idejében az elveszést jelentette):

"A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;"

Sziasztok!

Minden magyarázat értelmezés. Számomra a "szellemi halál" és "szellemi feltámadás" semmivel sem logikusabb magyarázat, mint amit én írtam igékkel alátámasztva.

Sőt! Ha valaki tanult héber nyelvet, az tudja, hogy ez a fajta szellemi halál elmélet teljesen távol áll a zsidó gondolkodásmódtól. A Szentírás szerint ugyanis az ember teremtésbeli felépítéséről ezt olvashatjuk:

"És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelt az ő orrába életnek lehelletét. Így lett az ember élő lélekké."

Az ember valóban nem halt meg Édenben, de valaki más meghalt helyette: "És csinált az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltöztette őket."

Szó nincsen itt szellemi halálról, ez csak belemagyarázás.

A kulcs a fenti ige megértéséhez az I.Pt. 1:10-11, mely egyértelművé teszi, hogy hogyan érti később a Lélekben való prédikálást.

Üdv. Péter