Mi különbség van az "iga" hordozás és a "kereszt" hordozás között?

Nem vagyok teológus, vagy ilyesmi úgyhogy, amit mondok "szűrendő" és egyedül Isten szava az, ami számít (ebben a kérdésben is) Viszont:

Amikor Jézus "igáról" "ekéről" "hálóról" (halászatról) szóval ilyen "NEHÉZ fizikai munkákról" beszél, úgy vettem észre, hogy általában véve összecsengnek az engedelmességgel, a neki való engedelmességgel annak figyelembevétele mellett, hogy "kövessetek engem" (járjatok a "nyomdokaimon";ami egy szép régi magyar szó, de ma azt mondanánk, hogy "járjatok az én lábnyomaimon")

Mi viszont túl azon, hogy nem Jézus vagyunk, a szentségével, tisztaságával, tökéletességével és erejével sem rendelkezünk (illetve pontosan olyan mértékben és addig rendelkezünk vele, amennyire és ameddig a Szent Szellemnek adjuk át az "irányítást" a magunk erejében való bízás helyett) viszont mégis követni akarjuk őt és kell is.. szóval "iga" "ekeszarv" (szántás) stb-nek (kemény és következetes munkának) tűnhet alapból a testi énünknek (ami még nincs megváltva a feltámadásig) ez a fajta fegyelem, kitartás, önmagunk feje után menetel "beáldozása" és Isten vezetésének való engedelmesség. Ő ugyanis, a mi elképzeléseinkkel ellentétben mondhat olyasmiket, amik nehéznek tűnhetnek, akár illogikusnak a mi "józan eszünkhöz" képest, egy részük viszont egyértelműen, minden különösebb csodálkozás, vagy logikázás nélkül is nehéz (pl. amikor azt mondja, hogy ha megütik egyik arcunkat, tartsuk oda a másikat, hogy csak egyet említsek, de amúgy kinek mi)

A lényeg, az engedelmesség. annak, amit NEKÜNK mond. Hgy tegyük meg, ne tegyük meg, hová menjünk, mit csináljunk stb. Mert az "iga" az egy olyasmi volt, mint egy járom az ökrökön, amibe befogták őket egy bizonyos cél érdekében, hogy "húzzák az igát" vagyis szántsanak. Jézus azt várja el, ha jól értem, hogy az ökrökkel ellentétben "önként" hajtsuk iga alá a fejünket. A "nyakas" szó ennek ellentétére utal, amikor valaki ki akarja kerülni az igát és izeg, mozog, kihúzza magát inkább, le akarja rázni minden áron: vagyis a maga útját járja, "majd ő tudja".

Például:

"Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!

És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.

Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.

Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.

Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.

És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára"

Itt ugyan pont nem "igáról" beszél, de az elv ugyanaz. A példában szereplő igénél látszik, hogy Jézus mindenkinek egyénenként szólt. Az egyik követni akarta, de vagy nem volt arra az életmódra alkalmas (még) ahogy Jézus akkor élte a mindennapjait, tehát ha úgy követi, csak csalódás, kiábrándulás lett volna a vége és az senkinek nem jó, vagy Jézusnak/Istennek más terve volt vele (ezek csak az én okfejtéseim, nem derülnek ki egyértelműen a szövegből)

A másiknak viszont hangosan és tisztán azt mondja kövesse és MOST (nyilván megvolt az oka, ő nem "játszott" ilyenekkel, de erre sem tér ki a biblia konkrétan)

A végén mivel fejezi be a felsorolást/példákat?

Ezzel a sorral: "És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára" ami túlmenően azon, amit nyilvánvalóan jelent, hogy ne a háta mögött lévő dolgokra koncentráljon, hanem az előtte lévő FELADATOKRA, amiket ő ad, jelenti azt is, ahogy akkor szántottak:

Ha azt akarták, hogy a szántás egyenes legyen, akkor "be kellett lőni" szemre egy célt (mondjuk egy fát) és az ekét úgy navigálni, hogy az "ele szarvait" mint egy "célzó szkennert" használva nézni a cél és az eke iránya közti eltéréseket, valamint korrigálni az irányt, ha eltért a célétól (mert ha nem így tett, a szántás vonala kacskaringós lett a többi "vonallal" együtt és kész a káosz) Vagyis a "cél" Isten beszéde, az annak való engedelmesség, amit Isten egyénileg (IS) mond, az alap és mindenkire érvényes, lefektetett igazságokon túl az embernek, az eke szarva a bibliai mérce, ami olyan, mint egy tükör, hogy hol is tartok most a célhoz képest és azon keresztül megítélni, mint fogódzkodóval, támponttal, amihez mindig visszatérhetünk. Maga a munka pedig fáradságos, akár az eke szarvát fogjuk, akár igába hajtjuk a fejünket (feláldozzuk az önös érdekeinket, akaratunkat és: engedelmeskedünk hitből, még akkor is, ha nem értjük pillanatnyilag, Isten mit miért mond, hogy tegyünk)

Én legalábbis így értelmeztem, de fenntartom a tévedés és korrekció lehetőségét.

A "kereszt" az pedig egy halálnem volt, méghozzá a legbrutálisabbak egyike, ami egyben Jézus áldozatának eszköze is, vagyis arra is mutat. Ennek megértéséhez vissza kell nyúlni Ádámig. Amikor még az édenben élt, Isten azt mondta neki: amely napon eszel a jó és gonosz tudása fájának gyümölcséből, azon a napon BIZONNYAL (vagyis 100% hogy) meghalsz. Meg is halt, de nem test szerint, hanem a szelleme halt meg, Ádámnak a része, amit Isten belé lehellt a testébe, mikor megalkotta és így lett élő "lélekké". A lelke átvette a szelleme szerepét, mint egy családban az a feleség, akinek a férje kómában van, és a gyereknevelés, ház körüli munka és minden teendő hirtelen az ő nyakába szakadna. Amiket viszont képtelen maradéktalanul ellátni, mert nem is így lett kitalálva.

Ádám és Éva bűnbeesése után náluk és az összes őket követő leszármazottaiknál ez a jellemző. A szellemük "irányítását" (és erejét) átvette a lélek vezérelte test irányítása és mind ebbe születtünk (kivéve Jézust, akinek nem volt földi apja, viszont, hogy ember lehessen szükséges volt Máriától születni fele részben, de e nélkül a "kómás szellem" vagy halott állapot nélkül)

Összes hitünk, a szellemünk megváltása ellenére nem csak azért nem megyünk a mennybe, mert akkor ki hirdetné Isten megváltását a többi, még meg nem tért embernek, hanem azért is, mert a lelkünknek is meg kell újulnia Isten igéje által, a testünk pedig a feltámadáskor lesz megváltva/újjá teremtve. De addig a szellemünk küzd a lelkünkkel és a testünkkel, amiről pál apostol is beszél:

"Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bûn alá rekesztve.. Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyûlölök, azt cselekeszem. Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bûn. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a TESTEMBEN jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bûn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bûn megvan bennem.

Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a BELSŐ ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bûn törvényének, mely van az én TAGJAIMBAN"

Vagyis 2 "törvényről" vagy erőről beszél: A "belső" emberéről (szelleme) aki Isten igazságában gyönyörködik és azt hordozza és a teste törvényéről, ami még nincs megváltva és állandóan ellenkezik azzal, amit a szelleme mond. Ezt hívják "testi természetnek" (és itt a fordítások ellenére nem magáról a test "rosszaságáról" van szó, szóval ugyanúgy kell fürdeni, ápolni odafigyelni rá és szeretni) amit Ádámtól és Évától örököltünk.

És EZT a "testet" (testi természetet) kell kereszt hordozásra bírnunk, és NEKÜNK verni a testi természetünk kezeibe, lábaiba a szögeket, hogy megbénuljon, el erőtlenedjen, korlátozzuk a mozgásterében és ott kell tartanunk a kereszten, különben lemászik hót lazán.

"Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket"

Miért?

"És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata"

Az engedelmesség miatt, hogy AZT tegyük, amit Isten nekünk mond. Hogy képesek legyünk rá. Ha a testi természetünket odaszegezzük a keresztre, akkor a szellemünknek lehetősége van azt cselekedni, amit akar: amit Isten mond neki(nekünk)

És ez a kereszt felvétele.

Aztán tévedhetek. A bibliában van az igazság: Istennél; mindent, amit leírtam saját véleményemként, Isten igéjének a világosságában ajánlatos megvizsgálni, mert ezek csak az én gondolataim:)

Szia. :)

Nagyon részletes és alapos válaszokat kaptál, úgyhogy én már csak egy pici kiegészítést tennék még ehhez:

1. Az első igeverset mutatom az előtte és utána következővel együtt:

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Máté 11:28-30)

Így már egyből pozitívabb kicsengése van a dolognak, ugye? :)

2. Mi is az iga?

"A yoke is a wooden beam, normally used between a pair of oxen or other animals to enable them to pull together on a load when working in pairs, as oxen usually do; some yokes are fitted to individual animals."

[link]

Tehát magának az eszköznek a célja alapon az, hogy az "igába fogott" két személy EGYÜTT mozogjon, egyfelé húzzon; jelen esetben Jézussal, más igeversek alapján akár emberekkel is.

3. A keresztről: Amikor Jézus felvette a keresztjét, Ő meghalni ment...

Hazardteam ezt a témát is részletezte már, nekem csak egy kis poén jutott eszembe. Pár évvel ezelőtt egy külföldi pásztor tanított erről, és azt mondta: "Jézus azért jött, hogy megöljön." :D

Persze ez csak egy apró részlet, és csak az óemberre, az ótermészetre vonatkozik; mivel tudjuk, hogy Jézus azért jött, hogy örök életünk legyen, hogy megváltson a bűneink következményeitől, hogy megtörje az átkokat az életünkben stb.

Szóval, egyszer élünk, de örökké. :)

@ Hazardteam:

Bocs, nem tőled nyúltam le, hanem Pintér Bécitől, egy koncertjén mondta. :P

Csaknem te vagy az, Béci? :)))

A KÉRDEZŐ későbbi hozzászólása őszinte érdeklődőt rejthet.

Ezért hozzáteszem, amit a frissen megtérő személyek nem láthatnak:

Az "iga" - szolidaritás, a megfáradt emberekkel. Ez valóban azt jelenti, hogy - idézzem Berta Woosttert -

"hogy az "igába fogott" két személy EGYÜTT mozogjon, egyfelé húzzon; jelen esetben Jézussal, más igeversek alapján akár emberekkel is."

Ez a "szolidaritás" sajnos egyoldalú a legtöbb esetben, ezért "iga". Mert ugyan ki volt ott a meggyógyítottak közül, Jézus fizikai keresztje mellett, hogy ők is egy irányba "húzzanak"?

És, ne felejtsük el, hogy Jézus éppen azok szabadítására jött, akik belerokkantak a törvény igájának hordozásába, és önhibájukon kívül reménytelenekké váltak. Ezt a törvényt szokás az Ószövetségre fogni, holott a Mózes öt könyve és a próféták, hihetetlenül sok örömhírt, megszokott szóval: evangéliumot tartalmaznak, nem egyet az Úr Jézus is idéz, ekkor már az Újszövetségben olvashatóan. A "törvény”, vagy a "TÓRA" eredeti szavában "tanítás"-t jelent, amit a hivatalos vezetők leginkább a vezetettekre vetettek ki. Azaz, nem azért rossz, mert van, hanem azért, mert – lásd: Mt. 23:2,3

És ne feledjük, minden felekezetnek van egy saját, nem a hittanórán tanított "törvénye". Ez, ahány felekezet, annyiféle. Ezzel a "törvénnyel" csak az szembesül, aki buzgósága révén többet akar tenni, mint csupán az Istentiszteleti alkalmakon hallgatóként részt venni. Ma is, minden felekezetnek vannak "törvényei", ami sokszor csak akkor kerül előtérbe, amikor az úgynevezett "egyház-fegyelmi" ügyek vannak. Mert vannak, ma is. Persze, ki lehet ezek alól bújni, időben otthagyni őket. Ám az Úr Jézus Krisztus nem hagyta ott az akkori "mózes székében ülőket". Ezért került előtérbe a Kereszt.

A kereszt valóban kivégző eszköz. Az Úr Jézus Krisztus útja a KERESZTTEL teljesedik be.

Éppen emiatt ÉLETVESZÉLYES az Úr Jézus Krisztus követése! Mert akik Őt követik, azokra is ez a sors vár.

Ezt azoknak a - mindent felvállaló - tanítványoknak az életútja példázza, akik a szó szerinti követés esetén pont azoktól szenvedik el az üldöztetést, akik az Isten hitet tanítják a sokaságnak. Ez a kereszt: minimum kirekesztés.

Legkirívóbb példája a vakon született esete. Még a saját szülei sem mernek mellé állni. Lásd János ev. 9:21,22. Minimum büntetése, hogy ha Jézushoz hű: akkor kivettetik a gyülekezetből (Ján.9:34)

Ez életveszélyes lehet - lásd Husz János, és a sok eretneknek kikiáltott, és megégetett, kivégzett ember – látványosan sok-sok évvel ezelőtt. Ezek nem az ateistáktól szenvedtek.

Igaz, ez a kivettetés az üdvtörténet előre haladtával jó dolgokat is eredményezett: a kivettetésnek kitett embereknek (pl. Wicliff, Kornya Mihály) köszönhető, hogy ma sok-sok kis felekezet (nem akarom a szekta szót használni) az eredeti Jézus hitet tanító egyházaktól függetlenné válva, sok rész igazságot megjelenítve munkálkodhat.

Lásd: Baptisták, metodisták, adventisták stb. Ezek mind üldöztetéseket szenvedtek a Jézusi Hit tanítóitól, a maguk idejében. (Például, még az 1930-as években is, a katolikus miséről kijövő emberek elmentek a baptista imaházhoz, és ott kövekkel betörték annak ablakait – valahol Budapesten – privátban a konkrét helyet is megmondom)

Ám az egyén, aki az Úr Jézus Krisztus útjára lép, akármelyik felekezetben átélheti a kereszt fájdalmát, ám ma (Istennek hála, életét megtartva) átmegy egy másik közösségbe.

Az előttem szólók között is van ilyen, de nyilvánosan ezt soha nem vallaná be - eddig legalábbis ezt az okot elhallgatta. (amikor konkrétan rákérdeztem, nem tagadta).

Az Úr Jézus Krisztus követése tehát életveszélyes. A Keresztig.

Egy esetben élheted túl:

Ha a Kereszten túl eljutsz a Feltámadásig.

De ez már egy másik történet.

Barátsággal:

Fekete Bárány (63/F)