Csak szerintem arcátlanság a gondolat, miszerint az embernek teremtő ereje van?

"teremtetünk vele,szóval kb.egy szinten vagyunk vele"

Azok a szentek akik képesek voltak csodákat tenni mind nagyon alázatosak voltak és Istenhez képest egy senkinek tartották magukat. Azért gondolkodtak így mert jól látták az igazságot, vagyis azt hogy az emberhez képest Isten összehasonlíthatatlanul hatalmasabb.

Ha pedig valaki imában kér valamit Istentől attól még nem lesz vele egyenrangú. Sőt, ha valaki azt gondolja magáról hogy Istennel egyenrangú azzal Isten nem is fog szóba állni, mert a hiúság nagyon ronda dolog Isten szemében.

09:39

Igen,az alázat valóban fontos hozzá.Nem mindegy,hogy aki Istennel egy szintre helyezi magát,az nagyképűségből indul ki,vagy alázatból.Mert valójában pont az alázat az,ami egy szintre emel Istennel,a nagyzolás eltávolít,és elhalványítja az Isteni erőt.Jézus talán gőgös volt,amikor azt mondta,hogy "én az atyában vagyok,az atya pedig bennem"? vagy amikor mondta Fülöpnek,hogy,"hogyan kérheted,hogy mutasd meg nekünk az atyát,amikor ha engem látsz,az atyát is látod"?

Nem állt vele szóba Isten,mert nagyon rondán viselkedett a szemében?

Tehát aki alázatból teremtet Istennel,az gondolhatja egynek vele magát,ezzel semmi baj nincs,ha nem gőgösségből,nagyzásból indul ki,mert akkor bizony pofára fog esni.De ha az illető átéli a tökéletes szeretetet Istennel,és tudja,hogy ennek köszönhetően sok dologra képes,akkor ezt miért tartaná hiúságnak Isten?

hiszen"teremté Isten az embert saját képére és hasonlatosságára"-ezt újra megjegyzem.

talán mindannyiunknak van valamilyen fokú illuzórikus valóságot teremtő ereje,

de ettől még nem biztos, hogy abszolútommá, mindenhatóvá válunk

szerintem

az összes nagy mágus, mind elbukott

(talán Paracelsus lehetett a legnagyobb tudású, az általunk ismertek közül, viszont időnként állatian közönséges volt,

ahogyan pl. nemzettársa Luther is)