Honnan származik és hogyan a lélek, keresztény felfogás szerint?

A lélek örökkévaló?

Ezékiel 18:20 Amely lélek vétkezik, annak kell meghalni

Nézzük meg az ember teremtését:

I Mózes 2:7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.

Az élő lélekhez, ami maga az ember, kellett a föld pora, és Isten lehellete. A kettő együtt adja az embert, ha ha az egyik hiányzik, megszűnik az élet. Magában mndkettő élettelen.

Érdekes, hogy a Jób könyvében nagyon sokszor van említve a lélek az eredetével együtt: e szerint Istennek a leheletéből származik minden élő lélek.

Szerintem a legszemléletesebb kép, ami mindent elárul arról, hogy "honnan származik a lélek" a zsidó-keresztény felfogás szerint, ez:

"Jób 34:12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

Jób 34:13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

Jób 34:14 Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

Jób 34:15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba."

Ez azt jelenti, hogy minden élet nemcsak hogy Istentől származik, amikor létrejön, hanem Isten az, aki folyamatosan fenntartja minden élőlényben (állatban, emberben) az életet, az Ő "lehelete" (erre a héberben az egyik szó ugyanaz, mint a "szellem") által - viszont itt azt olvassuk, hogy ha ezt "magához vonná", vagyis visszavonná az éltető leheletét, szellemét a világból, azonnal elpusztulna minden élet, és csak az élettelen anyag maradna meg minden élőlényből.

A lélek csak a megteremtetésétől kezdve örökkévaló, tehát azelőtt nem volt sehol. :)

A megtéréskor viszont nem a lelkünk, hanem a szellemünk születik újjá. Az ember ugyanis a Biblia szerint szellem + lélek + test.

Az első válaszban levő "lélek" szó abban az igeversben valóban magát az embert jelenti, és van még néhány további hasonló. Viszont jónéhány olyan igehely van, amelyben ugyanez a szó nem ebben a jelentésben szerepel; tehát azokat sem szabad figyelmen kívül hagyni.

Privát felfogás!:

A lélek Isten egy darabkája. A születés előtt Isten része. A születéskor (vagy fogantatáskor? ez jelenleg irreleváns) kapja meg az ember. Onnantól kezdve ez egy közvetlen kapocs Isten és Ember között.

A test halála után viszont megmarad különállónak. Így kerülhet ítéletre, és pokolra, stb.

Ezt a folyamatot úgy írhatnám le, hogy felborul az anyagmegmaradás elve.

De ismétlem: ez privát felfogás!

Berta Wooster, az állításaidat alá tudnád támasztanio bibliaszövegekkel?

Köszönöm!

# 7:

Igen, alá tudom támasztani az állításaimat; viszont még mindig nem áll szándékomban sehova nem vezető vitákba belemászni veled.

Pontosan a lélekkel kapcsolatosan gyűjtöttem össze több olyan igeverset is egy másik kérdésnél nem olyan régen, amelyekben nem lehet belepasszírozni a "lélek" szó jelentésébe a személy / élet / életerő jelentéseket, mivel így nem lennének értelmesek maguk a mondatok; tehát a "lélek" az ember különálló része, NEM azonos a személlyel, az élettel vagy az életerővel. 

Neked ugyanannyi lett volna visszakeresni azt a kérdést, mint nekem; de tessék, bemásolok ide is néhány verset:

"... mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van." (2Sám 1,9b) 

"És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megéledett." (1Kir 17,22) 

"... ők az Urat akarják követni, és az ő parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívből és lélekből megőrizni, és beteljesíteni e szövetség beszédeit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben..." (2Kir 23,3 ) 

"És fogadást tettek, hogy ezután az Urat, az ő atyáik Istenét teljes szívvel és teljes lélekkel fogják keresni." (2Krón 15,12) 

"Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek." (Jób 32,18) 

"A megnyert kívánság gyönyörűséges a léleknek..." (Péld. 13,19a) 

"A vidám elme megvidámítja az orcát; de a szívnek bánata miatt a lélek megszomorodik." (Péld. 15,13) 

"Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel." (Péld. 16,19) 

"Jobb, amit ember szemmel lát, hogynem a lélek kívánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!" (Préd 6,9 ) 

"Mivelhogy Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott." (Dn 5,12a) 

"És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál." (Márk 12,33) 

"Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen." (Mk 14,38b) 

"Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az." (Jn 3,6 ) 

"Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben." (Csel 1,14) 

"Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkoztam a templomban, elragadtattam lelkemben," (Csel 22,17a) 

"És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem,..." (Lk 12,19) 

"De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. (Rm 8,9) 

"Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben." (Lk 1,46-47) 

"Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen. Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is." (1Kor 14,14-15) 

"Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába." (Jón 2,8) 

"Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok." (Gal 5,17) 

"Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait." (Zsid 4,12) 

"Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét." (1Pt 1,9) 

"Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt." (1Pt 3,4) 

"Hogy mindaddig, a míg az én lelkem énbennem van, és az Istennek lehelete van az én orromban; (Jób 27,3) 

"Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztonságban lakozik." (Zsolt 16,9)

"Hozzád emelem, Uram, lelkemet!" (Zsolt 25,1 ) 

"Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!" (Zsolt 42,2) 

"Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orcájának szabadításáért." (Zsolt 42,6) 

"Csak Istenben nyugszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom." (Zsolt 62,2) 

"Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem." (Zsolt 62,6) 

Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem kívánok feleslegesen időt tölteni ezzel a kérdéssel. Ha be tudod bizonyítani, hogy mindezekben az igékben a "lélek" szó behelyettesíthető a fenti három lehetőség valamelyikével, és úgy is értelmesek maradnak a mondatok, akkor tedd meg. De semmi más nem releváns a kérdés eldöntésében, csak félrevinné a témát, úgyhogy ezeket légy szíves mellőzni.