Bibliát ismerőket kérném, magyarázzanak meg pár kérdést nekem, mert ellentmondásra bukkantam! (? )

1. Megdicsőült testben támadt fel, nem a fizikai testében (bár a megdicsőült testnek is lehet fizikai "kiterjedése", ahogy volt is).

2. Az akkori gonoszság, ami volt, elképesztő méreteket öltött. Az emberek folyamatosan gyilkolták, meglopták egymást, rengeteg volt a szexuális aberráció, tévelygés. Erre a legjobb példa, hogy az egész akkori világban 1(!) embert (és a családját) talált Isten igaznak. Ez azért még a mai állapotokkal összehasonlítva is borzasztó.

Nem vagyok vallásos, de a második ponthoz hozzátennék.

A vallásos emberek szerint Ádám és Éva tökéletesek voltak, szabad akarattal. De a szabad akarat már a bűn lehetőségét is magában hordozza. Így önmagában sosem volt bűntelen az ember, mivel a "vérében" volt az arra való hajlam. Ha valakiben hajlam van a bűnre, már nem tökéletes. Ergó nem voltak tökéletes emberek.

Ezt a szellemi test féle megfogalmazásnak írnál egy bibliai idézetet, köszönöm, mert ez így most nincs előttem.

Te azt írod, hogy a gonoszságot ölte volna ki a földről. Hol mond ilyet? Én ezt találtam:

"Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. "

Én összevetném Ábrahám párbeszédét az Úrral:

"Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala.

És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe? "

Szemléltetés: Ha valaki visszafizeti az adósságát a barátjának, de utána azonnal visszaveszi a pénzt, akkor az adósság nyilvánvalóan továbbra is fennáll. Ehhez hasonlóan, ha Jézus a feltámadásakor visszavette volna hús-vér, emberi testét, melyet feláldozott, hogy kifizesse a váltságot, hogyan hatott volna ez arra a gondoskodásra, mellyel megszabadította a hűséges embereket a bűn adósságától?

Igaz, Jézus a feltámadása után testi alakban jelent meg a tanítványainak. De egyes alkalmakkor miért nem ismerték fel azonnal? (Luk 24:15–32; Ján 20:14–16). Egyszer Jézus Tamás végett a kezein szegnyomokkal és a lándzsa okozta sebhellyel az oldalán jelent meg. Hogyan tudott azonban ez alkalommal hirtelen megjelenni közöttük, holott az ajtók zárva voltak? (Ján 20:26, 27). Jézus nyilvánvalóan anyagi testet öltött fel ilyen alkalmakkor, ahogy azt korábban az embereknek megjelenő angyalok is tették. Istennek nem jelentett nehézséget, hogy eltávolítsa Jézus testét a feltámasztásakor. Bár Isten nem hagyta Jézus testét a sírban (nyilván azért, hogy jobban megerősítse a tanítványok meggyőződését, hogy Jézus csakugyan feltámadt), érdekes módon a lenvászon kötelékek, amelyekbe Jézust bepólyálták, ott maradtak; a feltámadt Jézus mégis mindig teljesen felöltözve jelent meg (Ján 20:6, 7).

És lőn filozófiai magyarázat egy tanútól, mintha olvasná, semmi Bibliai alátámasztással, hogy a testét Isten tüntette el...Szinte szóról szóra azokkal a szavakkal, melyekkel évekkel ezelőtt is és talán évek múltán is találkozhattunk, találkozni fogunk.

1Jn 4, 2. Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;

3. És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.

Persze, ez a feltámadása előtti állapotra utal, ahogy ezt János elfelejtette közölni...

Énok, Illés, kiknek testét eltüntette Isten, mikor felvitettek...

Az 1. kérdésedre szerintem Pál apostol válaszol az 1Korintus 15. fejezetében, a kérdésedet is "költői kérdésként" felteszi a 35. versben, és utána fejti ki a választ.

Ehhez egy kis kommentár (mert a Károliban ebben a fejezetben sajnos nagyon sok a fordítási pontatlanság):

A 44. vers ezt írja (Károli): "Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is."

Itt az "érzéki test" eredetiben pszükhikosz, vagyis lelki/természetes test (az általunk ismert és "hordott" emberi test, amelyet a vér éltet), a másik, a "lelki test" pedig pneumatikosz, vagyis "szellemi test", amelyet a szellem éltet.

Jézus feltámadás utáni megjelenései és az a képessége, hogy enni tudott, átment a bezárt ajtón, felemelkedett a Mennybe stb., azt sejtetik, hogy a szellemi test nem evilági anyagból van (vö. 47. vers: szembeállítja a szellemi testet a "földből való" testtel), ezért nem érvényesek rá az evilági fizikai törvények (melyek minden anyagra érvényesek, pl. a gravitáció még a fényre is kifejti a hatását), viszont mégiscsak "testnek" nevezhetjük, mert van valamiféle anyagi jellege, és képes az evilági anyaggal is interakcióba lépni (így pl. több feljegyzés is van arról, hogy Jézus a tanítványokkal együtt evett és ivott a feltámadása után).

Én úgy gondolom, hogy a feltámadott szellemi test nem valami teljesen új, hanem a múlandó fizikai anyag "átváltozása" romolhatatlan, felbonthatatlan, tökéletes "anyaggá": a szellem és az anyag egyfajta szintézise. Úgyhogy valóban a legjobb szó az "átváltozás" vagy "kicserélés", ami mind a szubsztanciális változást (vagyis nem az alkotórészek változnak, hanem a "belső lényeg"), mind a külsődleges, megjelenésbeli változást magában foglalja. (Pál mindegyiket használja: metamorphoó a 2Kor 3:18-ban, ami elsősorban "átalakulást" jelent; allasszó az 1Kor 15:51-52-ben, ami "megváltoztat" vagy "kicserél"; és metaszkhématidzó a Filippi 3:21-ben, ami azt jelenti, hogy "átváltoztat", mégpedig elsősorban a külsőt tekintve.)

Ezért van az, hogy a feltámadásról a Biblia azt tanítja:

- A halottak a "koporsókból" jönnek ki, vagyis akinek a testének még lesznek "maradványai", azok a maradványok el fognak tűnni, mert maguk a holttestek támadnak fel (vö. Máté 27:52-53, János 5:28-29, Jób:19:25). (Természetesen Istennek van hatalma arra, hogy ha valakinek teljesen szétszóródott, vagy már elbomlott a holtteste, azt a "semmiből" újjáteremtse testben. De a Szentírás nagyon egybehangzóan és nem véletlenül állítja, hogy a temetőkből/sírokból jönnek elő a feltámadottak.)

- Jézus a saját testében támadott fel, ugyanabban, amelyet a sírba tettek (vö. pl. Luk 24:3-6). Ezért volt pl. jelentősége a bethániai asszony általi megkenetésének (Máté 26:12), keresztről való levétele utáni megkenetésének (János 19) és a Messiás felől való egyik próféciának (Zsolt. 16:10). Jézus földi testét nem eltüntette Isten a sírból, hanem ugyanabban támasztotta fel Jézust a halálból, de a feltámadás közben átváltozott szellemi, dicsőséges testté.

2. Özönvíz

Röviden a válasz annyi, hogy ha Isten elpusztította volna az összes embert, és egy "új fajjal" kezdett volna kísérletezni, az azt jelentette volna, hogy beismeri a kudarcát és vereségét Sátánnal szemben az emberiséggel kapcsolatban, ráadásul hűtlen lett volna az Ádámnak tett ígéretéhez:

"És monda az Úr Isten a kígyónak: (...) ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod." (1Móz 3:14-15)

Itt Isten kijelentette, hogy egy Évától származó ember le fogja győzni a kígyót, vagyis Sátánt! Isten terve kezdettől fogva az volt, hogy a Fiú emberi testben eljőve megváltsa és üdvözítse az emberiséget, végleg legyőzze a Sátánt és a bűnt.

Ha Isten képtelen lett volna ezt a tervet végrehajtani, mert az utolsó ember is fellázadt volna ellene, akkor azt ne úgy képzeljük el, hogy el lehetett volna rendezni annyival, "rendben Sátán, ezt a kört te nyerted, de a következő fajjal legyőzlek". Isten sohasem szenvedhet vereséget!

Ha Isten kudarcot vallott volna az emberi fajjal, akkor

1 - Nem lett volna mindenható, mert gyengébbnek bizonyult volna, mint a bűn és mint Sátán, a bűn atyja.

2 - Nem lett volna mindentudó, mert helytelenül állította volna azt a jövőre vonatkozó kijelentését, hogy az ember leszármazottja legyőzi Sátánt.

3 - Nem lett volna igaz Isten, mert az "ősevangélium" hazugságnak bizonyult volna.

4 - Nem tudta volna bemutatni végtelen szeretetét a Megváltás műve által - holott kezdettől fogva ez volt a célja az ember teremtésével.

Igazából pont hogy a fordítottja volt az özönvíz célja, mint ahogy elképzeled. Nem az volt a célja, hogy az emberiséget elpusztítsa, hanem hogy megmentse, azzal, hogy az igaz, istenfélő Noéban fenntartja a Messiás eljövetelének lehetőségét. De mivel a bűn és a gonoszság a nephilimeknek, azaz az óriásoknak "köszönhetően" teljesen hatalmába kerítette az embereket (Noét és családját kivéve), ezért veszélybe került az "ősi titok", az evangélium tervének a végrehajtása.

Az emberi gének tönkretételével és az ember elállatiasításával ugyanis pontosan az volt a Sátán célja, hogy ellehetetlenítse Isten tervének a végrehajtását, azaz a Messiás eljövetelét. Mert amióta az Édenben kimondta rá az ítéletet Isten, azóta rettegett a megígért Megváltótól, és mind akkor, mind azután végig azon volt, hogy a Megváltóra vonatkozó ígéretet meghiúsítsa. (És ez így volt mindaddig, amíg Jézus be nem töltötte a Messiásra vonatkozó feltételeket, ezzel végérvényesen legyőzve a Sátánt. Azóta, mivel a vereségén már nem tud változtatni, azon "dolgozik" az ellenség, hogy mire Jézus visszajön, egyetlen Benne hívő ember se maradjon, mert ezzel még részben meg tudná hiúsítani Isten tervét.)

Igaz, hogy a bűn nem tűnt el a földről teljesen, hiszen Noé és fiai is magukban hordozták a bűnös természetet, és ez hamarosan el is kezdett megnyilvánulni, az emberiség folytatta a lefelé tartó útját. Csakhogy Isten ettől kezdve is folytatta "beavatkozásait", vagyis a Sátán lépéseivel szembeni ellenintézkedéseit annak érdekében, hogy a Megváltás terve megvalósulhasson. Bábelnél létrehozta a nemzeteket, nyelveket és népeket, ezáltal az emberiség megosztott lett, így többé (mindmáig) nem tudott egyként fellázadni Isten ellen. Közben elhívta Ábrahámot és rajta keresztül a választott népet, így egy egész nemzet biztosította, hogy Istennek mindig legyen "maradéka" (vagyis benne hívő igaz emberek) a földön - és később az ebből a nemzetből származó Jézus által végre is hajtotta a Megváltást, hiába próbálta az ördög megakadályozni.

"ha lesz egy újabb ilyen világpusztulás, az sem hozza meg a kívánt hatást"

Isten intézkedései mindig a "kívánt hatást" érik el, mivel nem tud hibásan beavatkozni; csak nem biztos, hogy ami szerinted a kívánt hatás, Isten szerint is az a kívánt hatás. :) Az Ő terve - amit Jézus is kifejtett a búza és a konkoly példázatában (Máté 13.) - az, hogy együtt hagyja növekedni a jót is és a gonoszt is a Földön, azért, hogy köztük a különbség akkora legyen, hogy kétség se férhessen majd ahhoz, hogy amikor eljön az "aratás", akkor igazságosan vetik tűzre a "konkolyt" (a gonoszokat) és igazságosan takarják a csűrbe a "búzát" (az igazakat). Nehogy "a konkollyal együtt a búzát is kiszaggassa".

Megvárja, amíg beérik, beteljesedik mind a gonoszság, mind az igazság, és akkor jön el az aratás. Valójában ez a "célszerűbb" és a méltányosabb, igazságosabb és tökéletesebb megoldás.