A válás minden esetben tilos?

Nem vitatom, hogy a férjed azt mondja, vallásos. De erősen kétlem, hogy ez igaz. Mondhatnám, farizeus álláspont. Az (általad írott) érvei pedig egyszerűen hamisak. A problémát vallási alapon azért nem tudod megoldani, mert ahhoz a tanítás minden részét be kellene tartani, nemcsak az éppen hasznosat. Számtalan helyen olvashatod azt is, mik a férj kötelességei, ha ezeket nem

kell betartani, akkor a válás tilalmát sem. Csak a mindent vagy semmit elv jó, olyan nincs, hogy a vallás egyes tanait betartjuk, másokat nem.

Én inkább pszichológust, vagy házassági tanácsadót javasolnék. Továbbá azt, hogy keress szövetségeseket (Nők a nőkért, "NEM" csoport, stb) és ne engedj. Vedd figyelembe, hogy pontosan addig tart, ameddig engedik. Ha hátrébb lépsz, holnaptól az a határ. A szövetségesek az ellenálláshoz kellenek, egymagadnak nem érdemes minden fizikai erőszakot vállalni. Nincs olyan vallási parancs, hogy köteles vagy főzni, vagy mosni egy agresszív, a házasságba semmit nem adó férjre.

A válást nagyon meg kell fontolni. Vannak nagyon kemény anyagi, szervezési és érzelmi vonzatai. De csak ez, és a gyerekek jövője lehet szempont, vallási ok semmiképpen.

Drukkolok Neked.

Azzal kezdem, hogy nagyon együtt érzek veled és imádkozom, hogy pozitív irányba forduljon az életed.

Nem ismerem pontosan az egyház álláspontját ilyen esetben, de ha katolikusok vagytok akkor az egyházi eskütök attól még nem lesz érvénytelen, tehát ha újra házasodnál, vagy kapcsolatot kezdenél az már bűnnek számít.

Ennek fényében 2 lehetőséged van:

1. elválsz és életed hátralevő részét egyedül töltöd

2. Felveszed kereszted és buzgón imádkozol a férjedért.

Isten képes egy reménytelen helyzetet is jóra fordítani.

Amikor olyan dolgok történtek az életemben amellyel úgy éreztem, hogy nem tudok megbirkózni, mindig az Atyába kapaszkodtam, az Ő erejéből merítettem erőt.

Nem tudom meddig kell kitartanod, nem ismerem az életeteket, nem tudom, hogy a kapcsolatotok milyen hatással van a gyermekeitekre,nem tudom,hogy rájuk milyen hatással lenne az édesapjuk hiánya,(van olyan helyzet amikor a gyerek számára is jobb a válás) te élsz ebben a kapcsolatban, te fogod tudni, hogy mikor elég.

Kérd az Atyát, hogy mutasson neked utat ebben a nagyon fontos döntésben.

Mielőtt végleg döntesz, talán érdemes lenne egy próbát tenni a külön költözéssel. Van aki csak akkor tudja értékelni amit kapott, ha már elveszítette. Talán ez a sokk pozitívan hatna a férjedre.

Addig is légy kitartó az imában.Bízz Istenben!

A Bibliában leírtak szerint, ha jól tudom, paráznaság esetén lehet elválni, illetve hívő-nem hívő házasságot felbontani. Ez volt a dolog vallási része.

Azonban vallástól függetlenül nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy tarts ki... azt gondolom, hogy a te eseted több mint megalázó, és senki sem kárhoztathatna érte, ha elválnál. Ha a férjed nem hajlandó változtatni, akkor ne maradj benne ebben a kapcsolatban.

23/L

A Biblia szerint válni bűn.

Ugyanakkor nem követünk el naponta számtalan kisebb-nagyobb bűnt, hívőként is? Jézus mondta: "A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ."

Jézus pedig nem sokkal később meghalt a kereszten a bűneinkért. Előlegzett bocsánat...

Nem azt mondom ezzel, hogy akkor hurrá, mostantól lehet tudatosan vétkezni, hiszen minden bűnünk meg van bocsátva! Aki hívő, tudja jól, hogy nem akar az Úr akarata ellen tenni, és nem azért mert mások azt mondják, vagy a Bibliában így vagy úgy van írva, hanem egyszerűen belső kényszerből! Ahogy a kisgyermek is szeretne megfelelni a szüleinek, akik feltétel nélkül szeretik. Tudja, hogy a szülők akkor is szeretni fogják, ha néha-néha rosszalkodik, de nem akar nekik fájdalmat, bánatot okozni. De néha mégis megteszi...

Ilyenek vagyunk mi is a bűneinkkel. Nem akarjuk, szeretnénk Istennek tetsző életet élni, de néha vannak olyan körülmények, amikor nincs egyértelműen jó és rossz, hanem két rossz közül kell választani.

Hiszem, hogy bármelyik rosszat is választjuk, Isten akkor is szeret és megbocsát. Ha rá tudom bízni magam, ha tiszta szívvel eléállok, és nem a magam módján, Isten háta mögött akarom megoldani az életem, akkor megmutatja a helyes utat, és megítéli a bűnömet. Hogy megbocsátja-e, az számomra nem kérdés, hiszen egyszülött fiát adta értem! És nem utólag bocsátja meg, hanem akkor, amikor elé tárom!

Amire Isten megtanított: a válás akkor bűn, ha a háta mögött, nélküle akarom intézni, ha eltávolít tőle. A válás akkor bűn, ha puszta önzésből teszem, és nem a másikért is (aki ugyanúgy szenved a kapcsolatban!). A legfőbb parancsolat a szeretet! Lehet azonban úgy is szeretni a másikat, hogy elengedjük - mert van, hogy a házasfelek egymásból a lehető legrosszabbat hozzák ki, és ez eltávolítja őket Istentől. Ha nem birtokolni akarom a társam, hanem feltétel nélkül tudom szeretni, akkor tudok úgy cselekedni, hogy neki is jó legyen. Ez persze azt is jelenti, hogy a váláshoz sem úgy állok hozzá, hogy "nehogymár neki jó legyen", hanem épp ellenkezőleg! Legyen neki jó! Mindenben! Hiszen a kötelék örök, szétszakíthatatlan - ha másért nem, a gyerekek miatt! Meg lehet őrizni ezt a köteléket úgy is, ha külön éltek, szövetségesként, barátként, testvérként.

Isten engedi a válást, számtalan olyan példát láttam, amikor valaki a válás mellett döntött, és utána áldás kísérte az életét. Engedi, ha bevonod Őt is, és kéred a támogatását, és főként a bocsánatát.