Miért kérdezhette meg, hogy katolikus vagyok-e? Hogy válaszoljak?

Küldtem egy húsvéti üdvözletet egy ismerősömnek. Barátok nem vagyunk, csak futólag ismerjük egymást, de sokaknak küldtem, így neki is. Visszaírt, hogy hasonlókat kíván, és a végén megkérdezte, hogy katolikus vagyok-e. Vajon miért? Tudom, hogy ő tudna csak erre válaszolni, és hogy többségében nem gondolatolvasók járnak fel ide :), de mivel óvatosan szeretném vele kezelni ezt a témát, úgy gondoltam, itt kérek tippeket, hogy hogyan illene vagy érdemes ilyenkor reagálni.

Mert ha valaki ilyet kérdez egy teljesen átlagos jókívánság után, akkor feltételezem, hogy fontos neki, vagy legalábbis valamennyire foglalkoztatja a vallás kérdése. És nem szeretnék rá rossz benyomást tenni, vagy elijeszteni azzal, hogy ha esetleg teljesen más a világnézetünk. Ez nem azt jelenti, hogy hazudnék neki, vagy megjátszanám magam, csak arról van szó, hogy kicsit vegyesen van ez nálam, mert meg vagyok keresztelve, bár nem katolikus, és nem gyakorlom a vallást, nem vagyok templomba járó, ugyanakkor hívőnek tartom magam. És simán elbeszélgetek a buddhistától kezdve a sátánistáig (feltéve, ha nem veszélyes :)), mert nyitott vagyok és érdekel mindenki álláspontja, hite. Csak legfeljebb nem fogadok belőle mindent magamba, de igyekszem nem is ítélni, megbotránkozni. Úgy mondanám, hogy keresőben vagyok.

Viszont, ha csak egy szóval cimkézném fel magam (pl református) annak, aki nem annyira ismer, azzal lehet, hogy elvágnám a további barátkozás lehetőségét. (Ha megrögzött katolikus, akkor azért, ha meg ateista, akkor azért.) Pedig én nem szeretném, ha az ilyesmi akadály lenne. Ha meg túl bőven fejtem ki neki, mint itt is, az lehet, hogy sok lenne, mert nem biztos, hogy részletesen érdekli, hogy járok-e templomba. Ti mit válaszolnátok a helyemben?