Kik ők? Mi lett velük? Miért támadtak fel?
Azért jöttek hogy a még mindig szkeptikus jeruzsálemieknek tanúságot tegyenek róla hogy akit megfeszítettek az valóban Isten fia volt. Ugyanis sokan voltak akik éppen a húsvétra készültek és nem törődtek vele hogy most éppen kit feszítenek keresztre a városuk mellett. De ilyen módon sokan megtudták az igazságot amikor ezek a feltámadt szentek elmondták nekik hogy mi történt.
Gondolom a végén visszamentek a sírokba ahonnan jöttek.
Ha érdekel itt részletesebben szerepel ez az esemény:
Egyébként ez a történet is jó alátámasztása annak hogy a szentek a katolikus tanításoknak megfelelően a mennyben is aktívak nem pedig csak fekszenek valamiféle hibernált állapotban.
Az ószövetségi szentek támadtak fel.
Üdv.
Az ószövetségi szentek:
Ádám, Noé, Ábrahám, Izsák, Jákób, Mózes, Dávid, próféták?
Feltámadásuk után meddig éltek? (történelmi forrás érdekelnének, mint a korai keresztény írások, nem pedig látomások, mint amire az első szóló alapoz)
A feltámadásuknak csak annyi volt a célja, hogy bizonyítsák azt, hogy Jézus az Isten Fia, az akit Izrael várt, de megtagadott? vagy ennél több?
"Kik ők? Mi lett velük? Miért támadtak fel?"
Először is, bárkik voltak a „szentek” Máté nem azt mondta, hogy ők keltek föl. Azt mondta, hogy a testük, vagy holttestük. Másodszor nem mondta azt, hogy ezek a testek életre keltek. Azt mondta, hogy fölkeltek, és a görög e·gei′ro ige, amely azt jelenti, hogy „fölkelteni” nem mindig vonatkozik feltámadásra. Többek között jelenthet „kiemelni” egy gödörből, vagy „fölkelni” a földről (Máté 12:11; 17:7; Lukács 1:69). A rengés Jézus halálakor felnyitotta a sírokat, élettelen testeket vetve ki azokból. Ilyen eseményekről számol be az i. sz. második században bekövetkezett földrengések folyamán történtekről Aelius Aristides görög író, valamint a közelmúltban, 1962-ben Kolumbiában történt földrengéskor.A kiemelt holttestek Jézus halálakor nem kelhettek életre, ahogyan Epiphanius gondolta, mert a harmadik napon Jézus lett „az elsőszülött a halottak közül” (Kolossé 1:18). A felkent keresztényeknek, akiket „szentek”-nek is neveztek, azt ígérték, hogy Krisztus jelenléte idején részesülnek az első feltámadásban, nem pedig az első században
De vajon kik voltak azok, akik „bementek a szent városba” egy jóval későbbi időpontban, nevezetesen miután Jézus felvétetett vagy feltámasztatott? A felszínre került testek élettelenek maradtak, így Máté olyan emberekre utalhat, akik a sírokat felkeresték és hírül hozták az eseményt Jeruzsálembe.
"A kiemelt holttestek Jézus halálakor nem kelhettek életre, ahogyan Epiphanius gondolta, mert a harmadik napon Jézus lett „az elsőszülött a halottak közül” (Kolossé 1:18)."
Ezen logika mentén Lázár (vagy a próféták idejében történ feltámasztások) feltámadása is sértené Jézus elsőszülöttségét. De mint tudjuk Lázár fizikai létre, hústestbe támadt fel. Miért ne lehetne így azokkal a szentekkel is?
"A felkent keresztényeknek, akiket „szentek”-nek is neveztek, azt ígérték, hogy Krisztus jelenléte idején részesülnek az első feltámadásban, nem pedig az első században"
Ez hol is van megírva? Jobb feltámadásról olvasok velük kapcsolatban, de elsőről nem. (a zsiódkoz írt levélben)
Amúgy ha már itt tartunk. Krisztus azt mondja, hogy
"Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába."
Úgy tűnik tehát, hogy bemerítkezés nélkül nem lehet Isten országába bemenni. (víztől és Szellemtől) Ennek az ószövetségi szentekre is érvényesnek kell lennie. Esetükben viszont még nem történt meg Krisztus halála, így annak pecsétjét, a bemerítést sem vehették magukra. Ez azt jelenti, hogy nem mehetnének be Isten országába.
Szerintem valamikor szükséges volt számukra is ezt felvenni és mikor máskor, ha nem a feltámadásukkor?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!