Golgota gyülekezetről vélemények?

Nekem a Magyarországon jelenleg létező keresztény felekezetek közül a Golgi az egyik favorit.

Egészséges a tanítás, a tanítók jó fejek; sok a fiatal, de minden korosztályból vannak emberek; sokféle misszió működik saját vezetéssel vagy támogatóként; karizmatikusok, de nem karizmániákusok; nem törvénykezők, ismerik a kegyelmet. Röviden ennyi.

Üdv. :)

Alapvetően pozitív. Jó tanítás, só dicsőítés, sok fiatal. Minden egy helyen, amire egy kezdőnek szüksége van.

A negatív oldala, ami az ún. "megachurch" alap miatt van: nem szoros értelemben vett közösség. Tömegrendezvény inkább, ahol sokan elvannak, de nincsen szoros közösség, vagy vezetés. A lelkipásztor, aki elv pásztorolja a gyülekezetet, a tagok 90%-át nem is ismeri. Ebből kifolyólag sok az olyan tagja, aki máshonnan éppen azért jött el, mert "túl közel" voltak az életéhez. A Golgotában kutya se fogja megkérdezni, hogy miért vered a feleséged, miért vagy alkoholista, miért csaltad meg a feleséged, stb. Nem is tudnak róla.

@ 4:

Szia!

A teljes és pontos válasz elég hosszú lenne, de megpróbálom röviden összefoglalni a saját szavaimmal, hogyan értettem, hogy a Golgisok nem törvénykezők, hanem ismerik a kegyelmet: Nem azt tanítják, hogy az üdvösség feltétele a törvény betű szerinti betartása; sem azt, hogy ha valaki hibázik, annak már annyi, mert az a minimum, hogy nem lesz imameghallgatása, Isten kevésbé fogja szeretni, vagy - még tovább fokozva ezt - elveszítette az üdvösségét. Ezeknek pont az ellenkezőjét, azaz: Isten mindenképp szeret, akármilyen butaságot is tett valaki (nem szándékosan!); nem veti el végleg az övéit, hanem megkönyörül rajtuk, mert Ő a szeretet, és Ő jó és hosszútűrő, irgalmas és kegyelmes Isten.

Ezzel persze lehet vitatkozni, de minek... :)

Tudom, hogy a sok-sok különféle irányzatban két "főcsapás" van, továbbá az ezek közötti variációk; kicsit "viccesen" és sarkítva:

1. Aki már csak egyszer is "segítségül hívta" Jézus nevét, az üdvözül, megmenekül, hiszen meg van írva... [vonatkozó igehelyek felsorolása :) ]

2. Rettegj, mert ha a legkisebb hibába is esel, az üdvösségednek annyi, mert meg van írva... [vonatkozó igehelyek felsorolása :) ]

Természetesen én nem szeretnék egyik végletbe sem esni, távol legyen, hogy bárkit is felelőtlen életmódra biztatnék. Isten kegyelmével, jóságával _élni_ vagy _visszaélni_ nem ugyanaz.

Viszont emberek mehetnek tönkre akkor, ha nem ismerik ezt a kegyelmet. Talán a nyár végén olvastam egy ex-hites srác történetét egy ateista honlapon; teljesen az jött le, hogy ő amiatt tért le a keresztény útról, mert csak a bűnökkel való harcot, a bűntudat szülte folyamatos gyötrődést ismerte, a kegyelemből pedig semmit, s emiatt padlózott le tizenvalahány év után. [Persze ez csak akkor lehet helytálló meglátás, ha teljeskörűen és igazat is írt magáról.]

És ezzel nem mondom azt, hogy a Hit Gyüli törvénykező lenne, vagy egy olyan közösség, ahol meg sem említik a kegyelmet, mert ez nem igaz. Az biztos - már amennyire én tudom - , hogy a hangsúlyok valamelyest eltérnek a két közösségnél (a tanításbeli különbözőségeken felül is). Szerintem az emberek személyiségétől is nagyban függ, hogy mit vesznek le az adásból...

Részemről LIKE a HGY-nek is [ezért a HGY-sek kedvelni szoktak, az antihgy-sek pedig lepontozni :P ], ill. az élő hitű pünkösdi közösségeknek is. Nemrég kérdezte valaki a preferenciákat, ezt a három felekezetet írtam akkor is.

A Golgihoz visszatérve: Amit írtál a személytelenségről, az nem fedi a valóságot teljesen, hiszen - legalábbis Pesten és néhány vidéki városban - működnek házi- és imacsoportok; a kisebb közikben pedig jobban megismerhetik egymást a tagok, ill. jobban belelátnak egymás életébe. Ha valaki viszont csak az Istentiszteletekre jár [na, jó, legyen még a Vasárnapeste is :) ], tényleg el lehet bújni a "tömegben".

Viszont azért ennek is van jó oldala, vagy inkább egészségesebb része: Nem másznak bele az emberek egymás lelkébe túlságosan. Mert azt is túlzásba lehet ám vinni; tudnám sorolni a példákat, amikor szinte mindent tud valaki egy másik személyről; ez különösen akkor gáz, ha az a másik valamilyen lelki nyomásra nyílik meg, mert vagy úgy gondolja, hogy ez a normális, vagy ezt mesélik be neki. :(

Nem folytatom, mert még sokszor ennyit tudnék írni, így meg sosem lesz vége...

Üdv. :)

Még mutatok egy verset is, amelyen pár évvel ezelőtt kiakadtam, hogy micsoda butaság már. Most már értem....

Reményik Sándor:

Kegyelem

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Értsd jól. :)