Isten miért nem fogadja el Kain ajándékát?

Azért örült jobban Isten Ábel áldozatának, mert Ábel megértette a törvényt, hogy csak az igaz áldozat mentheti meg az embert. De nem az ember áldozata, ők nem tehetnek semmit, hanem majd az Isten áldozata, aki tulajdon halálával érvényteleníti majd a törvényt, hogy aki vétkezett (elfordult Istentől, megtagadta, megszegte törvényét), annak meg kell halnia.

Erre tanította már a bűneset (az Istentől való elhatárolódás saját akaratból, a törvényszegés, az Istennel való közösség megszűnése) után azonnal az első emberpárt, amikor Isten bárányt ölt és a bőrből ruhát készített nekik, hogy vele fedje be testüket. Mint ahogy szeretett fiának, a Fiúnak, a Báránynak a vére fogja majd elfedezni az emberek bűneit és megváltani őket a haláltól.

Csak emlékeztetőül: Ádám és Éva növényekből varrtak maguknak ruhát, amikor "ráébredtek", hogy meztelenek. Káin növényeket áldozott. A növényekben nincs lélek, tulajdonképpen "biorobotok", Isten főként élelemnek teremtette őket az állatok és az ember számára. Tehát Káin áldozatában "nem halt meg senki", nem ömlött ki vér. A növényeknek ebből a szempontból nincs igazi értékük, mint áldozatnak. Nem haltak meg, mivel nem is éltek.

Ez volt az első tanítás, az első jel, hogy az ember nem tudja megmenteni önmagát. (Mármint, hogy a saját maguk által varrt, növényből készült ruha "nem elég jó".) És az első ígéret is, hogy majd Isten le fog hajolni az emberért és magához emeli majd, de akkor majd vér fog folyni, nem is akármilyen, hanem az Ő vére, a fiáé. Mivel Isten nem halhat meg, ezért kellett megszületni a Fiúnak, aki Istenember, és felajánlhatja életét az emberek életéért cserébe. Mert az Isten törvényét be kell tartani, Istennek önmagának is, hiszen igazságos, nem cselekedhet bűnt.

Ezt ismerte fel, értette meg Ábel. Ennek az áldozatnak az előképét végezte el ő is, amikor szeretett (és szép, "kövér"), "tökéletes" bárányait áldozta fel Istennek. "Ugyanazt" tette, de legalábbis hasonlót, mint Isten, csak persze a saját, földi világában. Később Ábrahám áldozata is hasonló előkép volt, ő már saját fiát áldozta volna fel.

Talán azt is érdemes megjegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy Káint a kevésbé kedves áldozata miatt ettől fogva teljesen elutasította, látható az alábbi idézetből, hogy inkább szeretettel és tanítással, figyelmeztetéssel fordul felé is.

Ezért is volt kedves Isten szemében Ábel áldozata, örült, hogy van értelme a munkájának, nem volt hiába. Van aki érti valamelyest, hogy mit és miért tesz, és kell majd tennie. Átérzi eljövendő áldozata súlyát és részvétét nyilvánítja ki miatta. Tehát van, aki közösséget vállal vele, hiszen ezért teremtette az embert: társnak, akivel közösségben élhet és megoszthatja szeretetét. Saját képére.

"aki tulajdon halálával érvényteleníti majd a törvényt, hogy aki vétkezett (elfordult Istentől, megtagadta, megszegte törvényét), annak meg kell halnia."

Hogy vétkezhetnék, ha Krisztus eltörölte volna a törvény?

vétkezett, de felsorolod, hogy aki megszegte a törvényt, az is vétkezik, pedig elötte azt állítod, hogy eltörölte a törvényt. Pedig Krisztus maga mondta, hogy nem jött a törvény eltörlésére, sőt... Nem ő mondta, hogy egyetlen pontocska el nem vész a törvényből?

"Isten bárányt ölt" Ez lenne valóban a leglogikusabb, de még sincs semmi olyan szócska a történet leírásába, hogy ez bárány lett volna. Ez éppúgy nem véletlen, mint az, hogy nincs szó arról, hogy mely napon született erre a világra Krisztus.

"Ádám és Éva növényekből varrtak maguknak ruhát, amikor "ráébredtek", hogy meztelenek." Körűlkötőket készítettek maguknak, és nem varrtak. A leírásba egyértelmű a ruha kifejezés, és egyértelmű a körűlkötők kifejezés. A meztelenség a Bibliában a jellemtelenség jelképe, éppúgy, ahogy a fehér ruha a tiszta jellem. Ők bebugyolálva magukat elbújtak, miután ettek, nem történt semmi. Nem lettek Istenek, nem tudtak többet, nem éreztek semmit. Megszégyenűltek, eltakarták magukat, elbújtak. Isten által adott test nem bűn. Attól hogy a világnak a fejem tetejét mutogatom vagy a hímvesszőmet, éppúgy bőr mind a kettő. Isten szemében mitől lenne szégyenteljes az egyik, míg a másik nem. Vannak olyan kultúrák, kik például a nőt a mellüket eszük ágában nincs eltakargatni.

"A növényekben nincs lélek" Az emberben sincs semmi más felügyelő szerv, mint saját maga. Életnek lehelletét lehelte az emberbe, és ÍGY LETT ÉLŐ LÉLEKKÉ. Nem a lelket lehelte. Te magad vagy az élő lélet, az éntudattal, az élettel, a saját akarattal, éppúgy, ahogy az állatok is.

"Mármint, hogy a saját maguk által varrt, növényből készült ruha "nem elég jó" Akkor te se vegyél fel vászont, pedig fogadok, hogy a ruhatárad 100 %-a növény és műanyag. Egy bőr sincs benne talán.

"Ezt ismerte fel, értette meg Ábel. Ennek az áldozatnak az előképét végezte el ő is, amikor szeretett (és szép, "kövér"), "tökéletes" bárányait áldozta fel Istennek." Nem ismerhette fel, mert egyszerre vitték az áldozatot. Ábel feláldozta a vagyonának, szerzett javadalmának egy részét, amire szüksége lett volna, mégsem érdekelte, csak hogy Istennek lehessen. Káin ezt nem tette meg.

folyt köv... :)))

Szia!

Ami születésüket és neveltetésüket illeti, ezek a testvérek egyformák voltak. Mindkettő bűnös volt, és mindketten elismerték Isten igényét - hogy őt tisztelniük és imádniuk kell. Vallásuk egyformának látszott egy bizonyos pontig, de azon túl nagy volt a kettő között a különbség.

"Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek,

mint Kain" (Zsid 11:4). Ábel felfogta a megváltás

nagyszerű alapelveit. Tudta, hogy bűnös. Látta,

hogy Isten és közte ott van a bűn és büntetése: a

halál. Bemutatta a megölt áldozatot, a feláldozott életet. Így ismerte el a törvény követelményeit, amelyet áthágott. A kiontott véren keresztül az eljövendő áldozatra Krisztusra tekintett. Bízva az ott történő engesztelésben, tudta, hogy Isten őt igaznak tartja és elfogadta áldozatát.

Kainnak is, akárcsak Ábelnek, alkalma volt arra,

hogy megismerje és elfogadja ezeket az igazságokat. Nem volt önkényes akarat áldozata. Nem Istenen múlt, hogy az egyik testvért

elfogadhatta, a másikat pedig el kellett utasítania. Ábel úgy döntött, hogy hisz és engedelmeskedik,

Kain pedig úgy, hogy nem hisz, hanem lázad. Ezen múlt az egész dolog.

Üdv. Péter

Péternek teljesen igaza van.

Egy dologgal egészíteném ki: a Zsid 11,4 szerint Ábel HIT ÁLTAL tette, amit tett.

Kain csak külsőségből. Azaz az istentisztelet merő látszat volt!

Ábelek ma az Istent szívből követők. Kainok azok, akik az istentiszteleti formákat megtartják, de a szívük távol van Istentől.

Pál, maga így ir Fil 3-ban:

5 Körülmetéltek nyolcnapos koromban, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, héberektől származó héber. A törvény előírásait tekintve farizeus,

6 a buzgóságot tekintve az eklézsia üldözője, a törvényben leírt igazságosság tekintetében elértem a feddhetetlenséget.

Jakb 1, 26 Az olyan embernek, aki azt hiszi magáról, hogy az istentiszteleti formákat pontosan teljesíti, azonban a nyelvét nem zabolázza meg, hanem megcsalja szívét, az istentisztelete hiábavaló.

A nomád terelgető fosztogató pásztor "istene" hogyan is fogadhatná el a letelepedett ajándékát?

A Biblia lényegi vonása, hogy a judaizálás során egy csomó mindent megforgattak, visszájára forgattak benne.

Pl. az "alaptézis" volt: az összes magasrendű (régebbi ) hagyományt megtagadni, kiforgatni, visszataszítóvá tenni...

Folytatás:

szükséges lenne a Bibliát dejudaizálni és álkeresztényietleníteni.