Saulnak miért kellett kémfilmekbe illő módon hazajutnia apjához?

munyamunya!

Köszönöm a választ. Nem szeretném hosszan magyarázni, úgyhogy inkább belinkelek egy fejezetet egy könyvből. Bár a könyv csak egy személyes elmélet szerint értelmezi a Bibliát,, de Bibliai igéket használ, és valóban logikusak a benne leírtak. Egész új oldaláról ismertem meg ezáltal. Olyan részletek is feltűntek amik előtte nem. A Bibliában is le van írva, hogy voltak elégedetlenkedők a királyválasztás után, így logikus h előtte is meg akarták ölni. Vonatkoztassunk egy a könyvtől annyira h nem a "misszionáriusokkal" követjük végig az eseményeket, hanem a mindenható Istennel, de így sem értem miért volt szükség a leírtakra. Azt a magyarázatot nem tudom elfogadni h isteni kinyilatkoztatás mert értelmetlen.

KIRÁLYVÁLASZTÁS

A történelemformáló eseményekben egy nem földi eredetû társadalom küldöttei aktívan közremûködtek, de mindvégig a háttérben maradtak. Ki kellett választaniuk azt a személyt, akinek a kezébe hatalmat adnak. De mindezt a legutolsó pillanatig szigorúan titokban kellett tartani. Ugyanis sokan szerettek volna királlyá lenni, ezért a jelölt a megválasztásáig életveszélyben volt. A misszionáriusok a Benjámin nemzetségébõl való Saul nevezetû fiatal férfit szemelték ki. A konspirációs események azzal vették kezdetüket, hogy Saul apjának szamarai különös körülmények között eltûntek...

3. És elvesztek vala Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis

Saulnak, az õ fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közül, és

kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat. *421

Nagy területeket jártak be, de az elveszett jószágokat sehol

nem találták. Nem is találhatták, mivel a különös eltûnés mö-

gött a misszionáriusok álltak...

10. És Saul monda az õ szolgájának: Helyesen beszélsz; jer, menjünk el.

Elmenének azért a városba, hol az Istennek embere (Sámuel) volt.

14. Felmenének azért a városba. És mikor a városban menének, ímé ak-

kor jöve ki Sámuel velök szemben, hogy a hegyre felmenjen. *423

4. És bejárá az Efraim hegységét, és bejárta Salisa földét, de nem

találták meg; és bejárták Sáálim földét, de nem voltak ott; és be-

járá Benjámin földét, de nem találták meg.

5. Mikor pedig a Suf földére jutottak, monda Saul az õ szolgájának,

a ki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve a szama-

rak gondját, miattunk aggódjék. 6. Az pedig monda néki: Ímé az Is-

tennek embere most e városban van, és az az ember tiszteletben áll;

mind az, a mit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, talán

megmondja nékünk is a mi útunkat, hogy merre menjünk. *422

1. És volt egy ember a Benjámin nemzetségébõl, kinek neve vala

Kis, Abielnek fia... 2. És volt néki egy Saul nevû fia,

ifjú és szép; õ nála Izráel fiai közül senki sem volt szebb; vállá-

tól felfelé magasabb vala az egész népnél.*420

*420,*421,*422,*423 Sámuel I. könyve 9

Mikor ahhoz a városhoz értek, ahol Sámuel élt, úgy döntöttek, hogy segítséget kérnek tõle, hiszen õ a próféta.239

Egy nappal korábban azonban a misszionáriusok tudatták Sámuellel, hogy egy ember fog jönni, õ lesz a jelölt:

17. Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla néki az Úr: Ímé ez az az

ember, a kirõl szólottam néked, õ uralkodjék az én népem felett.*425

18. Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledék, és monda:

Ugyan mondd meg nékem, hol van itt a nézõ (próféta) háza?

19. Sámuel pedig felele Saulnak, és monda: Én vagyok az a nézõ; menj

fel elõttem a hegyre, és egyetek ma énvelem, reggel pedig elbocsátlak

téged, és megmondom néked mind azt, a mi szívedben van.

20. A szamarak miatt pedig, melyek tõled ezelõtt három nappal

elvesztek, ne aggódjál, mert megtaláltattak... *426

Gondolom, nem kell ecsetelnünk azt, hogy Saul mennyire

meglepõdött. Ugyan honnan tudhatta volna Sámuel, hogy õ a

szamarait keresi, melyek három nappal korábban tûntek el...

Csodának tûnhetett, hogy Sámuel ezt tudja. Mintha természet-

feletti adottságai lennének. Amitõl próféta. Pedig csak egy adó-vevõ készüléknek köszönhette mindezt...

Ugyanis, mivel a háttérben a misszionáriusok álltak, és nekik

volt köszönhetõ a szamarak eltûnése, ezért a készülék segítségével Sámuelt errõl is informálták. Sõt, azt is megüzenték Saulnak, hogy ne aggódjék, mert az állatok elõkerültek.

*424,*425,*426Sámuel I. könyve 9

Ebbõl is jól látszik, hogy a szamarak eltûnése arra kellett, hogy Saul vándorútra keljen. Amerre járt, a misszionáriusok a magasból mindvégig figyelemmel kísérték az útját. Mikor egynapi járásnyira volt attól a várostól, ahol Sámuel élt, az adóvevõn keresztül közölték vele, hogy a jelölt meg fog hozzá érkezni holnap... De nemcsak azt, hogy mikor várható az érkezé se, hanem pontos személyleírást is kapott...

15. És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe (talán valamilyen miniatûr készülék?), egy nappal az

elõtt, hogy Saul eljött, mondván: 16. Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin föl-

dérõl, és kend fel õt fejedelmül az én népem, Izráel felett, hogy megszabadítsa az én népemet a

Filiszteusok kezébõl;...*424

Ezt a mondatot a krónikás fantáziája torzította ilyenné. Így misztikusabbnak hat. Pedig semmi miszticizmus sem volt mögötte. Saul már termeténél fogva is rendkívüli jelenség volt. Ezért nem volt nehéz róla a misszionáriusoknak személyleírást adni. Másnap reggel az események folytatódtak:

2. Mikor azért te most elmégy tõlem, találkozni fogsz két emberrel a Rákhel sírja mellett, Benjámin határában, Selsáhnál, a kik azt mondják néked: Megtaláltáka szamarakat, melyeknek keresésére indultál vala; és ímé, a te

atyád felhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván: Mit tegyek a fiamért? *429

Most, hogy Saul Sámuelnél járt, sokan szerezhettek errõl tudomást, így azok is, akik a jelölt életére törtek. Ezért meg kellett szervezni a biztonságos utat visszafelé. Hiszen útközben Saul és szolgája ki volt szolgáltatva az esetleges merénylõknek. Gondolom, mondanom sem kell, hogy megint csak a misszionáriusok léptek színre. Mindenhová, amerre Saul útja vezetett visszafelé, fegyveres személyeket helyeztek el. Ezek feladata volt szavatolni az út biztonságát. Sámuel aprólékos utasításokkal látta el Sault:

1. Akkor elõvevé Sámuel az olajos szelenczét, és az õ fejére tölté, és megcsókolá õt, és monda:

Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az õ öröksége felett?*428

26. És korán felkelének. Történt ugyanis, hogy hajnalhasadtakor kiálta Sámuel Saulnak a felházba,

mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged. És felkelt Saul, és kimenének ketten, õ és Sámuel az

utczára. 27. Mikor pedig lemenének a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgának,

hogy menjen elõre elõttünk — és elõre ment —, te pedig most állj meg, hogy megmondjam néked az Is-

tennek beszédét. *427

Olyan információ következett, mely ha kitudódik, az Saul halálát jelentette volna. Ugyanis a hatalomratörõk, ha megtudják, hogy õ a jelölt, meggyilkoltatták volna. *428,*429 Sámuel I. könyve 10 *427 Sámuel I. könyve 9

Akárcsak egy kémtörténet. Két emberrel kellett találkoznia Rákhel sírja mellett. Sem õ nem tudta, hogy hogyan néz ki majd az a két ember, sem õk nem tudták, hogy kire várnak. Ezért a megbeszélt jel, amirõl egymást felismerik, a következõ volt: ”Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresésére indultál vala; és ímé, a te atyád

felhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván: Mit tegyek a fiamért?”

Hogy miért kellett azokkal az emberekkel találkoznia? Ennek nincs nyoma a szövegekben. Olyannyira titkos volt a konspiráció, hogy még Sámuel is hallgat errõl a részletrõl a könyvében...241

Valószínûleg ezektõl a személyektõl kapott valamit. Valamit, amit a misszionáriusok küldtek neki. Lehet, hogy egy olyan tárgyat, amilyen egykoron Mózesnek is volt... Mert ha csak azért találkoztak volna, hogy elkísérjék õt az

úton, akkor Sámuel is adhatott volna mellé testõröket. Miután találkozott ezzel a két titokzatos személlyel:

3. És mikor onnan tovább mégy, és a Thábor tölgyfájához jutsz, három ember fog téged ott találni, kik Béthelbe mennek fel az Istenhez; az egyik három gödölyét visz, a másik visz három egész kenyeret, és a harmadik visz egy

tömlõ bort. *430

Ezek a “próféták” szintén a konspiráció részesei voltak. Azért “próféták”, mert abban az idõben ugyan kinek szúrt volna szemet, ha egy csoport ember, hangszerekkel kísérve, énekeket énekel az “Úr dicsõségét zengve”. Ez akkor megszokott volt. Természetesen a jelölt útközben találkozhatott más vallási fanatikusokkal is, akik mintegy demonstrálva hitüket — ”zengték istenük dicsõségét”. De Saul a kapott instrukciók szerint arról ismeri majd fel õket,

hogy ”elõttök lant, dob, síp és hárfa lesz.” A kívülállóknak természetesen semmi nem tûnt fel az ”álprófétákon”. Csak Saul tudta, hogy mirõl fogja majd õket felismerni. Ezek dolga az volt, hogy maguk között elrejtsék õt.

Azt nem tudjuk, hogy kiktõl. De egy biztos: igencsak nagy veszélyben lehetett, ha ennyire kémregénybe illõ konspiráció folyt azért, hogy épségben eljusson valahova...

5. Azután eljutsz az Isten hegyére, hol a Filiszteusok elõõrsei vannak. Mikor pedig bemégy odaa városba, a próféták seregével fogsz találkozni, kik a hegyrõl jõnek le, elõttök lant, dob, síp és hárfa lesz (errõl fogja õket fel-

ismerni), és õk magok prófétálnak. 7. Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velök együtt prófétálni fogsz,...

*432

Újabb három ismeretlennel kell találkoznia a Thábor tölgyfájánál. Arról fogja majd õket felismerni, hogy az egyiküknél három gödölye, a másiknál három kenyér, a harmadiknál egy tömlõ bor lesz. Mikor megkérdezi õket, hogy merre tartanak, azok azt fogják felelni, hogy Béthelbe mennek az Istenhez... 4. És azok békességesen kö-

szöntenek téged, és két kenyeret adnak néked; te pedig vedd el azokat kezökbõl. *431

Ez volt a megbeszélt jel. A kenyerekbe valami bele volt sütve...

*430,*431,*432 Sámuel I. könyve 10242

Sámuel azon kijelentése, hogy az “Úr” lelke meg fogja szállni, nem azt jelenti, hogy majd csoda fog történni, és õ prófétálni fog. Ellenkezõleg! Ez utasítás volt. Amikor Saul találkozni fog ezekkel a “prófétákkal”, akkor úgy fog tenni, mintha az “Úr lelke” megszállná õt, beáll a többiek közé, és elvegyül a “próféták” csapatában. Ezzel a rá vadászók õt szem elõl fogják téveszteni... Mikor elért a kijelölt helyre, ott várnia kellett a következõ utasításra:

*433,*434,*435 Sámuel I. könyve 10

21. Akkor elõállatá a Benjáminnemzetségét az õ házanépei szerint, és kiválasztaték a Mátri házanépe; azután kiválasztaték Saul, Kisnek fia; és keresék õt, de nem találták meg. *435 8. Most azért menj le én elõttem

Gilgálba, és ímé én lemegyek tehozzád, hogy égõáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél. *433

Hogy milyen utasításokat kapott, arról a szövegek megint csak nem szólnak. A misszionáriusok szerepe ebben a konspirációban az volt, hogy technikájukkal segítették annak összehangolását. Például azzal is, hogy Sámuel a távolban lévõ ügynökökkel rádió útján tarthatta a kapcsolatot... Nyilvánvaló, hogy Saul életét addig kellett megóvni, míg a vének királlyá nem választják. Akkor ugyanis már nem lett volna értelme merényletet elkövetni ellene.

És eljött a királyválasztás napja:

Azt erõsen meg lehet kérdõjelezni, hogy a sorshúzás “tiszta” volt-e. Ugyanis tudjuk, hogy a színfalak mögött a misszionáriusok közremûködésével sok különös dolog történt, éspedig konspirációs alapon, a legnagyobb titokban. Semmit sem bíztak a véletlenre. A misszionáriusok már jóval korábban Sault jelölték meg ki-

rályként, ezért a választás körüli minden más felhajtás csak színjáték volt.

17. És összehívta Sámuel a népet Mispába az Úrhoz (a ládához). 18. És monda Izráel fiainak: Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Én hoztam ki Izráelt Égyiptomból, és én szabadítottalak meg titeket az égyiptombeliek kezébõl és mind

amaz országok kezébõl, melyek sanyargatának titeket. 19. Ti pedig most megvetettétek a ti Isteneteket, a ki megszabadított titeket minden bajaitokból és nyomorúságaitokból; és azt mondottátok néki; Adj királyt nékünk. Most azért álljatok az Úr elé a ti nemzetségeitek és ezreitek szerint. 20. És mikor elõállatá Sámuel Izráelnek minden nemzetségét, kiválasztaték sors által Benjámin nemzetsége.*434

A láda mindenki füle hallatára megszólalt. Nem azért tudta az “Úr”, hogy hol bújt meg Saul, mert mindenható, hanem mert a misszionáriusok utasítására bújtatták oda el õt. Nyilván senki sem vonta kétségbe a jelenlévõk közül az “Úr szavát”. Ne feledjük, hogy a királyt választók a láda közelében voltak ekkor. Az egész választás a misszionáriusok által megírt forgatókönyv szerint zajlott...

23. Akkor elfutának, és elõhozták õt onnan. És mikor a nép közé álla, kimagaslék az egész nép közül vállától kezdve felfelé; 24. És Sámuel monda az egész népnek: Látjátok-é, a kit választott az Úr? hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Akkor felkiálta az egész nép, és monda: Éljen a király! *437 22. Megkérdezték azért ismét az Urat (mindenki füle hallatára): Vajjon eljön-é ide az az ember? És az Úr monda: Ímé õ a holmik közé rejtõzék el. *436

De vajon miért kellett az utolsó pillanatig a jelöltet elrejteni? A tömegben minden bizonnyal ott voltak azok is, akik ”megbízást kaptak” Saul meggyilkolására. Így, miközben a ceremónia folyt, bármelyikük feltûnés nélkül odaléphetett volna Saul mögé, és csendben, hangtalanul egy éles pengével végezhetett volna vele. Mire a többiek észrevették volna ezt, a merénylõ már elvegyülhetett a tömegben. Ekkor pedig a misszionáriusok terve meghiúsult volna. Mindezt elõre látva bújtatták el õt az utolsó pillanatig. Az elõre gondosan kidolgozott tervnek köszönhetõen a királyválasztási színjáték tökéletesen sikerült. Az emberek elfogadták Sault királyukká. Ennek azonban nem mindenki örült. Ezek voltak azok a körök, akiktõl Sault a királyválasztás idõpontjáig meg kellett óvni.

27. Némely kaján emberek azonban azt mondák: Mit segíthet ez rajtunk? és megvetették õt és ajándékot nem vivének néki. Õ pedig olyan volt, mintha semmit sem hallott volna. *438

Sehogyan sem értették, hogy miért nem sikerült likvidálniuk még idejében a jelöltet. Pedig erre a legjobb bérgyilkosokat “szerzõdtették”... Csak egy apróságról nem tudtak: nem Sámuellel és annak embereivel álltak szemben, hanem a konspirációt kitervelõ és a háttérbõl azt mindvégig koordináló misszionáriusokkal. Velük és technikájukkal szemben pedig még a “legjobb” bérgyilkosoknak sem volt semmi esélyük...

*436,*437,*438 Sámuel I. könyve 10