Hogy lehet ilyet írni?

AZ INVÁZIÓ ÉJSZAKÁJA

Korábban láthattuk, hogy a misszionáriusok minden békés eszközt megragadtak ahhoz, hogy a fáraót rákényszerítsék az izraelita rabszolgák szabadon bocsátására. (Egyik próbálko¬zásuk sem járt eredménnyel.) A fáraó konoksága és ostobasága miatt azonban — a végső eszközhöz — a nyílt erő bevetéséhez voltak kénytelenek folyamodni.

A cél az volt, hogy csak olyan mértékben alkalmazzanak erőt, hogy zűrzavar és pánik törjön ki az egyiptomiak között. Ebben a zűrzavarban nyílott lehetőség arra, hogy a rabszolga izraeliták elhagyhassák Egyiptom területét.

Miután kidolgozták a kommandóakció részletes tervét, ki lett tűzve az időpont — a hónap tizennegyedik napja. De lássuk a történéseket:

1. Szólott vala pedig az Úr Mózes¬nek és Áronnak Egyiptom földén, mondván:

3. Szóljatok Izráel egész gyüle¬kezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen ma¬gának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bá¬rányt.

4. Hogyha a háznép kevés a bárány¬hoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lel¬kek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.

6. Es legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és öl¬je meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.

Minden izraelita családnak négy nap állt a rendelkezésére ahhoz, hogy bárányt vásároljon. Erre azért volt szükség, hogy egyet-egyet mindenki garantáltan tudjon venni. Hiszen hirtelen megnőtt a kereslet, és nehezen lehetett bárányt kapni. Ehhez kellett a négy nap.

csak a jelre várva), és nagy siet¬séggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.

12. Mert általmégyek Egyiptom földén ezen az éjszakán és meg¬ölök minden elsőszülöttet Egyip¬tom földén, az embertől kezdve a baromig...

13. Es a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesz¬tek, s meglátom a vért és elme¬gyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelme¬tekre, mikor megverem Egyip¬tom földét.

A misszionáriusok utasításának megfelelően, az izraeliták¬nak a leölt bárányok vérével kellett megjelölni a bejárati ajtó keretét. Hogy miért a bárányok vérével?

Abban az időben nem mehettek a boltba egy doboz festéket venni. Csak azt lehetett felhasználni, ami rendelkezésükre állt. A leölt bárányt pedig sütve kellett megenniük, hiszen nem volt idő arra, hogy "főzőcskézést" rendezzenek. Nem ehették nyer¬sen sem, mert akkor többen megbetegedhettek, és ezzel az akciót hátráltatták volna. Mindenkinek sietve kellett elfogyasz¬tani a húst, hogy legyen másnap erejük a meneküléskor. Hisz egy jó darabig úgysem fognak húst látni...

Az egyiptomiak meg nem foghattak gyanút, hogy valami készül, mert legfeljebb azt hihették, hogy az izraeliták valami¬féle vallási szertartást végeznek.

Hogy minek kellett megjelölni azon házak bejárati ajtaját, ahol az izraeliták laktak?

21. Előhívá tehát Mózes Izráel min¬den véneit és monda nékik: Fogja¬tok és vegyetek magatoknak bá-rányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.

22. És vegyetek egy köteg izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közületek pedig senki se menjen ki az ő házának aj-taján reggelig.

23. Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöl¬dökfán és a két ajtófélen: el¬megy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti há¬zaitokba.

Megjelölték az ajtó tokját, és bezárkóztak. Leszállt az éj...

A kitűzött időpontban repülő járművek hangja hangzott fel az éjszakai égbolton. Ezek a települések közelében landoltak.

34. Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meg-hallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam...

13. Az Úr, mint egy hős kjő, és mint hadakozó felkölti haragját (a közel¬ben landoló csapatszállító űr¬hajók hajtóműveinek a lángja), kiált, sőt rivalg (a landoló jármű¬vek erős zaja)...

A landolt járművekből kommandósok bukkantak elő, kezük¬ben fegyvereikkel:

5. És mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Azon a napon, melyen elvá- lasztám Izráelt, és fölemelém kezemet (lövésre emelt fegyver) a Jákób háza magvának, és megis- mertetém magamat velök Égyip- tom földén (a házaik ablakain ke¬resztül az izraeliták saját s2emük-

kel láthatták a fegyvereikkel har¬coló kommandósokat), és keze¬met fölemelém nékik, mondván: Én vagyok az Úr (a fegyvereik hatal¬mának köszönhetően valóban ők voltak a helyzet urai), a ti Iste-netek!

2. És tudjátok meg ma (mert nem a ti fiaitokkal szólok, a kik nem tud¬ják és nem látták) az Úrnak a te Is-tenednek fenyítését, nagyságát, erős kezét, és kinyújtott karját.

A harcosok parancsba kapták, hogy azokba a házakba, ame¬lyek ajtókerete vörös színnel van megjelölve, tilos belépniük. Az izraelitáknak pedig nem volt szabad kimenniük. Ha kilép¬tek az ajtón, akkor a kommandósok ugyanolyan célpontnak te¬kintették őket, mint bárki mást.

A hivatalos felfogás szerint maga az "Úr" személyesen jelent meg és mért csapást az egyiptomiakra. Ugyanakkor a szövegek¬ben a következőket találjuk:

34. Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen és válaszszon magának népet valamely nemzetség közül, kisértésekkel: jelekkel, csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek ál¬tal, a miképen cselekedte mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti Iste¬netek Égyiptomban, szemeitek lát¬tára?

*30

Folyt az akció. Sikolyok, kiáltások, lövések villanásai és rob-banások hangjai hallatszottak...

8. És kihozott minket az Úr Égyip- tomból erős kézzel, kinyújtott kar¬ral, nagy rettentéssel, jelek¬kel és csudákkal.

Az abban a korban élő emberek természetesen nem ismer¬tek semmiféle lőfegyvert, és arról sem volt fogalmuk, hogy mi az a robbanás. Hiszen a lőport a kínaiak fedezték fel valamikor a második évezred legelején. Mindezeket ők rettentéseknek, jeleknek és csudáknak nevezték. Nem voltak olyan fogalmaik, amelyekkel jellemezni tudták volna mindazt, amit az ablako¬kon keresztül láttak.

A házakban a félelemtől reszketve ültek az izraeliták. Kintről beszűrődött a parancsok hangja, melyeket az ismeretlen fegy-veresek fennhangon osztogattak, a saját nyelvükön, amit az iz-raeliták nem értettek:

6. Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött

Égyiptom földe ellen. Nyelvet hal¬lék ott, a mit nem tudtam.

Kint szabályos, de egyenlőtlen harc folyt:

3. Mert eljön az Úr, és harczol azok I vala ama napon, a harcznak nap-ellen a népek ellen, a mint harczolt | ján. *33

Hiszen az egyiptomiak kezdetleges eszközeikkel nem tud¬ták felvenni a harcot a szuperfegyverekkel szemben...

Hogy milyen hatással volt az egyiptomiakra a kommandósok megjelenése?

15. Mint az Egyiptom földéről kijövetelednek idején láttatok vele csodadolgokat (valóban, hi¬szen ilyen technikát sem aze¬lőtt, sem azután abban a kor¬ban nem láttak).

16. Látják ezt a pcginyok és megszé¬gyenülnek minden erejökkel (hiszen az ő nyilaik, dárdáik nevetséges játékszerek a misszionáriusok fegy¬verei mellett). Kezöket szájokra te¬szik (rettenetes félelem szállja meg őket), füleik megsiketülnek (a jármű-vek robaja, a fegyverek dörgése, a robbanások zajától);

*34

A rajtaütés a végéhez közeledett. Az egyiptomiak házaiban halottak ezrei hevertek. A pusztítás nagy volt. Ennél csak a pá-nik és a zűrzavar volt nagyobb. Éjfélkor az akció véget ért...

székiben ül vala, a tömlöczbeli fo¬golynak elsőszülöttéig és a barom¬nak minden első fajzását.

*36

A fegyveresek visszavonultak a járművek fedélzetére, azok felemelkedtek és eltűntek az éjszakában. A fegyverropogást a halottaikat sirató emberek jajgatása váltotta fel.

Káosz uralkodott mindenütt. Ekkor jött el az ideje, hogy az izraeliták, házaikat elhagyva, családostól, gyerekestől az éj és a zűrzavar leple alatt útnak induljanak...

1. Ügyelj az Abib hónapra, és készíts téged az Úr, a te Istened Égyiptom-

az Úrnak, a te Istenednek páskhát; ból éjjel.

mert az Abib hónapban hozott ki

3 Zakariás könyve 14 36 Mózes II. könyve 12

4 Mikeás könyve 7 *37 Mózes V. könyve 16

5 Mózes IV. könyve 24 

Kinyíltak az izraeliták házainak ajtói, és a menekülők sietve elindultak. Az egyiptomiak persze nem törődtek velük. Hiszen halott és sebesült hozzátartozóikkal voltak elfoglalva.

30. És fölkele a Faraó azon az éj¬szakán és mind az ő szolgái és egész Égyiptom, és lőn nagyjajga¬tás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.

A kommandóakciónak volt egy másik lélektani hatása is. Az egyiptomiak egyelőre az akció keltette sokk hatása alatt vol¬tak. Nemhogy akadályozták volna, hanem egyenesen unszol¬ták az izraelitákat, hogy országukat elhagyják:

31. És hívatá (a fáraó) Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közül, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mon¬dátok.

33. És az Égyiptombeliek erősen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az ország¬ból; mert azt mondják vala: mind-nyájan meghalunk.

Ekkor nem is gondoltak arra, hogy az izraelitákat üldözőbe vegyék. Egyelőre...

Kezdetét vette a menekülés...

RÖVID TARTALOM.

A misszionáriusok minden békés eszközt megragadtak ahhoz, hogy a fáraót jobb belátásra bírják. De minden próbálkozásuk eredménytelen maradt. Így nem maradt más lehetőségük, mint bevetni fegyvereseiket, s ezzel pánikot és zürzavart okozni.

Mózessel közölték a személyi készülékén keresztül, hogy mi fog történni, és az izraelitáknak mi a teendőjük. Négy nap állt rendelkezésükre ahhoz, hogy családonként egy-egy bárányt vásároljanak, s az invázió előestéjén a házaik bejárati ajtaját annak vérével megjelöljék, a húsát pedig sütve elfogyasszák. Ugyanis szükségük lesz az energiára a meneküléskor.

Sötétedés után a települések közelében jármüvek landoltak, és abból fegyveresek bukkantak elő. A parancsok, melyeket fennhangon osztogattak az akció közben, nem földi nyelven hangzottak el.

Az akció éjfélkor véget ért. A fegyveresek jármüveikkel eltüntek az éjszaka sötétjében. A rajtaütés megtette hatását. Az egyiptomiak immár kérlelték az izraelita rabszolgákat, hogy elhagyják országuk földjét. Hiszen rettenetesen meg voltak rémülve.