Mit szólsz ehhez az elképzelésemhez az életről?

Kezdjük az álmoknál:

Este lefekszel, álom nehezedik a szemedre, elalszol. Egy nagy sötét kastély kapujában állsz. Félelmet érzel, de mégis elég bátorságot ahhoz hogy belépj. Benn sötét van, csak a kis ablakokon szűrődik át némi fény. Félsz, egyedül vagy. Lépteket hallasz, és furcsa neszeket. Egyszer megpillantasz veled szemben egy sötét sziluettet ami suhan feléd, és ekkor hirtelen felébredsz, reszketsz, és agyadban visszatérsz a "életbe". Tehát éreztél, hallottál, láttál, meghaltál és tudatállapotot váltottál (felébredtél).

Az élet ugyanez lehet. Nincs kifejezetten kezdete és vége. Csak egy tudatállapot. Nincs értelme időről, ősrobbanásról és végről beszélni. Csak anyagi változás van, amit lehet mesterséges idővel mérni.

Tested is változik, tönkremegy. Amikor használhatatlan lesz (meghalsz), akárcsak az álmod végén egy újabb tudatállapodba csöppensz. Erőltethetjük a reinkarnáció szót, de az inkább lélekvándorlás, nem tudatállapot váltás.

Kérdés azért akad:

Vajon te magad teremted meg a tudatállapotot?

Vagy létezőbe csöppensz? Utóbbi esetben kell egy köztes állapot, amíg megfogansz. Illetve ez esetben van egy ember, aki létrehozta a tudatállapotot, amit folytattak többen is. Lehet, hogy maga az ember gondolkodása hozza létre az újabb és újabb részeket. Az univerzum nem tágul, csak nem tudjuk felfogni a végét, és mindig továbbgondoljuk ...