Keresztyéneket kérdezek most kizárólag, hogy mit gondoltok a házasság előtti szexuális kapcsolatról?

Tudom, már unalmas a kérdés, de nem az, ha benne van valaki nyakig. Van egy barátom, aki nem hívő, de érdeklődik, illetve sokat beszélgetünk Istenről, Istenben hisz, Jézusról is hiszi, hogy ő Isten, csak épp nincs megkeresztelve, nem jár templomba, eléggé önállóan éli meg a hitét, de minden dolgát helyesen teszi, mindenkivel korrekt, tényleg nagyon jó ember.

Én keresztyén vagyok, hívő, megtértem, aztán később megismertem őt, beszélgettünk, összebarátkoztunk, párok lettünk, és jött a szeretkezés is.

NEm vagyunk eljegyezve, de amúgy mindketten igen komolyan gondoljuk a kapcsolatunkat, előtte nem volt egyikőnknek sem senki, és sokszor tervezzük a házasságot, gyerekeket, közös életet. Kb két éven belül.

Nekem viszont lelkiismereti problémát okoz a mi kapcsolatunk, az, hogy szeretkezünk is, az én környezetem, amiben felnőttem, erre határozottan azt mondja, hogy bűn házasság előtt. Nincs senki aki keresztyén lenne, és meg tudnám beszélni ezt vele anélkül, hogy bűnösnek titulálna. A lelkiismereti probléma sem tudom, azért van-e, mert a környezetem áll így hozzá, vagy azért mert tényleg bűn.

Emiatt kicsit eltávolodtam Istentől, mert szégyelltem magam előtte, ha netán mégis bűnt teszek ezzel... hát szégyelli magát az ember. De most úgy látom, erős szükségem van Istenre ahhoz, hogy normális életet éljek, normálisan értékeljem magam és a körülöttem élőket, hogy értelmes és hasznos életet éljek, nagyon szoros kapcsolatban kéne lennem Istennel... hiányzik. Szeretném rendbe rázni magam, és itt van a párom, akit szeretek, két éve együtt vagyunk, és nem tudom, mit tegyek. Ha azt mondanám neki, hogy többet nem szeretkezek vele, csak ha összeházasodunk, azzal parazsat gyűjtenék a fejemre, ő sem értené, és az én szivem is megszakadna.

Csak tanácsot szeretnék kérni tőletek, keresztyének.