Honnan tudod, hogy nem fogsz elkárhozni?

Van nekem három nagyon jó cimborám, akikkel középsuli alatt mindig eljártunk koncertekre, ide-oda, és a mai napig tartjuk a kapcsolatot, pedig az ország különböző részeire járunk már egyetemre. Mindent meg tudtunk beszélni egymás között, és így még az elején feljött a hit. Az egyik cimborám református, a másik katolikus, a harmadik baptista. Én szkeptikus vagyok ilyen kérdésekbe, szval én nem számítok.

És egy hmmmmmm meglehetősen illuminált állapotban (amikor még kis taknyos gimis harmadikosok voltunk) én álltam őrt i.e. én vigyáztam rájuk, meg vittem haza őket. Akkor jött fel az elkárhozás témája, és az este folyamán mindhárman így-úgy elmondták, hogy hányadán állnak ezzel. Katolikus cimborámnak halálfélelme volt, hogy egy halálos bűnnel elvesztheti a megváltását, vagy ha nem is, de a tisztítótűzben fog szenvedni. Baptista ismerősöm nemes egyszerűséggel a cipőmre hányt, de ő azt mondta, hogy aki egyszer elfogadta Krisztust az életébe, attól azt el nem lehet venni, szóval ő biztonságban éli az életét. A református pedig a buszon hazafelé azt mondta, hogy ő csak reméli, hogy ő a mennyekre volt eleve elrendelve.

A napokban eszembe jutott ez a régi történet. Nekem túl sok kételyem van ahhoz, hogy higgyek, pl.: ez, hogy honnan tudod, hogy nem fogsz elkárhozni? Melyik ismerősöm felekezetének megalapítójának volt igaza?