Mit ér az ima hit nélkül?

Kedves Kérdező,

ne haragudj, hogy nem tudok válaszolni a kérdésedre, de a válaszokat olvasva olyan sok pozitívat kaptam , hogy muszáj írnom valamit, hogy meg tudjam jelölni a kérdést.

Én imádkoznék tovább a helyedben, én is ezt tettem/teszem (amikor eszembe jut) és most már hitem van, de valami még nálam is hiányzik. Nem tudom mi.

Én nem tudhatom, hogy amit kérsz miért nem akkor, miért nem úgy , vagy miért nem kapod meg! Vagy azért mert igazán nincs rá szükséged, vagy más, máskor, máshogyan jobb lenne, vagy ez egy próbatétel. Ha nem kapod meg akkor azt köszönd mg! "Legyen meg a Te akartod szerint!"

Én is amikor esetleg kérek, kérek... abban a pillanatban eszembejut, hogy legyen meg az Ő akarata szerint, és azt akárhogy is lesz, elfogadom. Elárulom, én is félek a megpróbáltatásoktól! De tudom, hogy nagyobbat nem ad mind amit már nem tudnék elviselni!

21:40-es vagyok

"tudod kérni nem igen szoktam.ha mégi nem hiszek benne,hogy megkapom. talán azért ,mert az hiszem,hogy nincs hitem."

Szia!

Bocsi, hogy csak így bekapcsolódok a beszélgetésbe, de úgy éreztem, hogy muszáj reflektálnom erre a hozzászólásodra. :)

Az a helyzet, hogy én éppen egy ilyen szituációban nyertem el a hitemet- tértem meg (ahogy jobban tetszik).

Elmondom, hogy én mit tettem ebben a helyzetben. Úgy gondoltam, hogy nincs hitem, de szeretnék hinni- kíváncsiságból, vagy mert hallottam Istenről, Jézusról. Vagy egyéb más okokból vonzz a téma, tehát szükségem van hitre, imádkoztam- mint Te, de valahogy nem történt semmi. Pedig eljártam templomba, olvastam a Bibliát is (ezek fontos dolgok) és ott azt olvastam, hogy "Aki kér az kap és a zörgetőnek megnyittatik..."

Mi lehetett a baj?

Jézus a bizalmamra várt. Arra, hogy megnyissam előtte a szívemet. Arra, hogy a gondjaimmal felé forduljak és ne aggódjak afelől, hogy gondoskodik rólam.

Eleinte abban gondolkodtam, hogy mit adnék a hitért... s végül rájöttem, hogy bármit. S lám már hittem is.

A hit felé vezető út lehet egy hosszú lépcső, vagy egy pálfordulás is. Nem vagyunk egyformák, de a kéz, amelyet fogunk, az egy, bizalommal ragadd meg Te is! :)

Ne felejtsd el megadni a lehetőséget Istennek, hogy megszólítson. Pl.Biblián keresztül. Nyitott szívvel fordulj felé s ő szólni fog Hozzád!

üdv.:L

Nem olvastam végig a válaszokat, ezért bocsi ha olyat írok amit már írtak.

Azt a levelet én is ismerem.Nem tudom elképzelni, hogy ha egy ateista hitet kérne, nehézséget kapna cserébe, de a te eseted más. Te imádkozol, tehát valószínüleg elhiszed, hogy van valaki aki meghallgat.

Én ezt már hitnek nevezném.Ez a hit azonban még nem elég ahhoz, hogy megismerd Istent, az életed részévé válljon és ezáltal kiteljesedjen az életed. Ahhoz neked is tenned kell. Meg kell térned.

Ezt akár ateistaként is megteheted, valahogy így kezdve az Úrnak szánt imádat: Úr Jézus, ha valóban létezel, kérlek jöjj a szívembe,foglald el az életem trónját, és formálj olyanná, amilyen akarod, hogy legyek.

Az én esetem más volt mint a tied. Én hittem Istenben gyermekkorom óta, de nem foglalkoztam vele.

Nem kértem tőle hitet, csak mindenféle világi dolgokat.

Ő adott nehézségeket, amik által igaz hitre, bizonyságra leltem és ma azok a dolgok amik régen olyan taszítóak voltak a kereszténységben,természetesek és jólesőek.

Hálás vagyok Istennek a nehézségekért, mert nélkülük ma nem lennék ugyanaz aki vagyok. Egy reményvesztett, megkeseredett, depressziós nő lennék, aki tönkre teszi a férje és a gyermekei életét.