A kutatók szerint valóban lehetséges, hogy zsidók két helyről származtak?

Szia!

A biblia jahvista és elohista forrásait a bibliakritika találta ki, hogy racionalizálja a Szentírást. Júda és Izrael ellentéte pedig a Salamon utáni országszakadásra vezethető vissza.

Mindegyik törzs Egyiptomból "származott", erre a legjobb bizonyíték Mózes II. könyve, melyet maga Mózes írt meg. Az az állítás is igaz, miszerint a teljes zsidó nép keletről származik, ugyanis Mózes I. könyve részletesen leírja, hogy Ábrahám a mezopotámiai Úr városából vándorolt el.

A pátriárkák története a Bibliakritikusok kedvenc vadászterülete volt: sokáig csak mendemondának tekintették. A helyzet jelentősen megváltozott Hammurabi törvényoszlopának megtalálása és a Mezopotámiai Ur és Nuzi városok feltárása után. Az ott talált bizonyítékok megerősítették, hogy az i.e. II. évezred első felének társadalmi és kulturális viszonyai pontosan megfelelnek a Bibliában leírtaknak.

A közelmúlt felfedezései szembetűnően igazolják, hogy a pátriárkák koruk gyakorlatát és szokásait követték. Például szokás volt, hogy a férfi feleségül vette rabszolganőjét, ha első felesége meddő volt, és az is általános volt, hogy az úrnő megbüntette rabszolganőjét, ha az elbizakodott az őt ért megtiszteltetés következtében.

Ezek a dokumentumok a pátriárkális kor társadalmi viszonyaival foglalkoznak, és olyan feltűnő párhuzamokat mutatnak a Biblia történeteivel, hogy néhány Bibliakritikus meglepetésének adott hangot azt illetően, hogy milyen pontos képet nyerhetünk a Biblia alapján erről a korról, a pátriárkák világáról. Ezzel kapcsolatban álljon itt W. F. Albright professzornak, az egyik legkiválóbb élő Kelet-kutatónak egy kijelentése: "Jó nevű tudósokat idézhetnénk, akik szerint a Mózes I. könyve 11-50. fejezetekig terjedő szakaszában leírt események a képzelet szülöttei, vagy legalábbis a királyság kora eseményeinek és körülményeinek a távoli múltba helyezése, olyan történetek, amelyekről senki sem gondolta, hogy csakugyan megtörténhettek azokban az időkben. Az elmúlt emberöltő felfedezései megváltoztatták ezt a véleményt. Eltekintve néhány, kedvenc elméletüket feladni nem akaró öreg tudóstól, ma már nincs egyetlen Bibliatörténész sem, akire ne gyakorolt volna mély benyomást azoknak az adatoknak a gyors szaporodása, melyek a pátriárkális kor Bibliai leírásának történelmi hitelességét bizonyítják."

Bibliakritikusok a XIX. században nyomatékosan állították, hogy Mózes korában a héberírás még nem létezett. Ezt tekintették legerősebb érvüknek azon állításukat bizonyítandó, hogy Mózes öt könyvét több évszázaddal később írták. Ez a nézet persze már régen, még az I. világháború előtt megdőlt, de a közelmúltban még több olyan anyag került napvilágra, ami azt bizonyítja, hogy a héberírás sokkal szélesebb körben volt elterjedt Mózes korában, mint azt néhány évvel ezelőtt lehetségesnek tartották. Számos, a II. évezred első feléből származó betűírásos feliratot találtak Palesztina városaiban. A Sínai-félszigeten is számos betűírásos feliratra leltek, ami azt mutatja, hogy a héber betűírás általánosan használt volt éppen azon a területen, ahol Mózes könyveit írta. Egy Ugaritban (Észak-Szíria) talált kis tábla a kánaánita írás teljes ábécéjét tartalmazza. Ez igazolta, hogy a héber ábécé a betűk ma ismert sorrendjében létezett az i.e. XV. században. Ezt eddig senki sem tartotta lehetségesnek. így ez a felfedezés alapjaiban döntötte meg a kritikusoknak azt a régi elméletét, hogy Mózes idejében még nem létezett írás, mely lehetővé tette volna öt könyvének megírását.

Üdv. Péter

Peter,

ez nagyon kerek es lenyegre toro, es okos iras. Kosz.