Milyen volt a honfoglaláskori magyar törzsek hitvilága? Foglalkoztak egyáltalán ilyesmivel?

mítosznak tekinthető szövegek nem maradtak fent, de a mitológiai világképünkben 3 szintre volt osztva a mindenség amit egy égigérő fa kötött össze; felső (istenek, megszemélyesített égitestek élnek itt), középső (emberek, természetfeletti lények, boszorkányok, táltosok), alsó (túlvilág)

a fa tövénél lyuk tátong amin keresztül jutottak le az alvilágba. és igen sámánizmus volt, a sámán közvetített az emberek és a szellemek világa között, jós, gyógyító, énekmondó is volt. idén tanultuk irodalomból, ennyivel tudtam szolgálni

Asszem Istvánnak voltak olyasféle törvényei, hogy nem szabad folyónál/erdőnél imádkozni(/vagy áldozni, nem tudom pontosan)...

Szóval valami természetvallás.

Istent ugye leginkább "Öregisten"nek nevezték, meghát ott volt a Boldogasszony is, másnéven Babba.

A ló gondolom szent állat volt.

Az életfa általánosságban a lovasnépek/sámánizmus szimbóluma volt, jól mondta az első, a háromszintű világot jelképezte.

A lidérc is az ősvallásunk mitikus lényeként ismert, ahogy pl a szépasszony is, a "gonosz", léha szépasszony ellentéte pedig persze a tündér :)

Meg a Szélanya, aki egy barlangban lakik, egyéb ilyen mitikus dolgok, pl sárkányok, griff, turul...

Illetve a honfoglalásnál már volt olyan, aki Bizáncban megkeresztelkedett, voltak is olyan stílusban épített templomok az első századokban.

Nem vagyok a téma szakértője, meg lehet, h már ennyit magadtól is tudtál, de azért remélem egy picikét tudtam segíteni (: