Ha a nő engedelmességgel tartozik a férfinek, és ő gondját viseli, akkor a ma nőjében (vagy csak bennem? ) miért vannak egyéb ambíciók?

Először is a nő nem tartozik engedelmességgel a férfinek. Ahogy fordítva sem! Egészséges párkapcsolatot fenntartani kizárólag kölcsönös (!) tisztelettel, megbecsüléssel, egymás támogatásával lehet szimmetrikus kapcsolatban. Az engedelmesség kizárja azt, hogy egyenrangú felek szövetségéről legyen szó.

Tudomásul kell venni, hogy ami működhetett kétezer éve, az ma nem állja meg a helyét szó szerinti értelmezésben. Változnak az idők, változik a társadalom, változnak a megélhetési viszonyok.

Szerintem az lenne a mentális betegség, ha elfogadnád azt, hogy te csak egy férjének engedelmes "asszonyállat" vagy, na akkor lenne baj a pszichéddel.

"Változnak az idők, változik a társadalom.."

Valóban nagy igazság amit írt az első beíró, mégis aki a bibliában hisz, ezt olvassa benne és Isten és az ő rendtartása viszont nem változott meg az idők folyamán sem :D

Változások ide, vagy oda...Isten mindig ugyanaz marad. Változásnak még árnyéka sincs benne.

Az engedelmesség valóban alárendeltséget jelent, de hát vitatkozzon aki akar Istennel :D

Én elfogadom teljes mértékben a szentírást, ugyanakkor látom a feminizmus térhódítását, szembenállását is- ez a kor szelleme, de mint olyan, ez is ítélet alá fog esni... semmi gond, idő kérdése csupán :D

Abban viszont igazad van szerintem, hogy tanulj, képezd magad -valóban olyan időben élünk sajnos, hogy a régi értékek meginogtak és egykeresős családmodell megszünőben...nincs ezzel gond. Ráadásul sokan beszűkülve lakásban, maximum házban élik a mindennapjukat és nincs megfelelő társaságuk, kevés az inger- egy munkahely erre is jó például.

Azok az ambíciók teljesen megférnek az előbbiekkel, tehát beszéld meg a férjeddel, nem lesz ebből problémátok, legalább kimozdulsz és még pénz is a konyhára.

Hát az biztos hogy ez nem pszichológiai betegség. Hogyha időd és energiád engedi akkor miért ne tanulhatnál és dolgozhatnál? A mai világban a nők is dolgoznak, egyedül elég nehéz a férfinak eltartania a családot.

A Bibliában egyébként található olyan rész hogy a nő engedelmeskedjen a férjnek, de olyan is hogy a két házastárs egyenlő.

Én csak egy gondolatot tennék hozzá, azt hogy ha a férj hoz egy döntést és a feleség elfogadja, akkor a felelősség a férfit terheli. Ez csak azért érdekes, mert ha esetleg a nő olyan beállítottságú hogy nehezen viseli a felelősség terhét, akkor ezzel az egésszel jól jár.

De ezzel nem azt akarom mondani hogy ennek minden családban így kell lennie.

Ne haragudj, de szerintem Ta valamit alapvetően félreértettél.

Az, hogy a feleség engedelmes a férjének, annyit jelent, hogy követi a jóban. A rosszban nem kell, de ez most mellékvágány, nem erről szól a kérdés.

Ki mondta neked, hogy nem járulhatsz hozzá a családi kasszához, hogy nem tanulhatsz, nem lehetnek egyéb ambícióid, mint a férjednek engedelmeskedni? Javaslom a Példabeszédek könyvének a végén a derék asszony dicsérete c. fejezetet, abban pont nem egy ilyen nőről van szó, hanem olyanról, aki egész nap dolgozik, saját jövedelme van, és a férje atyáskodása nélkül képes intézni a gazdasági és egyéb ügyeit.

Ahogy a soraidat olvastam, úgy éreztem, mintha bennetek a keresztyén álompár jelenne meg előttem. (Ez nem irónia, komolyan gondolom.)

A kérdésedről a következőket gondolom:

1. A feleség engedelmességgel tartozik a férjének - írod. Ez igaz, de a bibliai engedelmesség-fogalom a házasság terén nem a szolgai engedelmességet jelenti, hanem a bizalom engedelmességét. Vagyis azt, hogy te felnézel a férjedre, tiszteled őt, ő viszont olyan életet él, hogy van miért tisztelned.

2. Az, hogy a férj gondviselője a feleségének, nem azt jelenti csupán, hogy eltartja, sőt a társadalmi változások miatt egyre kevésbé jelenti azt. Régen csak a férfiaknak volt munkahelye, a nők a családban és a háztartásban álltak helyt. Sőt ma már nem ritka, hogy egy nő többet keres, mint a férje - akkor az asszony a férje gondviselője? A gondviselés és a segítőtárs fogalma sokkal messzebb mutat az anyagiak kérdésénél. A férfi érzelmi gondviselő, aki minden helyzetben biztonságérzetet ad (akihez jó odabújni), a feleség érzelmi segítőtárs, aki megteremti az otthon melegét, ahová a férfinak jó hazatérni, ahol jó megölelni a feleségét. Azt gondolom, hogy a házasság olyan titok, aminek a rejtelmei a mindennapokban tárulnak fel, ha figyelmes és odaadó házaséletet élünk.

3. Amit az anyagiakról írsz: a mai világ emberképe sajnos igen ellentmondásos: a nőtől elvárják, hogy dolgozzon (különben ingyenélő, meg különben is, vannak jogai, hát micsoda dolog, hogy hagyja elnyomni magát), de azért a családját is lássa el, és legyen jó anya és feleség - mintha három állást kellene vinnie egyszerre (munkahely, háztartás, anyaság). A férfi tartsa el a családját, hogy a feleségének ne is kelljen dolgoznia, de legyen toleráns férfi, aki mint háztartási tündér a párja helyett mos, főz, takarít, maholnap még szoptat is... :) A dolog föloldását én két dologban látom, és sietek megjegyezni, hogy a kettőt csak együtt tartom normálisnak:

A. Segítjük egymás életét. Ma már nem működik az (amit sok családban csinálnak), hogy a férfi hazamegy, beveti magát a tv elé, és kipiheni a napi munka fáradalmait, miközben a felesége ellátja a gyerekeket és a háztartást is. Meg kell osztani a feladatokat.

B. A nemi identitásból fakadó szerepekről nem szabad lemondani. Én bármikor (nem ritkán) mosogatok, ha kell, főzök, mosok a feleségem helyett, de egy dolgot nem tudok helyette tenni: amit egy édesanya tehet. Lehet fújolni, és a férfiakat is elküldeni gyesre, de egy férfi soha nem tudja azt az anyai szeretetet, érzelmi kötődést adni a gyermeknek, amit a nő. (Nem azért, mert érzelmi impotensek vagyunk, hanem azért, mert más az érzelemvilágunk. Egy egészséges személyiségű férfi is ad érzelmi gazdagságot a gyermeknek, de a gyerkőcnek az élete első néhány hónapjában alapvetően az édesanyjára van szüksége, másrészt a férfi mindig másféle érzelmet ad a felnövekvő gyermeknek, mint a nő. Mindkettőre szükség van, és egyik sem játszható ki a másik ellen. Tehát a kérdésedre a válasz valahol itt van: Legyenek ambícióid, de ha gyermeked lesz, merd azt mondani, hogy az első a család - nem a gyermek, hanem a család, amiben benne van a gyermek :) és utána jön a karrier.

Első vagyok és mélységesen egyetértek a 22:55-ös válaszolóval! Nagyon jól megfogalmazta, ami szerintem is egy párkapcsolat lényege. Legfontosabb az, hogy az egészséges párkapcsolat során együtt többek vagyunk, mint csupán két egymás mellett élő ember. Úgy értem, ideális esetben az egy meg egy több, mint kettő, hiszen egymást támogatjuk, erősítjük, fejlődünk, többek, jobbak leszünk az egymás iránt táplált szeretettől, tisztelettől, felelősségtől, bizalomtól, megbecsüléstől. Számomra ez egy aszimmetrikus kapcsolatban kivitelezhetetlennek tűnik. Ahol az egyik fél engedelmességgel tartozik a másiknak, ott mind a "főnöknél", mind a "beosztottnál" kizárt a mentális fejlődés, kizárt, hogy egymás lelki társai legyenek.

Mindemellett egyetértek abban is, hogy az egyenlőségtől még nem kell, hogy nemi szerepek megszűnjenek, természetesen mindez nem azt jelenti! Viszont a határok már elmosódottabbak, mint régen. Például nálunk ha kell, a párom segít a takarításban, viszont ha építkezésről van szó, szó nélkül megfogom én is talicskát, a lapátot. A lényeg a mi "szövetségünkben" hogy segítsük egymást a közös utunkon, minél előrébb jussunk, illetve az, hogy megadjuk egymásnak azt a támogatást, biztos hátteret, ami elég erőt ad ahhoz, hogy a külön járt utainkon (pl. munkahely) is boldoguljunk.

Nem tudom, milyen választ vársz... Ha a Bibliára alapozott keresztény tanítás érdekel, akkor azt tudom javasolni, hogy az erre vonatkozó részeket olvasd el többször is, alaposan, hogy teljesen megérthesd a férj és feleség viszonyát. Továbbá rengeteg könyv, cikk is van a témában; ezeket a "jobb" könyvesboltokban vagy könyvtárakban is beszerezheted. Úgy értem, vannak keresztény könyvesboltok is (CLC, Sorsfordító), de normál könyvesboltokban is szokott lenni "keresztény részleg".

Azért óvatosnak kell lenni, mert néhányan csak addig jutnak el, hogy a nő engedelmeskedjen... (Valószínűleg Te is csak ezt hallottad eddig.)

Pedig egyértelmű, hogy ez szélsőséges gondolkodás.

Javaslom pl. Dr. Dobson könyveit, vagy Dr. Edwin D. Stewart: Nem a te bántásodra adtam a Szentírást c. rövid írását.

Én írtam ide a Biblia alapján és kivették. Látjátok az igazságot eltitkolja az emberiség...

Nem ez a gonosz szándéka, ne ismerjétek meg az igaz tanításokat...