Kivel tusakodott Jákób a (z) 1Móz 32:24-ben?

"Az Atyáról ugyanis János apostol azt mondja, hogy az Istent soha senki nem látta, Jákob mégis látta az Istent, sőt, egy teljes éjszakán át harcolt vele."

Ez nem igaz! Angyal volt, aki Jehovát képviselte, tehát így Istennel harcolónak mondja a Biblia.

(Hós 12:3-4) "Az anyaméhben megragadta testvére sarkát, és teljes erejével Istennel küzdött. Küzdött egy angyallal, és végül legyőzte. Sírt, hogy kegyet nyerjen magának."

Jó néhány versben szerepel az, hogy Istent senki sem látta.

(János 6:46) "Nem mintha bárki is látta volna az Atyát, kivéve azt, aki az Istentől van; ő látta az Atyát."

(2Mózes 33:20) "És még hozzátette: „Nem láthatod arcomat, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.”"

(János 1:18) "Istent e g y ember sem látta soha; az egyszülött isten, aki az Atya keblénél van, az szolgált felőle magyarázattal."

(1János 4:12) "Istent soha senki nem látta. Ha továbbra is szeretjük egymást, megmarad bennünk az Isten, és a szeretete tökéletessé lett bennünk."

Tehát ezek fix versek, ha mégis olyan olvasata van egy versnek, ami a szóban forgó résznek is, akkor vagy a szövegösszefüggés segít megérteni (mint a jelen esetben is), vagy csak "Isten dicsőségét" látta valaki, Őt magát nem.

Tehát ebből az irányból nekimenni az érveléssel hamis.

"Egyik azt állítja, hogy látta Istent, sőt harcolt vele, másik azt, hogy lehetetlen, hogy valaki Istent lássa. Ezt a látszólagos ellentmondást csak úgy lehet megmagyarázni, hogy az Atya fent ült a Mennyben, vagyis Őt soha senki nem látta, de a Messiást, aki Isten fia, ezáltal Ő maga is Isten, láthatták az emberek"

Ez tehát nem az egyetlen magyarázat, sőt a nem helyes magyarázat. Honnan tudni? Onnan, hogy a háromság dogmájának minden egyes érvelését meg lehet cáfolni racionális, józan érvekkel. Aki azt állítja, hogy a racionalitás és a józan érvelés nem kell a Biblia értelmezéséhez (mert ilyen álláspont is van), az tévedésben él. A Biblia nem támogatja a hiszékenységet.

Az egyik jó példa a háromság hamis védelmére:

(János 5:18-19) "Emiatt aztán a zsidók még inkább azon igyekeztek, hogy megöljék őt, mert nemcsak hogy megszegte a sabbatot, hanem Atyjának is nevezte az Istent, egyenlővé téve magát az Istennel.

Jézus azért még ezt mondta nekik válaszul: 'Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú semmit sem tehet a maga kezdeményezéséből, hanem csak amit lát, hogy az Atya tesz. Mert amiket Az tesz, azokat teszi hasonlóképpen a Fiú is.'"

Vajon miért válaszolt erre a súlyos vádra Jézus így?

Vajon azért, mert ezzel elismerte a vádolók állítását? Csak az állíthat ilyent, aki szándékosan meg akarja hazudtolni Jézust! A válaszából kiderül, hogy Jézus éppen amellett érvel, hogy Ő NEM EGYENRANGÚ az Atyjával.

Jó, én nem arra volnék kíváncsi, hogy neked mi az elfogult véleményed, hanem hogy mit válaszolnál a példámra?! Mindig az a gyakorlat ilyenkor, hogy a felvetett konkrét írásszövegeket teljesen figyelmen kívül hagyva bemásolnak ide egy csomó álérvet, mely látszólagos és felületes bizonyíték, sokszor a szövegkörnyezet figyelembevétele nélkül és hátradőlnek, mint aki jól végezte dolgát.

De ha annyira biztos lábakon áll ez a tan, mint hiszed, akkor még egy vers:

(Máté 24:36) "Azt a napot és azt az órát senki nem tudja, sem az egek angyalai, sem a Fiú, csak az Atya."

Vajon mi baj lehet ezzel a jézusi kijelentéssel, ha igaz a háromság?

Jézus valóban nem egyenrangú az Atyával olyan szempontból, mint ahogyan az apa is magasabb rangú, mint a fia. De ne feledd el Jézusnak azt a kijelentését, miszerint "Én és az Atya egy vagyunk." Nem beszélve Jézus főpapi imájáról, amit a keresztre feszítése előtt mondott a János 17-ben, ahol szintén az Atyával egyként említi önmagát. Ettől függetlenül igaz az, hogy az Atya nagyobb Jézusnál, de ez csupán annyit jelent, mint ahogyan minden apa nagyobb a fiánál, kijár a fiától az apa tisztelete. Még azt is jelenti, hogy az Atya nagyobb a Fiúnál, amit az ige mond, miszerint az Atya Jézusnak mindent alávetett, kivéve önmagát, és majd ha a názáreti Jézus Krisztuson keresztül végzett isteni terv befejeződik, akkor Jézus önszántából vissza fogja szolgáltatni a hatalmat az Atyának, tehát ilyen szempontból is az Atya magasabb rendű Jézus Krisztusnál, mindazonáltal Ők ketten egyek. Ez már alátámasztja azt, hogy a Mennyben minimum két egylényegű isteni személy él.

A Szent Szellemről pedig az ige mindenhol úgy beszél, mint az Isten szelleme, személyiségjegyekkel ruházza fel az írás (akarat, érzelmek, tudat, kommunikációs képesség, stb.), tehát a Szent Szellemről nem mint személytelen erőről beszél az ige, hanem olyan személyről, aki az Isten szelleme, ugyanakkor önálló személyiség. Ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy a Szent Szellem, vagy Szent Lélek is Isten, hiszen az Isten szelleme, tulajdonképpen Ő is egy az Istennel, innentől kezdve pedig Ő kell, hogy legyen az istenség harmadik személye.

El nem tudom képzelni, hogyan beszélhetne ilyen, ennyire személyes módon a Szentírás a Szent Szellemről, ha nem Isten lenne Ő is, és Jézus Krisztussal kapcsolatos kijelentéseket is csak a Szentháromsággal lehet megmagyarázni, vagyis Ő is Isten.

Na jó! Világossá tette-e Jézus azt, hogyan értette azt a megállapítását, miszerint Ők "egyek" (hen) az Atyával?

Igen, félreérthetetlenül.

A János 17:21, 22 versben azért imádkozott Istenhez, hogy tanítványai „mindannyian egyek legyenek, úgy ahogyan te Atyám, egységben vagy velem, és én veled, hogy ők is egységben legyenek velünk,... hogy egyek legyenek, mint ahogy mi egyek vagyunk”. Vajon Jézus azért imádkozott, hogy az összes tanítványa mind egyetlen istenséggé legyenek? Nem! Jézus félreérthetetlenül azért imádkozott, hogy egységben legyenek egyazon gondolatmenetben és szándékban, mint ahogyan ő és az Atyja egyek voltak. (Lásd még 1Korinthus 1:10.)

De visszatérve az előző vershez. Jézus a háromság részeként miért nem tudta "azt a napot és órát"? Egy kibúvó szokott lenni, hogy Jézust "korlátozta az emberi természete" a földön, azért nem tudta azt, amit az Atyja (bár ez is csak egy kimagyarázás csupán, semmi ilyesmit nem ír a Biblia).

Igen ám, de a Bibliavers teljesen világosan állítja, hogy "senki" sem tudja, csak az Atya, még az angyalok sem az égben, tehát Istenen kívül SENKI.

Így aztán még mindig felmerül a kérdés, hogy a szent szellem miért nem tudta? Elkóborolt vagy nem nem figyelt oda?!! Hogyan tehetné meg a háromság "egyenlő tudással" rendelkező harmadik személye, hogy ne tudjon valamit, amit az Atya tud? "Őt" mi korlátozta?

Számtalan ilyen érv van, csak kritikusan őszintén kellene kutatni. Ha meg attól félünk, hogy mik derülnek ki, akkor mit ér a hitünk?

A megszemélyesítés meg nem több, mint amikor azt mondod, hogy "szól a rádió"! Ez egy kifejező erejű szókép a bibliában.

Mellesleg, mivel a Szentírásban rengeteg helyen szerepel Isten "szelleme" vagy a "szent szellem" kifejezés, összességében sokkal többször személytelen erőként szerepel, mint megszemélyesítettként! Tehát túlnyomórészt nem a megszemélyesítés dominál. A "bűn" és a "halál" is meg van személyesítve, nem is beszélve a "bölcsességről".

Ha azt mondom, hogy a "Biblia azt mondja, hogy..." akkor egy személyről beszéltem, vagy a mögötte lévő tartalomról, vagyis arról a személyről, aki ihlette annak megírását?!

Tán a szent szellemet sem kéne másként kezelni, csak hogy igazoljunk egy bibliától idegen dogmát.

Akkor mutass nekem akár csak EGYETLEN személytelen dolgot, amit meg lehet szomorítani!

Jaj, csak nehogy a szomorúfűzzel huzakodjál elő! Bár az eddigi őrtornyos megnyilvánulásaid alapján már nem lepődnék meg ezen sem...

Nem irigylem a Biblián alapuló hittel élő embereket.Egy csomó ilyen képtelen dolgot kell megmagyarázniuk egymásnak és maguknak.Logikusabb lenne beismerni,hogy az írások egy része bizony szamárság.Ha pedig az egészet szimbolikusan értelmezzük,akkor a határ a csillagos ég,vagy még az sem.Akkor az egész jelenthet bármit,csak attól függ ki olvassa.

Röviden:egy ember birkózott a Teremtővel???Ne már......

Kedves utolsó, a "megtestesülés" NEM BIBLIAI TÖRTÉNET!

Az előtte szólónak pedig: a Biblia teljesen egyértelmű és kiválóan értelmezhető, de csak alapos kutatással és őszinteséggel.

"Akkor mutass nekem akár csak EGYETLEN személytelen dolgot, amit meg lehet szomorítani!"

Mondhatod, hogy megszomorítottad a "Biblia szellemét", vagy egyszerűen a "szellemet". Természetesen nem szó szerinti szellemről vagy szellemszemélyről van szó, hanem arról a Lényről, aki e "szellemiség" mögött van. Nos a Biblia is gyakran használja ebben az értelemben a "szellem" (ruah, pneuma) szavakat. Ez a szív indítékát jelöli.

És gyakran használja Jehova tevékeny erejeként, mintegy "meghosszabbított karjaként", mellyel véghezviszi minden akaratát. Ezt szintén meg lehet szomorítani, hiszen ez Jehova "része", vagyis tulajdonképpen olyan, mintha Ő maga lenne! De semmiképpen nem egy másik "istenség" az egy Istenen belül. Ez nem bibliai tanítás.