Keresztyén (hívő) fiatalként hallgathatok rockzenét?

Itt egy egész lista:

[link]

Amit én még ajánlanék az a Kutless, vagy ha magyar keresztény rockra gondolunk, akkor Részletkérdés.

Hallgathatsz,ha tetszik.ne félj,tőle,hanem hallgasd szeretettel,és szívvel! Ha valami tényleg tetszik,akkor miért kéne megtagadnod magadtól?(Hehe,és most jól átvertelek,mert én vagyok a Sátán;-))

komolyra fordítva,a keresztényeknek fogalmuk nincs róla,mit jelent valójában a Sátánizmus,vagy,hogy miről szólnak a "Sátánista"zenekarok üzenetei,mondandói.nem gondolkoznak eléggé önállóan,nem járnak utána alaposan a témának,csak hallanak valamit a vezetőiktől,és bólogatnak rá,eléggé agymosott hozzáállás ez.(bocsánat,senkit nem akarok bántani,egyszerűen így látom a helyzetet.)

Szia!

Azt kérdezed mi rossz van a rockban. Az én véleményem szerint nagymértékű akusztikai környezetszennyezés folyik ma, zenének mondott dübörgés bömböl a kocsikból, nyekergés a telefonokból. Régen a szövőüzemekben volt ekkora zaj, mint ma bizonyos "koncerteken". Sokáig nem létezett semmilyen eszköz, amely állandó háttérzenét szolgáltatott. Csak élő zene volt. Akkor szólt, ha ünnepeltek, koncertet adtak, vagy ha meghalt valaki. Mindig az adott kor zenéjét játszották, hallgatták.

Zenei téren ma nagyon specifikus korban élünk. Régen minden zenei korszakban a kor zenéjét művelték, hallgatták az emberek. Beethoven például ismerte Johann Sebastian Bachot, sőt maga fölé helyezte művészetét, de Beethoven korában nem játszottak barokk vagy előző korok stílusában komponált zenéket. Ez a romantika korában változott meg. Világi és egyházi zene is együtt élt az európai többszólamú zene kialakulása óta, de soha nem volt a kettő között ekkora szakadék, mint manapság. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a zenei köznyelv kettéhasadt könnyű- és komolyzenére. Ez a hasadás zeneszerző, előadó és közönség között egyaránt érzékelhető. A mai zenei ízlés is úgy differenciálódik, mint a társadalom. A zene mindig jól követte és kifejezte a társadalmi mozgást. A romantika kora óta nem volt valóságos művészeti (zenei) korszakváltás, csak izmusok születtek. De nem az a baj, hogy sokfajta zene van, ez örvendetes. Inkább az okoz problémát, hogy ma nincs azonos zenei köznyelv.

A zenei ízlés is rohamosan romlik. Amit ma könnyűzene alatt értünk, az a korábbihoz képest egy kommerszebb csomagolás. Régen mézzel készítették a süteményeket, ma cukorral. Az édességárus nyilván árulhat természetes édességeket, de nem tudja eladni olyan hatékonyan. Vagyis nem az a baj, hogy van könnyűzene, hanem hogy az értéktelennek tekinthető zenét úgy adják el az ifjúságnak, mintha az lenne a minőség. Bonyolult és manipulált korban élünk, éppen ezért nem kérhető számon egy mai fiataltól, hogy miért ezt vagy azt hallgatja. A szülőknek is nagyon nehéz, hogy ne elméletileg ismertessék meg a komolyzenét, illetve az értékes zenét a fiatalokkal, hanem úgy, hogy örömüket leljék benne. Természetesen a régi zenében is voltak értéktelenebb művek, de ezeket az idő kirostálta.

Sajnos az egész már rég nem a zenéről szól, hanem a sztárságról. Nem a zenére kíváncsiak az emberek, hanem arra, hogy valaki megmutassa magát, és ez a komolyzene világába is már beférkőzött. A zene gyakran manipulálási eszköz. Úgy is használható, mint a kábítószerek: áthangolja a tudatot. Az emberek nem azért járnak ma szórakozóhelyekre, mert esztétikumra vágynak, hanem hogy kikapcsolja őket a gondolkodás alól. Ha sokáig hallgatod, transzba esel. De nemcsak ez a destruktív dolog bánt, hanem a zenei igénytelenség. A jó zene nem öncélúan szép, hanem rendezett módon. Például Bach és Bartók zenéjében egyaránt komoly rend van. Ugyanez megtalálható a népdalokban is, mert azokat a közösség kicsiszolta. A zene igazi célja elsősorban az, hogy magasabb rendű érzéseket, esztétikai élményt keltsen, de ahhoz, hogy valaki ezt meghallja, romlatlan, tiszta ízléssel kell bírnia. Itt lenne kiemelt szerepe a zenei nevelésnek. Attól, hogy egy zenemű komolyzene, még nem lesz szép. Bevallom én sem szívesen hallgatok minden kortárs klasszikus zenét. A XX. század zenéjében vagy a hangszín kap hangsúlyt (lásd pl. Debussy), vagy a ritmus (lásd pl. Orff). A dallam, a harmónia elveszti a talajt (tonalitást) a lába alól (dodekafónia, atonális zene). Bizonyos zenékből már a zene alapvető elemei, a dallam, a harmónia, a hangszín is elvesznek. Olyanná válik, mint a szövőgép zöreje. Marad a ritmus és a hangerő. Nem tudom, hová tud ez még redukálódni. Ha megfigyeled például ma divattá vált a régi könnyűzenéket is "lebutítani". Persze amíg van kereslet, lesz kínálat is.

Ami számomra nagyon szomorú, hogy a vallási közösségek zenei nyelvezete alkalmazkodott a világi igényekhez. A "szórakoztató" egyházi zene számomra nem elfogadható. Fából vaskarika. Tudod, miért nem használtak hangszereket a korai kereszténységben? Mert bizonyos instrumentális hangszereket a kora kereszténységben nyilvános házakban használtak. A keresztények ezért kezdetben "csak" az énekhangot tartották illőnek az istentisztelethez. Ma miért nem hallják a hívők, hogy mi illik Istenhez, az istentisztelethez? A középkorban sok szerelmi ének szövegét átírták egyházira. "A jó zenét ne adjuk át a Sátánnak" – vallotta Luther. De ami abban a korban igaz volt, ma nem az. Egyszerűen máshoz kötődik, más a funkciója. A zenehallgatást szívesen hasonlítom az aranymosáshoz. Ne a piszkot keresd, hanem az aranyat.

Üdv. Péter

Péter, úgy érzem régi tömlőbe akarod tölteni az új bort, bár valószínűleg több történelmi és teológiai ismerettel rendelkezel. Hogyan és milyen zenével kellene Istent dicsérni? Mert én azt gondolom, hogy Őt illeti meg az összes stílus és az összes hangszer. Tudjuk hogy a szívet nézi. Ha a zene érdekelné, arra ott vannak az angyalok seregei. Én viszont a legjobbal szeretném Őt dicsérni, és ezt nem a kétszáz éves énekeskönyvekben találom meg. Főleg, hogy a Biblia azt mondja, új éneket énekelj az Úrnak. Nem gondolom, hogy bármit ami szép (márpedig az igényes könnyűzenét annak tartom) át kellene engedni a sátánnak. Én Isten dicsőségére rappelek vagy játszom reggae-t, és tudom, hogy kedves áldozat Isten előtt.

Ha Jézus pár száz éve születik Európában, nem vagyok benne biztos, hogy nem a csak népdalokat ismerő szegény rétegekkel dicsérte volna az Urat a komolyzene helyett.

Kedves kérdező!

Én rövid választ adtam a kérdésedre, de te kérdeztél vissza, és én kifejtettem az álláspontomat, elnézést ha "regényként" hatott, de szerettem volna nagyon körültekintően körbejárni a kérdést. A döntés a tied, sajnálom ha nem látod, hogy hova vezet a rockzene, ha nem érted, hogyan esnek transzba azt ezt hallgatók a koncerteken, és milyen életstílus és felfogás jár együtt mindezzel...

Üdv. Péter