Aki se nem pap, se nem szerzetes, élhet "tökéletes tisztaságban", azaz cölibátusban?

Pont ma gondolkodtam azon,mekkora atveres az,hogy a szex hianyat "tisztasag"-nak tuntetik fel egyesek.Ez azt a reges-regi szemleletet tukrozi,mely szerint a szex "szukseges rossz",aminek csak hazassagban van helye,de ott is leginkabb csak gyereknemzes celjabol.

En nem tartok egy szuz embert semmivel sem tisztabbnak,egy szexualis eletet elot pedig semmivel sem tisztatalanabbnak.Nem hinnem,hogy Isten ez alapjan itel.

Egy dolgon érdemes elgondolkodni. Sokszor azok az emberek beszélnek fennhangon a tisztaságról, akik nem "jutnak hozzá" ilyen helyzetekhez.

Úgy értem ezt, hogy aki pl. soha nem jár sehová, nem megy fiatalok közé, nyilván nem fog magának találni senkit, még szexre sem. Lehetséges, hogy egy ilyen ember sem ellenállna, ha mondjuk a szekrényéből előbújna egy olyan férfi / nő, amilyenről mindig is fantáziálgatott.

A tisztaság az az életmód, amely lehetővé teszi az Istennel való közelebbi kapcsolatot, a spirituális életmódot. A Biblia szerint a szex a házasságban szentség, és kötelesség is (nem csak gyermeknemzés céljából!!!!) tehát ilyen formában tisztaságban él egy házaspár.

Az egyedülálló viszont csak úgy élhet tisztaságban, hogy ha cölibátusban él (nem feltétlenül örökké, de amíg nem akar vagy tud házaspárt találni) mert a házasságon kívüli szex "nem kóser". Tehát a tisztaságnak két módja van, ami a szexualitást illeti: házasság vagy cölibátus.

De a tisztaságnak mindez csak egy része, és önmagában nem garantálja a tisztaságot. Mint mondottam, ez egy életmód. Ehhez hozzátartozik egy intenzív lelki fejlődés, az, hogy a gonosz, rossz gondolatoktól megszabadulunk, egészségesen táplálkozunk (a test az Isten temploma, azt tisztán tartjuk)és a szeretetet, megbocsátást, hűséget tűzzük ki életcélul.

Ez tehát összetett dolog.