Be tudod bizonyítani, hogy van Isten?

Nem tudom bebizonyítani, nem is akarom. A hit nem bizonyítás kérdése, egyszerűen hit. (Én nem hiszek a létezésében, olyan értelemben, ahogyan az egyház tanítja)

Elfogadom mindenki hitét, és elvárom, hogy az enyémet is fogadja el mindenki. Sajnos azt kell tapasztalnom, hogy a hithű keresztények viselkednek a legkevésbé keresztényi módon... tisztelet a kivételnek persze. Én is hiszek valamiben, de az nem az egyház.

Isten bizonyításához magas szintű ismeret szükségeltetik nemcsak a természettudományokban, hanem a metafizikában, az ontológiában, az episztemológiában stb. -> a filozófiában.

De először tisztázni kell, hogy Isten bizonyításánál nem a természettudományos leegyszerűsített bizonyításmódot kell követni (ezt tapasztalom, így ezért meg ezért valószínűsíthető a hipotézis - ennélfogva csupán természettudományos érvekkel nem lehet Isten létét bizonyítani), hanem a kibővített ókori - középkori szintézissel, amelyben nem pusztán ezt meg ezt tapasztalom és ezért van ez meg az, hanem felhasználok olyan elemeket, összefüggéseket is, amelyek _alapvetőek_, de természetüket az ember annyira lényegtelennek tartja, hogy nehezen ismeri fel. Ezekből alapszik a hagyományos (nem a modern ezoterikus) metafizika, melyben a dolgokat a legalapvetőbb szempontból világítja meg: ezt a fogalmat megvizsgálom, mint létező, és összevetem a másik dolgot annak tekintetében, hogy létező;

Van egy olyan alapvető összefüggés, amelyen az összes tudomány alapul: az okság. De a többi tudományágban nem az okság önmaga a fontos, hanem inkább a járulékos (accidens) szerepe a tények megismerésében. De mi nem ezt vizsgáljuk, hanem az okság természetét, melyben megfelelő absztrakcióval (elvonással) két csak értelemben ketté bontható részre tagolódik: az okra, és az okozatra. Ez nem azt jelenti, hogy most minden amire gondolok beállítom egy sorba, és megfájdul a fejem - az ateisták is ezért cáfolják ezt az elvet -, hanem a lényegi szálon maradok és csoportosítok: minden egyes dolog, amelyet tapasztalok és értelmemmel egybe vetek, látom, hogy ezeknek a léte valamiből kialakul. De itt nem állok meg, mert a kétkedő ember feje ismét ellágyul a kétkedésben. És ne kövessünk el egy hibát: ez egy magasabb rendű érvelés, tehát addig vezetem a gondolatmenetemet, amíg tudom.

Valaminek az ok, és okozat entitása egy princípiumtól (elvtől) relatív: minden egyes ok akkor lesz ok, ha van egy okozata; minden okozat akkor okozat, ha van egy oka;

Azonban mi absztrakt dolgokkal foglalkozunk, ami azt jelenti, hogy egy fogalmat elvontunk: az ok csak akkor lesz ok, ha az ok valami (=létező). Ha valami valami, akkor létező, szerintem ebben egyetértünk. És ez a valami, tehát létező, előbb történik, mint az a létező, ami miatt létezik.

Azonban van olyan dolog, amely nem létezik; A nem létezés a létezés mellett csak akkor lehetséges, ha a létezés alapprincípiumát lebontjuk: azonban a létezés alapprincípiumát nem lehet sehogyan sem lebontani metafizikai úton, mert noha a létezésben minden létező kategória megtalálható, addig a létezést _nem lehet_ más fogalomra lebontani, elvonni.

Konklúzió:

Tehát a létezés legmagasabb szintjén, amely dogmatikailag maga Isten, nem lehet további lebontani.

Minden más elv, dolog, minden összefüggés és reláció innen nyeri az értelmét, vagyis az okait. Így minden ok valamilyen részben benne van az első és utolsó ok ideája.

Az ok mindig nagyobb, mint az okozat, tehát nem tartalmazhat semmi mást, mint amelyet az ok tartalmazott. Isten mivel végtelen és abszolút, ezért a többi olyan okok és egyben okozatok, amelyek teljesen az első és utolsó októl függenek.

Ez az ok: Isten.

Isten teremtett egy világot, és most a világból vezessem le, hogy létezik Isten? Ez olyan, mintha a fazék alapján kellene kitalálnom, hogy ki készítette. Tudom, hogy a fazekas, de a fazék átmérőjéből és űrtartalmából sehogy nem fogom neked tudni bebizonyítani. A vonalnak nem tudod elmagyarázni mi az a gömb, mert az felette álló dimenzióban van. Egyetlen műszer van, ami érzékeli Istent, ez a Te lelked, ennélfogva Istent nem lehet tudományosan bebizonyítani, de te meg tudod mégis tapasztalni a saját életedben személyesen, ha kicsit is nyitott vagy rá. Veszíteni nem lehet rajta.

Ui.: Ha láthatatlan az egyszarvú, akkor hogy lehet rózsaszín?

tegnap 16:49-nek

szerintem a te magyarázatodból és az előző magyarázatából egyértelműen levezethető, hogy a láthatatlan egyszarvúról azért tudja, hogy rózsaszín, mert érzi a lelkével

Olvasnivaló:

[link] - Az ész tanúsága az Isten mellett

És egy hossabb:

Istenhit és istentagadás II. rész

* 1. rész: [link]

* 2. rész: [link]

* 3. rész: [link]

* 4. rész: [link]

* 5. rész: [link]

* 6. rész: [link]

Bizonyos-e, hogy van Isten?

Ha egyáltalán van logika a földön, ha van józan és értelmes gondolkozás, ha nem csak minden, amit észnek, gondolkozási törvénynek, jogos következtetésnek nevezünk, akkor Isten van, sőt akkor az ő léte bizonyosabb, mint bármi más bizonyosság a világon.

Természetesebb dolog, hogy Isten van, mint az, hogy vannak véges, teremtett lények, mert Istennek lényege a létezés, a nélkül el sem gondolható; míg a véges lényekről a nemlétezés éppúgy elgondolható, mint a létezés. Isten szükségképp létezik, a többi dolgoknál talány, hogy léteznek és miért léteznek.

Honnan Tudom, hogy van Isten?

Tudom mindenekelőtt abból, hogy van világ és ez a világ nem lehet önmagától való. Mert ez a világ valaha nem volt; másképp már régen befejeződött volna benne minden mozgás és minden élet (így szól az entrópia törvénye, a modern fizika egyik sarkalatos tana) és nem lenne többé semmi más, mint holt és hideg anyag a világűrben. Ha tehát a világ ma van, akkor alkotta valaki, s olyannak alkotta, amilyen.

A világ kialakulása, éppúgy mint a léte maga, alkotó és rendező Végső Okot követel éppúgy, mint ahogy egy szépen bekerített s megművelt kertről senki sem mondhatja, hogy kertész és elrendező nélkül jött létre és rendezkedett be ilyen szépen. Ha egy zsebóra nem jöhet létre órás nélkül, egy finom ebéd szakács nélkül s egy könyv nyomtató nélkül, ha a Zalán futása nem születhetett meg Vörösmarty költői lángelméje nélkül: hogyan jött volna létre ez a végtelenül sokszerű, szép és egymásba vágó világ, ez a sokezer millió robogó, vágtató, ragyogó égitest, ezek a tejutak és csillagködök, ez a fény és melegség, erő és nagyság, célszerűség és milliárdos rend egy közös Rendező, Kitervező, Felépítő s Összhangbahozó, egyszóval: teremtő Isten nélkül?

Be lehet-e bizonyítani az Isten létét a puszta észből is? Szentírás és kinyilatkoztatás nélkül?

Természetesen! Csak logikusan és következetesen kell alkalmaznunk az elégséges alap és okság elvét a világegyetem s az élet legnagyobb tényeire. Igaz, az itt következő ú. n. bölcseleti érvek csak bölcseletileg képzett elméknek valók; másokat inkább a fizikai világból vett érvek ragadnak meg (l. 48 k. l.).

1. Az Isten létét bizonyítja mindenekelőtt a létezés ténye maga. A létezés egész hatalmas birodalma Isten létét harsogja. Az, hogy vannak dolgok, van egy egész világ, amelynek a léte esetleges, amelynek a lényleges létezés egyáltalán nem tartozik a fogalmi tartalmához. Amely tehát esetleg sohasem is létezhetett volna. Lehetett volna úgy, hogy sohasem létezik.

Semmi sem okolja meg, hogy ennek vagy annak a paránynak, ennek vagy annak a fűszálnak vagy falevélnek, homokszemnek vagy akár embernek is okvetlenül léteznie kelljen; hogy megrendülnének a lét és gondolkozás törvényei, ha ez a szúnyog sohasem jött volna a világra, vagy akár ez a mi naprendszerünk sohasem alakult volna ki. Apróságokon múlik s lehetne millió szúnyoggal több vagy kevesebb is a világon.

Hogyan van az, hogy mégis vannak, léteznek ezek a nem lényegüknél fogva létező dolgok? Milliárd és milliárdnyi számban? Dolgok, amelyeknek létezése nem logikai szükségesség? Amelyek éppúgy lehetnének nem létező semmiségek is? Itt valaki, valami fensőbbséges erő döntött a felett, hogy ezek a dolgok egyáltalán létezzenek-e vagy ne, hogy a világ létrejöjjön és kialakuljon-e vagy ne! Ez logikai szükségesség. Mert semmi sem lehet a nélkül, hogy elégséges alapja ne legyen; itt pedig a létezés maga olyan, hogy önmagában nincsen elégséges alapja!

Ezt a mélyen filozófiai érvet talán nem mindenki érti meg egyszerre. Mert teljes mértékű felfogásához bizonyos gondolkozásbeli mélység és fegyelmezettség kell. De aki belehatol ebbe a gondolatfűzésbe, az ebben az egy érvben az Isten létének legkivédhetetlenebb bizonyítékát találja meg.

2. Az Isten létét bizonyítja továbbá a dolgok belső lényegi tökéletlensége. Az, hogy az egyik dolog "ilyen", a másik "olyan" az egyik a létnek ezt, a másik azt a fokát, fajtáját, árnyalatát képviseli. De egyik sem képviseli az egész létteljességet, a léttökéletességet. Egyik sem mondhatja magáról: én vagyok maga a lét; én azért vagyok, mert minden irányban oly teljesen tökéletes lény vagyok, hogy a tökéletességemből maga a valóságos és szükségszerű lét sem hiányozhatik. Nem, az egyik dolog a létnek csak ezt, a másik csak azt a kicsinyke töredékét testesíti meg. Mármost: ha valaki vagy valami nem a maga létteljességénél fogva bír ezekkel vagy azokkal a tulajdonságokkal, akkor hát ki szabta meg neki, hogy mit és mennyit kapjon s képviseljen a léttökéletességből? Hogy az egyik ilyen legyen, a másik olyan? Az egyik legyen szellem, a másik legyen anyag; s ha anyag, akkor élő vagy élettelen legyen-e? S ha élő: növény-e, állat-e, ember-e? S ha pl. állat: egysejtű-e, vagy rovar, vagy hüllő, vagy madár, vagy emlős állat? Ha növény: hogy fű-e, gabona-e, bokor-e, fa-e? És milyen fa

Mindegyik olyan, aminő a közvetlen őse, a törzs volt, amelyből sarjadt; ez igaz; de ez a kérdést nem oldja meg, csak hátrább vetíti. Ki tette, hogy a létnek egyáltalán ennyi foka, fajtája, ily széles skálája legyen a világon? Ha azt mondod: a véletlen, akkor már letértél a logikus gondolkodás útjáról, mert véletlen nincs. A lét fokának meghatározója, a lét roppant tárházának kiosztogatója csak egy bölcs és hatalmas Végtelen Lény lehet: az Alkotó.

3. Még ez sem minden. Ezen a világon a dolgok folytonos, rendszeres változásoknak, alakulásoknak vannak alávetve. Egyik tökéletességi állapotból a másikba mennek át; az egyik lét formáját felveszik, a másikét elvesztik. Minden mozgás, minden növekvés, minden fejlődés, minden cselekedet, minden szó és gondolat: változás. Ha azonban e világon minden dolog változó, akkor szükségkép véges és teremtett dolog is valamennyi. Miért? Mert a teremtetlen, a végtelen lény nem változhatik soha, semmiben: hiszen mindig mindene megvan, egyenlően, végtelenül és tökéletesen. Másképp nem volna végtelen lény. Ami önmagától való, az szükségképp és mindig olyan, amilyen: öröktől egyforma és egyformán végtelenül tökéletes.

Ha a természet önmagától volna, akkor a természet rendje is önmagától való s változhatatlan lenne, mert hiszen a dolgok lényegéhez tartoznék. Pedig hát nem változhatatlan, mert bár kicsiben, de az ember is ezerszeresen változtathat rajta. Tehát ez a világ nem önmagától való, hanem egy Fölötte álló végtelen Lényre utal.

4, Az Isten létét bizonyítja továbbá a dolgok sokfélesége. Ami önmagától való lény, az nem lehet sok, hanem csak egy, de ebben az egységben abszolút nagy és tökéletes. A véges lények épp azért sokfélék, mert mindegyik véges, egyik sem meríti ki a lét teljességét. Ha a világ azonos volna az Istennel, akkor csak egyetlenegy atomból állhatna, illetve helyesebben: nem atomból, mert az atom már maga is anyagot, tehát összetettséget és térhezkötöttséget s így beszűkítést, tökéletlenséget mond, hanem egyetlenegy isteni lényből.

Ki mondhatja ezt, ha körülnéz s látja maga körül a létezők pazar sokféleségét, a sokmillió égitestet, mindegyiken a sokmillió élő vagy élettelen lényt s egyetlen porszemben az atomok végtelen sokaságát, sőt még ugyanazon atomon belül is az elektronok, protonok és neutronok milliárdnyi számát?

A pantheizmus épp azért a legnagyobb képtelenség: mert egynek veszi, ami nyilvánvalóan sok, ami nemhogy nem egy, hanem megszámlálhatatlan, áttekinthetetlen, őrjítően sokszerű tarkaság.

Ezek mind filozófiai érvek. De vajon természettudományi alapon is bizonyítható-e az Isten léte?

Igen s ismét többféleképen.

Már fentebb utaltunk a világ bámulatos rendjére. Honnan ez a rend? Már az sem lehet puszta véletlen, ha két-három hidrogénmolekula pontosan ugyanazokat a fizikai és vegytani törvényeket követi. Még kevésbé lehet puszta véletlen, hogy ahány hidrogénmolekula csak van a világon és a világmindenségben, - kimondhatatlan, elképzelhetetlen mennyiségű - az mind, kivétel nélkül, pontosan ugyanazon törvényeknek hódol! A Napban és Sziriuszban, a csepp vízben és az egész tejút-világban, mindenütt! Egyik sem vonja ki magát a szabály alól, egy felsőbb, reálisan ható, kivédhetetlen parancs és törvény rendelkezése alól!

Ki tette azt, hogy a világban természeti törvény van, sőt természeti törvények egész végeláthatatlan láncolata? Ki tette azt, hogy minden létező, akár élő, akár élettelen, akár földi, akár csillagvilági, ezt a rendet követni és ezeknek a természeti törvényeknek engedelmeskedni legyen kénytelen?

Magától alakult ki ez a rend? Ez a feltevés az emberi ész legnagyobb keresztre feszítése, megcsúfolása, végleges sutbavetése volna! Magától: annyi lenne, mint: véletlenül. Véletlenül, vagyis semmis alapon! Véletlenül még tíz kavics sem igazodik egy sorba, nemhogy sokezer milliárdszor sokezer milliárd kavics és hegy és Nap és atom és molekula! Ahol ily óriási méretű elrendezettség mutatkozik, ott az elrendező értelmet tagadni annyi, mint: az észt magát arculütni, a gondolkodásról végleg lemondani. Hogy erre a lemondásra: a véletlennek trónra emelésére, mindenféle nyakatekert, ravasz, elburkoló elmefuttatásokkal való elfödésére még tudós emberek is vállalkozhatnak, az az emberi értelem megtévelyedésének egyik elszomorító tünete. De lehetetlent bizonyítani, a dolgok nyilvánvalóságát felforgatni, a gondolkozás egyszeregyét megváltoztatni semmiféle ravaszkodással nem lehet.

Én nem a Biblia által kezdtem "gyanút fogni":)A kvantum fizika szerintem olyan ajtót nyitott ki,amin átlépve hihetetlen jelenségek,tapasztalások találhatók.Azt mondják előbb vagy utóbb mindenre lesz objektív,empirikus magyarázat.Az a gond,hogy kvantum szinten gyakorlatilag nincs olyan,hogy objektív esemény.(Elektron interferencia kísérlet).

Az anyagnak szerintem ekkora önszervező képessége nincs,hogy létrehozzon valami olyat,aki most is írja e sorokat.

Ekkora véletlen nem létezik.

Persze tudom evolúció,én is jártam iskolába...

Azért lehet,hogy Newton még se volt olyan butus mikor ezt írta:

“Az első korty a tudomány poharából ateistává tesz.

A pohár alján pedig ott van az Isten!”

Manapság elterjedt nézet az hogy csak abban hiszünk amit látunk. Istent pedig soha nem láttuk. És ennek pedig meg van az oka. Hiszen egy olyan társadalomban élünk, amely az anyagi javaknak tulajdonit jelentőséget.

Vannak azonban olyan dolgok, amelyeket nem látunk, mégis hiszünk a létezésében, mivel nyomós okok szólnak mellette. Mit mondjunk a LEVEGŐ-ről, amelyet belélegzünk? Érezzük amikor fúj a szél. Tudjuk hogy megtelik vele a tüdőnk, bár magát a levegőt nem látjuk. De mivel látjuk a hatásait, jó okkal hiszünk benne, nem?

Vagy a GRAVITÁCIÓ-t sem látjuk, de ha leejtünk valamit, látjuk a gravitóció hatásának bizonyitékát. Ugyan csak nem láthatjuk a szagokat,de az orrunk azonban megérzi azokat. Nem láthatjuk a HANGHULLÁM-okat sem, de fülünk felfogja őket. Tehát hiszünk olyan dolgokban, amelyeket nem látunk-feltéve ha jó okunk van rá- nem igaz?

Nyilván egyetértetek azzal hogy ezek a dolgok nem véletlenül lettek megalkotva, hanem egy intelligens Tervezőről tanuskodik, aki nem más mint Isten.