Miért elfogadhatatlan az emberek számára ha a másik ember cölibátusban él?

"Csak ha már vannak cölibátusban élő emberek, a sajtónak nem mindig csak a félrelépőket kéne mocskolnia, hanem jó lenne, ha a sok példás életet élő cölebszről is szólna a fáma"

Mivel a cölibátust maga vállalta, mikor a papi hivatásra lépett, ezért hadd ne kelljen már azért fényezni, hogy juppi, de szuper, hogy be is tartotta. Már bocs, de nem ennek kéne lennie a természetesnek, olyan szinten, hogy az magától értetődőnek, és szóra sem érdemesnek kéne lennie, hogy egy pap betartja? Ha már azt kell mutogatni, ha már annak van hírértéke, hogy lám, íme egy pap, aki nem moleszált gyerekeket, akkor az már elég gáz-

Ezzel szemben még jó, hogy az a hír, amikor kiderül, hogy a hivatalból a lelki üdvösségről és társairól szónokoló papok nem tartják be, sőt, nem csak, hogy nem tartják be, de mondjuk kisfiúkkal fajtalankodnak - amiről valljuk be, minden egyházi eltussolás ellenére igen szép számban kerülnek elő ilyen esetek, és akkor mennyi lehet még, ami ki sem derül, mert sikeresen söpörték szőnyeg alá.

Akkor ezek után viszont már joggal teszi fel a kérdést az ember, hogy ez a jelenség vajon nem éppen a kötelező cölibátus miatt burjánzott el ennyire? Amire a válasz az, hogy minden valószínűség szerint de, erősen benne van.

Mert az csudijó, hogy vannak emberek, akiknek ez az elhatározás egész végig bejön, és nem nyomorítja meg őket teljesen lelkileg a családalapításról meg úgy általában a legbelsőségesebb emberi kapcsolatokról való lemondás (feleség, gyerek) - csak ha közben meg látjuk, hogy igen sokakat meg megnyomorít, és olyan frusztrációt okoz, amit aztán mások is megszívnak kegyetlenül, akkor ott ne mutassuk, hogy de nem mindegyik ilyen, mert az már terelése a problémának.

Ismétlem a korábbi hsz-emet: semmi bajom azzal, ha valaki önszántából cölibátusban él, amíg neki ez jól esik. Az addig az ő magánügye. Azt viszont kifejezetten károsnak tartom, hogy a papokat a reverenda megszerzéséhez és megtartásához belekényszerítik ebbe az állapotba, még ha közben már nem is önszántukból kénytelenek fenntartani, mert az viszont társadalmi problémákat is okoz, tehát már nem magánügy.

"Csak ha már vannak cölibátusban élő emberek, a sajtónak nem mindig csak a félrelépőket kéne mocskolnia, hanem jó lenne, ha a sok példás életet élő cölebszről is szólna a fáma"

Na. Ezt én írtam. És még mindig úgy tűnik, hogy nem sikerült jól megfogalmaznom. Ha szólna hír a jó papokról, nyilván nem azt értem alatta, hogy a betartott fogadalmuk miatt kéne magasztalni őket. Mert valóban ennek kell az alapnak lenni. Hanem csak annyi, hogy nyilván van csomó normális pap, aki csomó jó dolgot csinál, de az embereket csak a rossz hírek érdeklik. És aki csak a tv-ből ismeri az Egyházat, azt hiheti a hírek alapján, hogy a legtöbb pap pedofil, vagy pénzéhes, esetleg homokos. Amikor ez nagyon nincs így, de nem kapnak másokról hírt, akik élik a mindennapi életüket, jó emberként, jó dolgokat létrehozva, támogatva. De tudom, tudom, kevés jónak tulajdonítanak manapság hírértéket...

Valószínűleg azért nehéz elfogadni, mert ellentmond a természet törvényeinek. Az ember arra született, hogy egyen, igyon, szaporodjon majd meghaljon. Aztán jött pár idióta akik kitalálták, hogy mégse szaporodjon az ember, pedig akiben hittek az is ezt tanácsolta: "Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá"

Szerintem ez elég indok.

Huh! De nehéz kérdés! Valóban, rendkívül összetett, szinte átláthatatlan ez a probléma. Sokan, sokféle módon kezdték "kihámozni" a lényeget. Vannak egész ügyesek, mint pl. az előttem szóló, hogy maga, Isten fogalmazta meg az ember élete célját. Tény. Akkor, mégis, hogy jön ahhoz a Róm. Kath. Egyház, (majdnem egyedülálló módon) hogy ilyen "természtellenes" életmódot követeljen vezetőitől? Egyszerű! Ez emberi agyszülemény, míg az előbbi isteni elrendelés. ezek után könnyű a döntés, mi a helyes? És, hogy miért ellenszenves a cölib.a legtöbb ember szemében? Ezért! azokkal értek egyet, akik a fajfenntartási ösztönre, teljes emberi életre, biológiára, komplex, testi-lelki szeretetre, stb. logikus, kézenfekvő érvekre hivatkoznak. És, hogy ez mennyire igaz, bizonyítja a valóban meglepően nagy számban napfényre került borzalmas TÉNYEK, akár szenzációhajhászásnak, akár szinte "várhatónak" is minősítjük! A fent említett Egyház önkényesen rendel el olyan súlyos kötelezettséget, amit ált. lehetetlen betartani! Vannak kivételek, de azt hiszem, kiebbségben vannak azok, akikben nem él természetes nemi vágy. Ezen kevesek mindenféle nehézség nélkül megfelelnek ez embertelen "törvénynek", akkor hogyan beszélhetünk már "hősi" önmegtartóztatásról?! Már elnézést, de miért kéne tisztelnem ezeket a szerencsétlen töketleneket?! Inkább érzek sajnálatot irántuk! És akkor senki nem hangsúlyozta ki azt sem, hogy mennyi emberi szenvedést, lelki gyötrelmet, fizikai fájdalmat okoz ez eszetlen előírás az ártatlan gyerekek tömegének, igen, nemcsak a kisfiúkról van szó, hanem a kislányokról is, ugyanis szintén tény, bár nem annyira közismert, hogy egyes zárdák falaiból Döbbenetes mennyiségű újszülött, vagy megölt magzat csontváza került elő!!! A szüzességi fogadalom legalább annyira abnormális dolog, mint a cölibátus! Senkinek, és semmilyen szervezetnek nincsen ahhoz joga, hogy ennyi áldozatnak okozzon fájdalmat, emberi méltóságában való megaláztatást, és fenyegetést, hogyha "elszólják" magukat, büntetést kapnak vagy evilági, vagy valamilyen ezutáni életükben! Még egyet! Nem általánosítottam, kihangsúlyozom, a tisztességes papoktól elnézést kérek, én a R.K. Egyházat, mint Intézményt ítélem el évszázadokon keresztül fenntartott emberellenes tevékenysége miatt, kiváltságai miatt, a politikába való befolyásuk miatt, (holott, maga, Jézus példamutatóan ettől tartózkodott!) a kezéhez tapadó vérbűn miatt, (keresztes háborúk, inkvizíció!) a fegyverek, és szembenálló hadseregek megáldása miatt, az emberiség félrevezetése, és lelki terrorja miatt, és legfőképp azért, mert képmutató! Bort iszik, vizet prédikál! Pénzért bárkit felment bűnei alól! Megszenteli azt az emberi szövetséget; (házasság) amit ő maga nem tart magára nézve elfogadhatónak, és a nyílvánvaló bűnöseinek védelme, rejtegetése miatt! Szellemiséget hirdet, de testi életet él! Bocsánat, hogy ilyen hosszúra nyúltam, de kötelességemnek éreztem ezeket elmondani, hogy az emberek Gondolkodjanak, ne fogadjanak mindent feltétel nélkül el!! Az Egyház tagjai ugyanúgy hús-vér, tökéletlen emberek, mint bárki más! Lehetetlen Csak szellemi életet élni!

Köszönöm!

Nem elfogadhatatlan az,ha valaki cőlibátusban él.

Az az elfogadhatatlan,ha valakit,vagy valakiket bármely érdekből erre kényszerítenek.Elfogadhatatlan az is,ha némelyek egyéni,vagy csoportérdekből ezt-esetleg igaz meggyőződés nélkül-be is vállalják.

Az pedig már egyenesen bűn,hogy ha valaki, talán

testének és lelkének állandó harca közepette,netán papként még a Bibliát is képes elferdíteni,csak hogy saját,estleg már rég nem kívánt állapotát megmagyarázza.

Ezt azt hiszem úgy hívják,hogy foglalkozás körében,hir- telen felindulásból,sok ember hátrányára elkövetett, különösen nagy kárt okozó félrevezetés.

03:14 és 00:22 világos válaszok,de 04-17 08:41 megérne még egy misét!Érdekel valakit bővebben?

Sziasztok!

Kicsit nem értek itt egy-két hozzászólót...

A cölibátus automatikusan egyenlő volna a pedofíliával? Hát... csak annyira, amennyire a házasság automatikusan egyenlő a példaértékű élettel. A tévéből persze csak a pedofil papokról (és házasságtörő házasokról) hallani; mert annak, hogy valaki szépen leélte az életét, és nem követett el semmi fölháborítól, nincs hírértéke. Teszem hozzá: sajnos.

A cölibátus, mindaddig, amíg választott, nem elítélendő. Ha kötelező, akkor igen. És azzal én sem értek egyet, hogy valaki úgy mondjon le a szexualitásról, hogy azt sem tudja, miről mond le. Ezért volt szerintem nagyon jó pápa II. János Pál, mert fiatalkorában volt lehetősége kiélni magát. Lehet, hogy megbotránkoztató, amit mondok, de a papneveldékben, a felszentelés előtt be kellene iktatni egy bordélyház meglátogatását. Hogy csak az legyen pap, aki tudatosan képes lemondani a szexualitásról. Amúgy a katolikus egyház tagjain kívül minden vallásban vannak "világi" papok, akik nősülhetnek, és gyerekeket nemzhetnek, és vannak szerzetesek, akik a cölibátust választják.

Azon kívül a cölibátus még csak nem is jelenti feltétlenül a párkapcsolat hiányát. Miért ne élhetne együtt mély érzelmi, lelki és szellemi kapcsolatban két cölibátust választó ember? Én ilyenben élek, és jelentem: működik.

Nem vagyok pap, még csak apáca sem; sőt nem is vagyok római katolikus. De szinte félelmetes, hogy mi mindenné lehet transzformálni azt az energiát, amit megsórolok a szexen. :)

Szép napot mindenkinek!

ParlanDo

Nem vagyunk egyformák, mi emberek. Van akinek napi szükséglete a szex, van aki csak hetente akarja, van akinek évente egyszer jut eszébe, és bőven van olyan is, akinek soha nem merül fel ilyen az agyában. Lényegében ők igazán boldog emberek. Ami másnak probléma, azt ezek a szerencsés emberek bölcs csodálkozással szemlélik. Őket nem kínozzák a hormonok.

A pedofíliáról lassan kezd olyan elképzelésem lenni, hogy azok a szülők, akik szeretik gyermekeiket, gondoskodnak róluk, és nem dobják a kukába a születéskor, talán már pedofilok. Sajnos a társadalom jelentős része elkorcsosult, ultraliberális gonosz emberekből áll.

"A pedofíliáról lassan kezd olyan elképzelésem lenni, hogy azok a szülők, akik szeretik gyermekeiket, gondoskodnak róluk, és nem dobják a kukába a születéskor, talán már pedofilok. "

És még te mondod másra, hogy elkorcsosult.