Hogyan tudnám a nem hívő barátomhoz közelebb hozni a vallást?

Mondd neki, hogy te mész istentiszteletre és kérdezd meg, hogy lenne-e kedve veled menni, mert te örülnél neki.

Mellesleg engem senki, semmilyen indokkal nem tudna rávenni. Még az sem, akit a legjobban imádok.

Szinte megválaszoltad a kérdésed. Pontosan így tudnád elérni, elmondod neki azokat, amiket itt leírtál. Hogy nem akarod leerőszakolni a torkán a saját hitedet, csak szeretnéd, ha képet kapna róla, hogy neked mi és miért olyan fontos benne.

De még ha bele is megy, ne várd, hogy meg fogja érteni, azt pedig pláne ne, hogy ugyanazt fogja tapasztalni, amit te. A vallásos élmények épp attól lesznek misztikus élmények, hogy mindenkinek egyéni, szubjektív tapasztalata lesz róla - ergo ami neked szép a vallásban és az adott közösséghez való tartozásban, az lehet, hogy a barátodtól teljesen idegen lesz.

Olvastad el vele ezeket:

* [link]

* [link]

Vagy ha írsz nekem emailt, küldök neked néhány előadást... :-)

Függ attól, hogy a legegyszerűbb, hogy mennyire nyitott a srác, és hogy mennyire tudja eddig, hogy Neked ez fontos. És hogy mennyit szoktatok belső dolgokról őszintén beszélgetni.

Ha sokat, akkor előállhatsz azzal, hogy "figyi, tudom, Te nem vagy hívő, de elmesélhetem, én hogy állok ezzel?" Nagyon fontos az, hogy ne érezze, hogy meg akarod téríteni. Ott vágsz el mindent... Mondhatod, hogy fontosak az ilyen köreid is, és van-e kedve megismerkedni velük, mert ha Téged normálisnak tart, őket is bírni fogja.

Ha nem ilyen nyílt, akkor egyszerűen az életed példájával járj előtte. Nem kell hangoztatgatni, hogy "hívő vagyok, azért nem iszom magam le" pl., hanem egyszerűen ne tegyél meg semmi olyat sem a jelenlétében, sem nélküle, amit nem tartasz helyesnek. Ha van ezek között olyan, amit ő megtesz, Te pedig nem, el fog gondolkodni, hogy miért van így. És ha egyszer rákérdez, akkor finoman adagolhatod. Hogy pl. "nem tartom rossz embernek, aki ilyet tesz, viszont magát a dolgot nem látom helyesnek, ezért nem csinálom. Erre nekem a hitem ad alapot, ha nem lenne, én is biztos belemennék, pedig tényleg nem tartom jónak."

Ne támadd le, az a lényeg. És azonnal hagyd abba a próbálkozást, amint falba ütközöl, és válts a "hiteles élet"-verzióra. És légy nagyon erős, és mindig tarts ki az elveid mellett, szeretetből, szerelemből se állj el mellőlük, mert akkor később a társad előtt már nem leszel hiteles. Mondjuk ha pl. vasárnap templomba/imaházba alapból, akkor azért, mert épp vasárnap randira hív, ne mondj le az eredeti programodról. Mondd meg, hogy "oké, istentisztelet/mise/alkalom után. Vagy ha nem tudsz addig várni, gyere el Te is, ott megtalálsz." :)

Légy okos, mint a kígyó, és szelíd, mint a galamb!!!

Nem egyszerű dolog ez az egész szitu, de ha fontos Neked Isten, és imádkozol is, ad kellő bölcsességet, mikor mit tegyél, mondj. Aki bölcsességet kér, kap. Aki Szentlelket kér, kap. Ne aggódj, mit mondj, a Lélek majd a megfelelő percben megsúgja. Csak kérd előre, légy Istenre nyitott.

Az attól függ, hogy ő miért nem hívő. Ha egyszerűen csak nem tud semmit az egészről, és eddig igazából nem is érdekelte, akkor van esélyed.

Ha viszont azért nem hívő, mert végiggondolta a dolgokat, és határozott véleménye van, akkor ne is próbálkozz.

Mi több, utóbbi esetben azon is érdemes lesz elgondolkodnod, hogy mennyire jelent majd gondot számodra az, ha ő ateista marad, és számára az, hogy te meg hívő. Ha tudjátok kezelni és elfogadjátok az eltérő hozzáállást, akkor rendben (bár a majdani gyerekek nevelése még így is kemény dió lesz), de ha már most vannak belőle konfliktusok, akkor érdemes lehet elgondolkodni rajta, hogy érdemes-e erőltetni a dolgot.