Sok ember napi szinten káromkodik, és szidja Istent, de ennek ellenére sikeresek. Miért?

Mert Isten nem létezik!

A vallások azért vannak, hogy az embereknek legyen mibe kapaszkodni, hogy legyen miben/kiben hinni, aki nem földi lény, tehát nem lehet róla bebizonyítani a hitük ellenkezőjét(éppen ebből kifolyólag a magát a létezését sem).

Mert Isten nem létezik.

Aki bűntudatot, égi kommunikációt, vagy bármiféle jelet észlel, hogyha istenkáromlást hall, vagy ejt ki véletlenül az azért van, mert pavlovi-reflexként be lett tanítva az agyába, hogy ez legyen a reakciója az istenkáromlásra.

Ha a patkánynak csengetsz egyet, majd fejbe vágod, akkor egy idő után halálfélelme lesz, ha meghallja a csengőt, itt is ugyanez van.

És akkor mi van ha sikeresek? Nem az a lényeg, hogy sikeresek legyünk itt a földön, hanem hogy minél jobban szeressük egymást. Ezek az emberek valószínűleg nem boldogok.

Isten pedig létezik. Az más dolog, hogy Ti ezt nem hiszitek el:)

Isten van és az emberek nem olyan hülyék, hogy egy nem létezőt szidalmazzanak!

Isten a maga mindentudásával tudja előre, hogy ezek az elutasítják majd Őt: nem kérik sem a koronát, sem a mennyegzői ruhát, és mivel Ő minden gyermekét szereti és gondoskodik róluk, evilági jutalmat ad nekik.

Jézus nem káromkodott, és nem is volt sikeres földi szemmel. Szegény volt és fiatalon megölték.

Miért? Mert más az, ami Isten szemében sikeres, és más az, ami a világ szemében sikeres.

Szia!

Egy ember gyűjthet magának mindent, amit csak tud, élhet, gondolkodhat és tervezhet mindig csak a maga érdeke szerint, de élete elmúlik és nincsen semmije. Az önszolgálat törvénye az ön-megsemmisítés törvénye. Az önfeláldozás törvénye viszont az ön-megőrzés törvénye. A gazda azzal őrzi meg a magot, hogy a földbe veti. Így van ez az emberi élettel is. Az adás életet jelent.

A Biblia a szeretet, a másokért élés törvényét mondja az élet és a boldogság egyetlen útjának – teljes egyértelműséggel. A bűn – az önzés – életfelfogása és életmódja követését pedig a szenvedés és a halál útjának jelenti ki minden ellenkező látszat ellenére.

"Aki nem gyűlöli magában önszeretetét és azt az ösztönét, amelyik arra biztatja, hogy magát tekintse Istennek, nagyon elvakult ember. Ki nem veszi észre, hogy semmi sem ellenkezik ennyire az igazságossággal és az igazsággal? Mert nem igaz, hogy rászolgálunk; igazságtalan és egyben lehetetlenség is, hiszen mindenki ugyanezt kívánja a maga számára. Tehát velünk született nyilvánvalóan jogtalan kívánság, amelyről nem tudunk, de amelytől mégis szabadulnunk kell. Ám egyetlen más vallás sem figyelmeztetett rá, hogy ez az önszeretet bűn, sem arra, hogy ebben születtünk, hogy kötelesek vagyunk ellene szegülni, és egyiknek sem volt rá gondja, hogy megadja nekünk a gyógyítás eszközeit." (B. Pascal: Gondolatok, 492. sz. töredék)

A látszat csal. A siker nem egyenlő a boldogsággal. Itt a Földön lehet valaki sikeres, de attól még nem lesz örök élete.

Üdv. Péter