Aki buddhista az hihet istenben?

A buddhistáknak is van istenük: Buddha

Egyébként mindenki abban hisz, amiben akar.

Nem értek hozzá különösebben de... buddha nem isten. A buddhák (igen többesszámban) "a megvilágosodott”-ak időnként reinkarnálódó tanítók. Persze egy buddhista is hihet istenben v. istenekben maga ez a vallás/filozófia nem határoz meg ilyeneket (de nem is tiltja a bennük való hitet).

Remélem nem tévedek. Olyasmihez szakértek amihez talán nem kellene. :P

a buddhista hihet Istenben...mégpedig úgy, hogy valójában önmaga az, tehát magában hisz, azaz nem fogad el maga felett semmit és senkit, de ez nem azt jelenti, hogy önmaga alá rendeli azokat...nem, nem...egyenrangúvá teszi magát a buddhista mindennel. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Amennyiben istent valami olyan entitásnak, "szervező erőnek" gondoljuk, ami áthatja az egész univerzumot, beleértve minket is, akkor igen.

Amúgy ha a dolgok mélyére nézünk, akkor minden világvallás valami hasonlót képvisel, függetlenül attól, hogy a különböző egyházak miket pakoltak rá az évezredek során.

A Buddhisták hisznek Istenben,csak nem úgy fogják fel,mint pl.a kereszténység.

ahogy írta Lastone.left.is,az az életfelfogásuk.

Olvasd el:

* [link] A kereszténység és a buddhizmus összevetése

* [link] JÉZUS KRISZTUS vagy Buddha, Mohamed, hinduizmus - írta: Dr. Gerhard Bergmann

* [link]

Sajnos a hinduizmusnak és a buddhizmusnak manapság vannak sokan magukat kereszténynek nevező naív ügyvédei, akik azonban a kereszténység lényegétől rég elpártoltak. Pl. egyesek a hinduizmusról azt hiszik, hogy emberek benne az isteni titkot mélységeiben kutatják, és ezt „a hitregék fogyhatatlan gazdagságával meg a bölcselet mélységekbe hatoló erőfeszítéseivel fejezik ki. Egyúttal szabadulást keresnek létünk nyomorúságaiból vagy aszketikus gyakorlatokkal, vagy elmélyült meditációval, vagy pedig úgy, hogy szerető bizalommal menekülnek Istenhez.”

Elég egyetlen egy alkalommal Indiába utazni, hogy ezt hazugnak bélyegezzük és hamis tények előadásával vádoljuk. A hinduizmusban nincs semmiféle könyörület és irgalmasság, bár távolról sem olyan szegény minden hindu, hogy a szükséget szenvedő embertársnak ne lenne mit adnia. A felebaráti szeretetnek ez a teljes hiánya magában a hinduizmusban gyökerezik, amely a reinkarnációt, a lélek újbóli megtestesülését tanítja, amikor az kiválik az emberi testből – még egy másik létformába, például egy patkányba vagy egy egérbe való reinkarnációt is. Ez a lélekvándorlás mindaddig folytatódik, míg a lélek karmáját, tartozását, le nem törleszti és nyugalmába meg nem érkezik. Ha az ember egy szegénynek segít, hátráltatja abban, hogy karmáját törlessze, és így meghosszabbítja lélekvándorlásának idejét. Következésképp a hinduk közt nincsenek meg a keresztény caritas művei. A legnyomasztóbb egy ebben az országban tett utazás során nem az ezerféle ínség, a szenny és a nyomor látványa, hanem annak megtapasztalása, milyen szenvtelenül, mennyire részvétlenül és szánalom nélkül mennek el maguk az indusok emellett a nyomor mellett, és hogy nyilvánvalóan normális dolognak tartják, hogy emberek az utcán élnek és az utcán halnak meg.

Ezek a szövegek arról beszélnek, hogy a hinduk szeretettel és bizalommal Istenhez menekülnek. Mely Istenhez? Hát nem tudják, hogy a hinduizmus akármi, csak éppen nem egyistenhit? És a meggyötört, törődött, részben gyűlöletteli arcok valami egészen mást fejeznek ki, mint bizalmat és szeretetet!

A buddhizmusról meg ezt írják egyes naív védelmezők: „A buddhizmusban a maga különféle formái szerint felismerik e változó világ gyökeres elégtelenségét, és egy olyan útról tanítanak, amelyen az emberek áhítatos, bízó lélekkel vagy egy tökéletesen szabad állapotot érhetnek el, vagy pedig akár a maguk iparkodásából, akár felsőbb segítséggel a megvilágosodás legfelsőbb fokára juthatnak”.

Pontosan ezzel vádoljuk a buddhizmust: hogy az önmegváltásban hisz és így a kereszténységgel radikálisan szemben áll. Mi, katolikusok valljuk, hogy szükségszerű egy megváltó; mi tudunk a kegyelem ingyenes ajándékáról – egész másképp a buddhizmus. Legfőbb célja a nirvána, a semmi elérése, míg a kereszténység a legfőbb erénynek, a szeretetnek, a személyes szeretetnek, a legszentebb Szentháromságnak elérését tűzi ki célul. Itt tehát két külön, kibékíthetetlen világ áll egymással szemben!

A legsúlyosabb azonban mind a hinduizmusnál, mind a buddhizmusnál az, hogy nem tesznek különbséget teremtő és teremtmény, Isten és világ között. Isten a természet, a természet Isten, így hirdetik ezek a panteisztikus vallások. Következésképp a kereszténységtől sem határolódnak el, hanem megkísérlik ezt egyfajta vallásosság kifejeződéseként monizmusukba (minden létezőt egyetlen alapelvre visszavezetni) integrálni.

Tagadhatatlan, hogy ezen illuzórikus, félrevezető és hamis fejtegetések révén az ázsiai vallások Európában bizonyos szalonképességet nyertek. Egyre több ázsiai gondolat tör be Európába, a hajdan keresztény nyugatra: a reinkarnáció, az ezoterika és a valóban ördögi „New Age” mozgalom futótűzként terjed. Ez utóbbi áthat minden állami és társadalmi szervezetet, és – nem utolsó sorban – még az ENSZ-ben is ülnek ügynökei. A szivárvány mindenhol a kereszténység halálát és a kereszténységellenes korszak beköszöntét hirdeti.

A buddhizmus alapvetően nem hisz semmilyen istenben , de nem is tagadja. Így egy buddhista saját belátása szerint végső soron hihet Istenben. A buddhizmus tanítása a saját megtapasztalásról szól, és ha valaki, akkor a történeti Buddha volt, aki a leginkább nem akarta, hogy tanításaiból vallás legyen.

Kedves előttem szóló!

Ezzel a stílussal csak a kereszténység rossz hírnevét növeled, pedig bizonyára nem ez a szándékod. Jézus mester nem azt tanítja, hogy „szeresd felebarátodat” és „szeresd ellenségeidet”?

én úgy tudom hogy a buddhista tantitók és szerzetesek szerint Isten léta VAGY NEM LÉTE nem fontos a lélek fejlödésének szempontjából!

de persze hihetsz benne ha neked úgy a jó :-)

Olyat nem mondtam, hogy a kereszténység „gyáva nyulak és örökké meghátráló vénasszonyok pipogya világnézete”. Konkrétan nekem is vannak keresztény barátaim, az élethez abszolút pozitívan álló fiatalok. Sok mindenben egyet értek velük, amiben meg nem, azt is elfogadom.

Többet nem írok, mert nem erről szólt a kérdés.