Vajon tudok e aranyközéputat, kompromisszumot találni egy erősen vallásos ember s magam között, ha elég rugalmas vagyok?

Szia!

Ha már így megszólítottál...nagyon sajnálom, ha csalódást okozok neked, de a válaszom nem.

Jó úton haladsz, és hiszem, hogy Isten tovább tud vinni ezen az úton. De sajnos ez még kevés ahhoz, hogy egy igazán mélyen vallásos ember akár társként tekintsen rád. A Biblia ugyanis eléggé határozottan állást foglal ebben a kérdésben, amikor Pál apostol így fogalmaz: Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? A mélyen vallásos ember igazi segítőtársat keres, olyat aki a hitben is társa tud lenni. Te jó úton haladsz, hogy ezt elérd, de még nagyon messze vagy ettől. Egy keresztény számára ugyanis Krisztus az Isten Fia a Megváltó. Az ő számára a testvéri közösség olyan, mint a kenyér, vagy a víz. Hogyan tudna veled együtt imádkozni. Hogyan tudná veled megosztani az Istennel szerzett tapasztalatokat, a bűn feletti győzelmet, ha te nem hiszel ebben? Ami neki bűn, az számodra csak szükséges rossz.

Egy keresztény számára nem a helyzet dönti el, hogy mi a rossz és mi a jó. Neki a Biblia a Szentírás, amit az elítél, azt elítéli, amit az jónak tart azt cselekszi. Gondolj bele mennyi konfliktus forrása lenne ez kettőtök közt. Számodra az ő élete börtön, számára a te életed botránkozás. Ebből pedig semmi jó nem sülne ki.

Nagyon sajnálom, ha nem azt írtam amit olvsni szerettél volna tőlem, de hidd el szeretetből írtam, hogy sok keserűségtől megóvjalak mindkettőtöket.

Üdv. Péter

Ha valaki szeret téged, akkor nem számít, hogy milyen vallásban hiszel, milyen pártbeállítottságú vagy.

Nem azért fog megszeretni, mert hiszel Istenben, ha pedig igen, akkor egy képmutató ember.

Van olyan család is ahol a 2 fél más vallású és boldogok. Neked el kell fogadnod az ő vallását, szokásait, neki meg el kell fogadnia, hogy ateista vagy.

Ez a kettő nem zárja ki egymást. Ha valaki csak azért nem közeledik feléd, mert nem azt vallod, amit ő, akkor ő egy szűklátókörű ember.

Egy a fontos, hogy ne kényszerítse semelyik fél a saját hitét a másikra.

Itt kapásból két, ellentétes véleményt olvashattunk az első és a második válaszban.

A kérdező reakciója Péter bibliai érvelésére megint egy másik, de sajnos gyakori félreértés.

Kedves kérdező, nem a vallást, vagy a hitet kell okolni, mint ami "elválasztja" a párokat, embereket egymástól, hiszen ez az ateistáknál éppúgy, sőt gyakrabban megtörténik. A Bibliai igazság megértése és elfogadása, majd követése, nagyon alapos kutatás és tanulmányozás eredménye kellene, hogy legyen mindenkinél. Nem tudom, hogy ez a kérdező "barátjánál" hogyan történt, és hogy mihez is ragaszkodik olyan "mélyen vallásosan", de elképzelhető, hogy neki is kiigazításra lenne szüksége ez ügyben, mert nem minden igaz, ami felületesen annak látszik.

De ettől függetlenül, a világ legtermészetesebb dolga (kellene, hogy legyen!!), hogy mindenki olyan párt válasszon magának, akivel nem csak szépen és kedvesen tudnak egymás szemébe nézni, hanem EGY IRÁNYBA IS TUDNAK NÉZNI!

Érted? Akkor jó a dolog, ha egy célba néztek, nem különbözőek a közeli, távolabbi céljaitok, hiszen, ha ezek nem egyeznek, akkor sok szenvedést akasztunk a nyakunkba.

Persze, ahogy a második válaszoló írta, különböző valláshoz, világnézethez tartozó emberek is lehetnek alkalomadtán sikeresek a kapcsolatukban, de ehhez mi kell? Bizonyosfajta közöny!

Ha mindkettő úgy gondolja, hogy "mindegy milyen a vallásunk, világnézetünk", "engem nem érdekel a tiéd, de akkor téged se érdekeljen az enyém", meg hasonló beállítottság. De az ilyen, nem a mélyen vallásos embereket jelenti, hanem a vasárnapi, vagy ünnepnapi "hívőket" inkább, akiket jobbára csak a papír köt az adott egyházhoz.

Tehát így látatlanba, csak azt tudom mondani, amit Péter, vagyis a közös cél a legfontosabb egy erős és összetartó családhoz. De a másik része a dolognak az, hogy így laikusként meg sem tudod ítélni, hogy a barátod jó úton van, helyes-e az, amiben mégoly mélyen is hisz. Mert ugye az még nem teszi igazzá a hitünket, hogy nagyon mélyen hiszünk valamiben! Így belemenni egy kapcsolatba viszont nagy merészség.

Abszolut egyetértek a harmadik válaszolóval!

Alapvetően úgy gondoltam nagyon-nagyon sokáig ahogy Te, hogy a vallásnak ugyanúgy nem szabadna elszakítani az embereket egymástól mint pl. a politikai nézeteknek.

De azt kell mondjam ez így nem igaz.

Lehet úgy élni egymás mellett békében, hogy ő vallásos te meg nem.

DE szerintem egy _igazi_ kapcsolatnak nagyon-nagyon fontos alapja az, hogy magáról az életről mit gondoltok. Egy igazi kapcsolatban maximálisan át tudod érezni azokat a dolgokat amik a párod számára fontosak... és Te ezt nem tudod. (Hozzáteszem én se tudnám, nagyon hasonlóan gondolkodom, mint te)

Természetesen lehetne ebből akár hosszú kapcsolat/házasság is. Hiszen ki lehet bírni, hogy vasárnaponként templomba jár - vagy akár mehetnél is vele -, hogy esténként imádkozik, hogy a gyerekeiteket megkeresztelitek.

De a dolog nem csak ennyiből áll... hanem, egyszerűen alapjaiban máshogy álltok az élethez.

Alapjaiban különbözik a világnézetetek, más dolgokat tartotok fontosnak, szerintem így müködni működhet egy kapcsolat, de egy tényleg hosszútávon nagyon-nagyon fontos alap dologtól fosztjátok meg magatokat:

a "szellemi" harmóniától.

Kedves kérdező,

Dacból tűzzel vassal harcolni egy vallás ellen éppolyan tévedés mint Istenhez, a vallásossághoz közelebb kerülni azért hogy valakinek kedvében járjunk. De hát e dolgokon át kel mennünk hiszen emberek vagyunk, és tanulnunk kell.

Ezek szerint neked éppen erre a tapasztalatra volt szükséged, hogy vallásos dolgokban helyes belátásra juthass. Igen, van egy magasabb hatalom, egy hatalom, bölcsesség és szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk mindenütt, egy mindenható Törvény, egy vezérlő Alapelv, egy eredeti önfejlesztő Ihlet, amit mi röviden Istennek nevezünk; nem egy valaki, mint az Ószövetségben, mint ahogy mi egy személyt ismerünk, Annál minden tekintetben végtelenszer több, nagyobb, stb.

Igen, Jézus feladatának tekintette az emberek tudatát egy magasabb színvonalra emelni, és ma is az „Atya dolgaiban” szorgoskodik, munkája nem sikertelen. A nagy dolgok, melyeket Jézus végbevitt, melyeket a hívők csodáknak neveznek, valóban megtörténtek, de csodák nem léteznek. Azok amiket csodáknak nevezünk egy kevésbé ismert természeti törvény szerint mennek végbe Jézus Ismerte ezt a törvényt és képes volt tudatosan alkalmazni; e törvényt mindenki megismerheti, ez a törvény Isten. Jézus Isten Fia, úgy mint minden ember Isten Fia / Leánya, kivétel nélkül, nem úgy van tehát hogy csak Ő egyedül Isten egyszülöttje.

Igaz az, hogy Isten „tudta nélkül” még hajunk szála se görbül meg, de Isten nem „figyel” bennünket mint egy valaki rajtunk kívül, Isten jelen van bennünk mit lényünk nélkülözhetetlen alapja a Krisztus, az Isten egyszülöttje, ez nem egy szürke robot, ez az isteni ÉN VAGYOK minden emberben. A Biblia kétség kívül Isten által sugalmazott könyv, de gyarló emberek írták, kezdetleges módon, kezdetleges értelemmel rendelkező embereknek. Értéke vagy a tény, hogy máig a könyvek könyve maradt, nem a szoros értelmezésének tulajdonítható.

Ami a vallást illeti szerintem jobb lennem ha ő illeszkedne tehozzád, mint fordítva, de lehet hogy neki előbb egy tapasztalaton kell átmenni, amiből te már levontad a leckét. Egy hátrányos, dolog az hogy a vallásosság bűvöletéből nagyon nehéz kiszabadulni, de ha úgy érzed, hogy te elég erős vagy, hogy szeretettel, odaadással, elérheted hogy ő is megszeressen téged, anélkül hogy te hűtlen lennél saját isteni kilétedhez, akkor nem látok semmi akadályt.