Csak Istent szabad imádni, a Bibliában hol olvasunk Jézus imádásárol, ami bizonyítja, hogy Istennel egyenlő?

Ha Jehova ’az egyedüli igaz Isten’, milyen „Isten” Jézus?

Maga Jézus nevezte az Atyját ’egyedüli igaz Istennek’ (Ján 17:3). Maga Jehova pedig ezt mondta: „Rajtam kívül nincs Isten” (Ézs 44:6). Pál apostol azt írta, hogy az igaz keresztények számára „e g y Isten van, az Atya” (1Kor 8:5, 6). Jehova tehát páratlan, senki sincs ugyanabban a pozícióban, mint ő. Jehova éles ellentétben áll az imádat egyéb tárgyaival, például a bálványokkal, istenített emberekkel és Sátánnal. Ezek mind hamis istenek.

Jézust is nevezi a Biblia ’istennek’, sőt ’Erős Istennek’ (Ján 1:1; Ézs 9:6). Sehol sem mondja viszont róla, hogy Mindenható, ahogyan Jehova (1Móz 17:1). Jézusról azt olvassuk, hogy „az Isten dicsőségének visszatükröződése”, de e dicsőség forrása az Atya (Héb 1:3). Jézus semmiképpen sem törekszik az Atyja pozíciójára. Ezt mondta: „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot” (Luk 4:8). Ő „Isten formájában” létezik, és az Atya megparancsolta, hogy ’Jézus nevében minden térd hajoljon meg’, de mindez „az Istennek, az Atyának dicsőségére” történik (Fil 2:5–11)

A Héber Iratok olyan részei, amelyek egyértelműen Jehovára vonatkoznak, az ihletett bibliaírók mégis Jézus Krisztusra alkalmazzák őket:

Miért idézi a János 1:23 az Ézsaiás 40:3 szavait, és miért alkalmazza arra, amikor Keresztelő János előkészítette az utat Jézus Krisztusnak, noha az Ézsaiás 40:3 egyértelműen kijelenti, hogy az utat Jehova számára készítik elő?

Azért, mert Jézus az Atyját képviselte. Ő az Atyja nevében jött, és biztos volt benne, hogy az Atyja mindig vele van, mivel azt tette, ami az Atyjának tetszik (Ján 5:43; 8:29).

Miért vonatkoztatja a Zsoltárok 102:26–28 (102:25–27, ÚV) szavait a Héberek 1:10–12 a Fiúra, holott a zsoltáríró azt Istennek szánta?

Mivel Isten a Fiú révén valósította meg a zsoltáríró által megfogalmazott teremtési munkát. (Lásd: Példabeszédek 8:22, 27–30; Kolosszé 1:15, 16.) Ne kerülje el a figyelmünket, hogy a Héberek 1:5b idéz a 2Sámuel 7:14-ből, és Isten Fiára alkalmazza. Bár ez az írásszöveg első ízben Salamon esetében teljesedett be, később pedig Jézus Krisztuson is, ez mégsem jelenti azt, hogy Salamon és Jézus azonosak. Jézus ’nagyobb Salamonnál’, s olyan munkát végez, amelyet Salamoné árnyékolt elő (Luk 11:31).

Ha egy építészről azt írja az újság, hogy ezt és ezt a hidat ő építette, akkor vajon ez alatt azt érted, hogy mindent saját kezűleg csinált?

A Jehova kiejtés viszont nem "magyarosított", hanem nemzetközileg a legelterjedtebb.

"aki Istentől jött miértnem lehet Isten??"

Logika? Akkor a logika szerint, ha "valaki jön valakitől", azzal egyenlőnek kell lennie? Nem hiszem!

A másik dolog meg az, hogy Jézus azt mondta, hogy "gyümölcseikről fogják felismerni az emberek, hogy kik az én tanítványaim"

(Héberek 13:15) Őáltala ajánljunk fel mindenkor az Istennek dicséretáldozatot, vagyis az ajkak gyümölcsét, amelyek nyilvános kijelentést tesznek az Ő neve mellett.

Ezzel összhangban:

(Róma 10:9) "Mert ha nyilvánosan hirdeted azt a ’saját szádban levő szót’, hogy Jézus Úr, és szívedben hitet gyakorolsz abban, hogy az Isten feltámasztotta őt a halottak közül, megmentésben részesülsz."

És ezzel mi a baj? Isten felsőbb, pontosabban: legfelsőbb hatalma nyilvánvaló e versekből is.

Amikor Jehova megbízta Mózest, kiemelte az isteni név fontosságát. Nagyon lényeges volt a név és a viselője iránti tisztelet. Amikor Mózes megkérdezte Jehovától, hogy mi a neve, ő így válaszolt: „Azzá válok, amivé válni akarok.” Mózesnek továbbá így kellett szólnia Izrael fiaihoz: „Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött hozzátok.” Jehova még kijelentette: „Ez az én nevem időtlen időkig, és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre” (2Mózes 3:13–15). Istent még ma is a Jehova néven ismerik szolgái a föld kerekén (Ézsaiás 12:4, 5; 43:10–12).

A tudósok nincsenek teljes egyetértésben Isten nevének, a Jehova névnek a jelentését illetően. A téma gondos vizsgálata révén sokan mégis arra a következtetésre jutottak, hogy ez a név a héber ha·wah′ (valamivé lesz, válik) ige egyik formája, és a jelentése: ’előidézi, hogy legyen’.

Ezért A Szentírás új világ fordítása így fordítja a 2Mózes 3:14-et, amely arról ír, hogy mit felelt Isten, amikor Mózes megkérdezte tőle a nevét: „Isten erre ezt mondta Mózesnek: »Azzá válok, amivé válni akarok.« Majd hozzátette: »Ezt mondd Izrael fiainak: ,Az Azzá válok küldött engem hozzátok.’«”

Ez a fordítás azért találó, mivel Isten képes azzá válni, amire éppen szükség van. Semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy olyan szerepet töltsön be, amelyre szükség van az akarata megvalósításához. Szándékai és ígéretei mindig valóra válnak.

János 8:58

Az ÚRB szerint így hangzik: „Jézus így felelt nekik: »Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok [görögül: e·gó′ ei·mi′].«” (A B.—D., Káldi, Kár., Kat. és KNB is azt írja: „én vagyok.” Egyes angol fordítások még nagybetűvel is írják, hogy egy fajta címet sugalmazzanak vele. Így próbálják meg összekötni a 2Mózes 3:14 kifejezésével, ahol az ő fordításuk szerint Isten a „Vagyok” nevet adta önmagának.) Az ÚV azonban a János 8:58 második részét így adja vissza: „mielőtt Ábrahám lett, én már voltam.” (Ugyanezt a gondolatot közvetíti a Czegl.)

Melyik fordítás van összhangban a szövegkörnyezettel? A zsidók kérdése (57. vers), amelyre Jézus válaszolt, az életkorára, és nem a kilétére vonatkozott. Jézus tehát logikusan a korával, létezésének hosszával válaszolt. Érdekes módon még soha nem próbálták meg az e·gó′ ei·mi′-t mint címet a szent szellemre alkalmazni. (Pedig ugye a háromság...)

Az A Grammar of the Greek New Testament in the Light of Historical Research című könyvében A. T. Robertson ezt írja: „ Az [ei·mi′] ige . . . Olykor, mint ez esetben [e·gó′ ei·mi′], más igékhez hasonlóan, állítmányként létezést fejez ki (Ján 8:58)” (Nashville, Tenn. 394. o.).

„…mindenki ÚGY tisztelje a Fiút is, AHOGY az Atyát tiszteli…” (Jn 5:23)

Máté 2:1, 2 bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az o csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.

Máté 2:8 majd [Heródes] elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!

Máté 2:11 Bementek a házba [a bölcsek], meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt.

Máté 14:33 A kik pedig a hajócskában valának, eljövének, és imádák őt, mondván: Bizonyára, Isten Fia vagy!

Máté 28:9 És íme Jézus eléjek jöve, mondván: Üdv nektek! Azok pedig hozzá járulának, és átfogák lábait, és imádák őt.

Máté 28:16, 17 A tizenegy tanítvány pedig Galileába méne ama hegyre, hová Jézus rendelte vala őket. És látván őt, imádák, némelyek pedig kételkedének.

János 9:38 Erre az ember így szólt: “Hiszek, Uram.” És leborulva imádta őt. [Felismerte Jézust, mint az Emberfiát – 35. vers]

Zsidók 1:6 Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: “Imádja ót az Isten minden angyala!”

Jelenések 5:8 és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt.

Jézust tehát sok esetben imádják az Újszövetségben, és az imádókat soha nem utasították rendre. Kétszer imádtak angyalt az Újszövetségben [Jelenések 19:10; 22:8, 9], és az imádókat mindkét esetben rendre utasították. Pétert egy esetben imádták [Cselekedetek 10:25], és az imádót rendre utasították.

Néhány link az ezzel kapcsolatos jehovsita nyelvészkedésről:

* [link]

* [link]

* [link]

A zsidókhoz írt levél egész 1. fejezete azt mutatja, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia teljesen különbözik az angyaloktól. Jehova Tanúinak állítása, hogy a preegzisztens Krisztus Mihály arkangyal volt, és feltámadása után újra angyallá magasztosult, így minden alapot nélkülöz. Az egész Zsid 1 összefoglalásaként idézem az 5-8. verseket:

„Mert az angyalok közül kinek mondta valaha

'Fiam vagy te,

ma nemzettelek téged!'

majd:

'Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz.'

Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól:

'Imádja (proszküneszatószan) őt az Isten minden angyala!'

És az angyalokról ugyan ezt mondja:

'Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává'

de a Fiúról így szól:

'A te trónusod örökké megáll, ó Isten,

és királyi pálcád az igazság pálcája.'"

A Fiúnak az összes isteni és uralkodói cím és tisztelet kijár, míg az angyalokat csupán „szolgáló lelkeknek" (14. v.) nevez, akik imádják a Fiút. Hiszen a Fiú mindenestől Isten - nem angyal. Az angyalokat nem is szabad imádni, mivel ez istenellenes cselekedet lenne. Csak Isten részesülhet imádatban. Jel 22,8k ezt hangsúlyozza: „Én, János hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. De ő így szólt hozzám: 'Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyv igéit: az Istent imádd (tó theó proszkünészon)!' "Mind Jel 22,8-k-ben, mind Zsid 1,6-ban ugyanaz a görög szó: proszkuneó („imád, hódol") szerepel. Az az imádat, amely Jel 22,8k alapján egyedül Istent illeti, és amelyet az angyaloknak nem szabad elfogadniuk, ugyanaz az imádat és hódolat, amellyel Zsid 1,6 szerint az angyalok imádják az elsőszülött Fiút. Azt, hogy Jézushoz imádkozni lehet, és hogy ő ezáltal Isten, sok más igehely kifejezetten megerősíti, például Jn 14,13k; Csel 7,59k; Róm 10,9.13; 1Kor 1,2 és Kol 3,17 (ld. feljebb). Jézus tehát nem angyal, hanem Isten.

nem én "keverem" össze, hanem a Szentírás nyelvhasználata, nézd csak:

"Uradat, Istenedet imádd [proskuneó - προσκυνέω], s csak neki szolgálj!"

"Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: Imádja [proskuneó - προσκυνέω] őt Isten minden angyala."

Tehát ugyanaz a görög szó: proszkuneó („imád, hódol") szerepel, mint az Atyára, mind a Fiúra vonatkoztatva.

Az az imádat, amely egyedül Istent illeti, és amelyet az angyaloknak nem szabad elfogadniuk, ugyanaz az imádat és hódolat, amellyel Zsid 1,6 szerint az angyalok imádják az elsőszülöttet.

Vagyis ha itt "összemosással" vádolsz valakit, akkor ez ügyben a Szentírást ihlető Istennél kellene perelned. Lám, nagy talány ez az Őrtoronynak: ugyanazt a szót használja az Írás, mind az Atya, mint a Fiú hódolatára, ők mégis kettébontják. Ugyanolyan kezdőbetűs ISTENnek nevezik mindkettőjüket (nem volt kisbetű), ők ezt is kettébontják. Lám, pedig aki anno elolvasta az eredeti görög nyelvű szöveget, ilyen felismerésre nem igen juthatott volna.

Aztán ami továbbiakban írsz az "imádat" szó félreértése: az imádás nem hajbókolás, nyalizás, csetlés botlás, térden csúszkálás, címkórság, mittomén. Valójában az imádás annyi, mint Isten gyanánt elismerés és Istenként való tisztelés. Az imádás által az értelmes teremtmény elismeri Isten abszolút fensőbbségét, egyedüliségét és az Ő szeretetében megalapozott teljes függését.

Eme vers pedig teljes mértékben igazolja, hogy ugyanolyan fokozatú hódolattal kell illetni a Fiút, mint az Atyát:

„…mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli…”

(Jn 5:23)

Kár lenne elbeszélned mellette, és nem is tisztességes. Ha kell, olvasd el kétszer, háromszor ezt a mondatot. Mindenki tisztelje a Fiút, ahogy tisztelik az Atyát.

Tehát vedd alapul az Atyának adott tiszteletet és terjeszd ki a Fiúra, amint a szöveg kívánja. A Jn 5,23 konkrét szövege éppen nem embertiszteletről szól, és mégis embertiszteletet próbálsz belemagyarázni.

Aztán tedd fel a kérdést: egy teremtmény illethető-e olyan ("úgy... ahogy...")tisztelettel, mint az Isten. A válasz egyértelműen nem, tehát a Fiú nem egy teremtett angyalka, hanem egyszülött Isten (μονογενης θεος).

Az Őrtorony Társulat szerint is az örök megmentésünk függ attól a felismeréstől, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Alapvető kérdés tehát, hogy szabad-e Jézus Krisztust imádni?

1879 igen, még Mihály arkangyal is őt imádja

1952 nem, neki csak hódolat jár

A Társulat ma tagadja, hogy Jézust bármilyen formában és értelemben imádni kellene vagy szabadna. Ez azonban nem mindig volt így:

Zion’s Watch Tower, November 1879 (p. 48)

Az ő helyzete van szembeállítva az emberek és angyalok helyzetével, mivel mindegyiknek Uraként az övé ״minden hatalom mennyen és a földön". Ezért mondja: ״És imádja öt Isten minden angyala" (aminek magába kell foglalnia Mihály főangyalt, mivel Mihály nem az Isten Fia), és ennek az az oka, hogy ״különb Nevet örökölt amazoknál".

Russell tehát ekkor Jézust még többnek tartotta arkangyalnál, és nem azonosította Mihállyal. A Bibliából azt is igazolta, hogy Krisztus imádandó:

Zion's Watch Tower, March 1880 (p. 3-4)

Egy hamis Krisztus imádni valóban bűn lenne, de Krisztust imádni bármilyen formában nem lehet rossz, mert amikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: ״És imádják őt az Istennek minden angyalai", és ismét: ״Te uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek. Azok elvesznek, de te megmaradsz ... és palástként összehajtod azokat, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak." (Zsid 1:6,10,12)

Zion's Watch Tower, May 15,1892 (p. 157)

Kétségtelenül eléggé helyes számunkra kéréseinket Megváltónk és Pártfogónk elé terjeszteni, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk. Még mindig érdek- lődik irántunk, és még mindig szeret minket. (...) És bár sehol sem vagyunk ar- ra utasítva, hogy kéréseket terjesszünk elé, nyilvánvalóan nem lehet helytelen, ha így teszünk, mert az ilyesmi sehol sincs megtiltva.

Zion's Watch Tower, April 15, 1893 (ρ. 114)

A feltámadása óta jutott tovább az üzenet ״Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön." Következésképpen csak azóta lehet őt Mindenhatónak hívni (mint a Jel 1:8-ban).

Russell logikusan még Mindenhatónak tudta hívni Jézust, a mai Társulat már nem, mert szerinte Jézus csak hatalmas vagy erős Isten, de nem a mindenható Isten. A Biblia szerint azonban a ״hatalmas Isten" vagy ״erős Isten" is Jehova címe (Ézs 9:5 vö. 10:21, 5Móz 10:17, Józ£ 22:22, Jer 32:18 vö. Jel 18:8).

Zion's Watch Tower, July 15,1898 (p. 216)

Igen, mi hisszük, hogy amíg a mi Urunk Jézus a földön volt, valóban imádták, méghozzá helyesen. Bár nem volt az Isten, Jehova, egy Isten volt.

The Watchtower, August 15,1941 (p. 252)

A Logosz mindig tisztelte Atyját, megvédve jó nevét és hírét, és önként ment át a gyalázatos halálon, hogy bevégezze Atyja akaratát; és az Atya gondoskodik arról, hogy az egész teremtés imádja a Fiút.

Allegheny County Pennsylvania Charter Book Vol. 70 (p. 172)

[Ez az Őrtorony Társulat 1945 januári bírósági végzésének egy részlete; azt sorolja, hogy miért jött létre mint non-profit szervezet:] ...férfiak és nők tanítására, gyakoroltatására, felkészítésére és kiképzésére szolgáknak, misszionáriusnak, evangélistáknak, prédikátoroknak, tanítóknak és előadóknak; otthonokról, helységekről és épületekről gondoskodására és ezek fenntartására a diákok számára ingyenes szállásul (...) keresztény misszionáriusok, tanítók, és Bibliát, illetve bibliai irodalmat tanítók felkészítésére, támogatására, eltartására és kiküldésére a világ különböző részére, és a Mindenható Isten és Krisztus Jézus nyilvános keresztény imádatára.

Jehova Tanúi 1969־es évkönyve (50. oldal) is idézi az okiratot, de a ״Jézus Krisztus" szavakat a mondatból kihagyta, és ״..."-tal helyettesítette.

Keresztények sohasem lettek volna képesek tudatosan egy teremtményt imádni. Ha Krisztust nem tartották volna Istennek, sosem imádták volna. A Társulat és a Tanúk tömegei azonban egészen az ötvenes évekig, hét évtizeden át képesek voltak egy általuk csupán teremtménynek tartott személyt imádni.

A Társulat saját bibliafordításának első kiadásában a Zsid 1:6-ot így találjuk:

The New World Translation, 1950 d. (p. 634, Hebrews 1:6)

Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott földre, ezt mondja: És imádja őt Isten összes angyala [And let all God 's angels worship him.]

A Társulat a ״Győződjetek meg minden dologról" című, érvelni segítő kiadványában is így buzdított a ״Kereszt" témáját tárgyaló cikk egyik összefoglaló címsora:

Make Sure of All Things, 1953 ed. (p. 85, ״Cross") *

Krisztus dicsőséges szellemként imádandó. Győzelmes a halál és a kínoszlop fölött.

A Társulat csak 1952-ben kezdett változtatni a véleményén:

The Watchtower, January 1, 1954 (p. 31)

Következésképpen, mivel az írások azt tanítják, hogy Jézus Krisztus nem az Atya trinitárius személytársa, hanem egy másik személy, az Isten Fia, a fenti kérdésre adott válasz az kell, hogy legyen, hogy nem kell külön imádatot bemutatni Jézus Krisztusnak, aki most a mennyben van megdicsőülve. Az imádatunknak Jehova Istenre kell irányulnia (...) magát az imádságot nem Jézushoz, hanem Istenhez, az ő Atyjához kell címezni. A ״Győződjetek meg minden dologról" későbbi kiadásában ennek megfelelően a kissé átrendezett, de azonos szócikkben az alábbi alcímet találjuk:

Make Sure of All Things, 1965 ed. (p. 140, ״Cross")

Krisztus emberi testéről Isten gondoskodott, nem szabad imádni a feszületen

A NWT 1984-es revideált referenciakidása is „kigazította” a szöveget, hogy ne mondjon ellent a Társulat új tanításának:

The New World Translation, 1984 revised ed. (p. 1438, Hebrews 1:6)

Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott földre, ezt mondja: És hódoljon előtte Isten minden angyala [And let all God's angels do obeisance to him.]

Ha ma a Társulat bárkit tévtanítónak nevez, aki tagadja, hogy Jézus azonos lenne Mihály arkangyallal, aki Jézust Mindenhatónak nevezi, aki Jézushoz imádkozik, vagy Jézust imádja, akkor Szerinted a Társulat mai tanai alapján minek lehetne nevezni Rusellt és a Társulatot egészen 1952-ig?

Ne felejtsd el, hogy ugyanarról a Társulatról van szó! A Társulat pedig sohasem vallotta be, hogy tévtanokat tanított és terjesztett sokmilliós példányszámban. Mindig csak ״kiigazításról" beszél, miközben másoktól azt követeli, hogy egyházuk tanítását mint tévtant tagadják meg, és egyházukat mint hamis vallást hagyják el.