Hogyan neveljem a 2 éves kislányomat hitre?

Lastone.left-nél a pont!

tiszta szeretetet,törődést adj neki amennyire tőled telik,és próbáld az önző oldaladat ne egy kislányon kiélni.nem az a fontos,hogy abban az Istenben higyjen amit te akarsz elvárni tőle.messze nem ez a fontos....

Ne neveld egyetlen vallásra sem!Ha majd nagyobb lesz hagyd hogy válasszon ő maga,ha akar.Vagy legyen ateista akár.Ez teljesen mindegy.

A legfontosabb valóban a szeretet.Ezzel tudod"segiteni"élete minden döntésében.

Ne feledd,hogy a SZERETET=SZABADSÁG!

Ne eröltess rá semmit!

Szokasd hozzá a temlombajáráshoz. Ha kiskorától kezdve viszed minden vasárnap, ezt annyira megszokja, hogy magától értetődő lesz számára, hogy a vasárnap fő pontja a mise vagy istentisztelet.

Arra azonban nagyon vigyázz, hogy ne egyfajta szabályok is szigorúságok összességét lássa a templomban, ahol csendben kell ülni, és mondani kell azokat az unalmas imákat. Ha arra nem fordítasz kellő figyelmet, hogy a gyermekedben kialakuljon az Isten iránti szeretet, és szeretetből imádkozzon, járjon templomba stb,akkor az ellenkező hatást fogod elérni.

Nézd meg az egyházi iskolákba járó, vagy már onnan kikerült fiatalokat. A nagy részük gyűlöli a vallást, hiszen rájuk erőltették a heti rendszeres templombajárást, imákat, és a sok vallási kötelességet, de az nem érdekelt senkit, hogy nem alakult ki bennük az Istenszeretet.

Az meg egy nagy hülyeség, hogy majd felnőtt korában "magától eldönti". Ha nem kap semmi vallási alapot gyermekkorában, akkor később sem igazán fogja érdekelni a dolog.

"Az meg egy nagy hülyeség, hogy majd felnőtt korában "magától eldönti". Ha nem kap semmi vallási alapot gyermekkorában, akkor később sem igazán fogja érdekelni a dolog."

Igenis lesz neki választása.A nagyvilág tele van különböző vallásokkal.És ,ha egyiket sem választja,szive joga.

A szabad ember tud igazán fejlödni és szeretni...

A hit nem választás kérdése.

Hogyha a szüleitől azt látja, szeretettel és örömmel járnak templomba, ha a mindennapjaitokban jelen van Isten szeretete (étkezések előtt, felkeléskor, lefekvéskor közös ima), akkor belenő, nem kell plusz nevelési szokásokat beiktatni. A jó példa mindig ragadós, a lényeg, hogy hiteles légy!

"Az meg egy nagy hülyeség, hogy majd felnőtt korában "magától eldönti". Ha nem kap semmi vallási alapot gyermekkorában, akkor később sem igazán fogja érdekelni a dolog."

Én abszolút vallásos ember vagyok - nem keresztény-, pedig nálunk egyáltalán nem divat a vallás, sőt életemben még templomban is csak kb. háromszor voltam elsőáldozás miatt.

Egy olyan ember, akinek soha semmi köze nem volt a hithez, nem fog felnőtt korában sem "dönteni" semmit.

Természetesen vannak esetek, mikor valaki tényleg felnőtt korában tér meg, de ezek elég ritkák.

A legtöbb ember keres valamit, csak nem jó helyen. Könnyebb azt mondani, hogy "én hiszek a horoszkópokban", meghogy "én hiszek Istenben, de nem attól lesz valaki vallásos, hogy templomba jár".

Egy ilyen embertől, ha megkérdezem, hogy ha "hisz" Istenben, de nincs szükség sem egyházra se semmire, akkor vallásos élete miben nyilvánul meg? Hányszor szokott imádkozni és miket stb stb. Erre általában annyi a válasz, hogy "az számít, hogy az ember belül mit érez".