Ha eleinte csak Ádám és Éva volt, akkor hogyan lett ilyen sok ember?

Én azt nem értem, hogy miért van az összes (legalábbis amiket én láttam) Ádám és Éva ábrázoláson mindkettejüknek köldöke?

Örülnék ha valaki meg tudná magyarázni.

a hittantanárom azt mondta,hogy nem csak Ádám és Éva lett teremtve,csak velük példáznak..

13/L

"El kellene dönteni, hogy a Biblia most akkor szó szerint van, vagy pedig mindenki azt olvas ki belőle ami akar..."

Le vagy maradva! Már rég el van döntve! Az egyház elfogadja az evolúciót, sok helyen hallottam, hogy a hittanórákon nem szó szerint tanítanak a Bibliából. De most komolyan, ha mindent szó szerint vennénk a Bibliából, akkor nem lenne gyakorlatilag hívő, mert a tudomány nap mint nap megcáfolja és már az iskolákban is tanítanak az evolúcióról, a Föld koráról, stb...

"Akkor ez innentől "gumiszabály", mert mindenki azt olvas ki belőle amit akar. Ezért szaporodnak a kisegyházak, és a szekták."

Miért régebben nem azt olvastak ki belőle amit akartak? A reformáció is egy másik értelmezés! Már az eleján különvált Ortodox és Katolikus egyházra, az is egy másik értelmezés.

Szia!

A Biblia kezdetben látszólag egyáltalán nem tesz említést leánygyermekek születéséről, csupán közli, hogy "Kain ismerte az ő feleségét" (1Móz 4,17). 1Móz 5,4-ben azonban már azt olvassuk, hogy Ádám "nemzett fiakat és leányokat".

Annak az oka, hogy a Biblia alig tesz említést a lányokról, a korabeli társadalmi szemléletben és értékrendben keresendő, ami gyakorlatilag az egész Biblián végigvonul, és érezteti hatását. Ti. a férfiak társadalmi szerepét, jelentőségét és felelősségét többre értékeli. (Ez a jelenség nem is olyan régen még nálunk is ismert volt.)

A probléma másik oldala a vérfertőzés, azaz a vérszerinti testvérek házasságkötése, amelyből köztudottan nagy valószínűséggel fogyatékos utódok születése várható, ezért a mai polgári törvények tiltják is. Itt ismét a Biblia szemléletét kell figyelembe vennünk, amely gyökeresen eltér az általában uralkodó történelemszemlélettől. Az evolúciós felfogás szerint egy folyamatos fejlődés, felívelés jellemzi az emberiséget és annak történelmét, míg a Biblia ennek éppen az ellenkezőjéről, a szüntelen és egyre erősödő hanyatlásról beszél, amelynek kiindulópontja a kezdeti tökéletes állapot volt, és gyökere az erkölcsi hanyatlásban keresendő, de bizonyos vonatkozásokban az anyagi világra is kihat (lásd pl. "Átkozott legyen a föld temiattad, Tövist és bogáncskórót teremjen teneked" 1Móz 3,17-18). Így azok a ma ismeretes rendellenességek, amelyek testvérházasság esetén az utódok genetikusan meghatározott megbetegedései hátterében meghúzódnak (a sérült DNS, amely a különböző örökletes tulajdonságok átörökítésért felelős molekulalánc), minden bizonnyal ismeretlenek voltak egy olyan világban, ahol "minden igen jó" volt, ill.amikor még éppen csak megindult a romlás folyamata a bűnesetet követő időkben. Hogy a Biblia üzenete ebben a vonatkozásban is mennyire valószerű, éppen az bizonyítja, hogy Mózes idejére - i. e. XV. sz., azaz kb. 2500 évvel a teremtés után később - már ugyanúgy megjelenik a testvérházasság tilalma, ahogyan az napjainkban is ismert (3Móz 18,6. 9). Ebből kitűnik, hogy a Biblia előtt sem ismeretlen a jelenség és az általa hordozott veszély, de arra is utal, hogy ez nem volt mindig így.

A második kérdésedre térve: sajnos nem tér vissza mindenki az Istenhez, sőt a Biblia kiemeli, hogy "széles az az út amely a veszedelemre visz és sokan járnak azon, és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen találják meg azt". A bűneset óta Isten egy bizonyos értelemben visszavonult az ember és a világ életéből: "Hozzáférhetetlen világosságban lakozik és az emberek közül senki nem látta, sem nem láthatja". Nem részvétlenségből - a magára hagyás szándékával - teszi ezt, mert hiszen eközben fenntartja az élet lehetőségét a Földön a bűn pusztító, romboló erői ellenére, "figyel és szemmel tart", amint az Írás mondja. Isten azért "rejtőzködik el", mert a bűnnel fertőzött ember számára mind lelkileg, mind fizikailag elhordozhatatlan lenne az ő jelenléte. Ugyanakkor az Istennel való személyes kapcsolat nélkülözhetetlen az ember számára. Nem szabadulhat ki másképpen a bűn fogságából, mint a Szabadító Istennel való szövetség által. Enélkül nem tudja visszanyerni és megőrizni lelki egészségét. Valódi szellemi, lelki, erkölcsi növekedése sem valósulhat meg.

Üdv. Péter