Keresztelő János miért kérdezte ezt?

Szia!

Jézus tanítványaihoz hasonlóan Keresztelő János sem értette meg Krisztus országának természetét. Várta, hogy Jézus elfoglalja Dávid trónját, és ahogy telt az idő, és Jézus nem igényelte a királyi hatalmat, János összezavarodott és aggódni kezdett. Annakidején kijelentette a népnek, hogy Ésaiás próféciájának be kell teljesednie az Úr útjának előkészítése érdekében: "minden hegynek és halomnak alá kell szállnia, az egyenetlen egyenessé legyen és a bércek rónává." Arra várt, hogy az emberi büszkeség és hatalom lerombolásra kerüljön. Úgy mutatta be Jézust, mint akinek "szórólapátja a kezében van, és mindenestül megtisztítja szérűjét, a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig olthatatlan tűzzel égeti meg." Illés prófétához hasonlóan - akinek lelkével és erejével jött el Izraelhez - várta, hogy Jézus kijelentse Önmagát, mint tűz által válaszoló Isten.

Küldetése során Keresztelő János a gonoszság félelem nélküli megítélőjeként állt meg magas és alacsony helyeken egyaránt, Heródes király elé mert állni, és nyíltan megfeddte a bűnt. Életét sem tekintette drágának, csak hogy kijelölt munkáját elvégezhesse. Föld alatti börtönéből Jézusra nézett: mikor töri meg az elnyomó büszkeségét, és szabadítja meg a szegényt, és őt, a "kiáltót". Jézus azonban látszólag megelégedett azzal, hogy tanítványokat gyűjtött maga köré, gyógyította és tanította az embereket. A vámszedők asztalánál evett, mialatt a római igája naponta súlyosabban nehezedett Izraelre, és míg Heródes király és szeretője azt tette, amit akart, a szegények és szenvedők kiáltása az égig hatolt.

Keresztelő János számára mindez megoldhatatlan rejtélynek tűnt. Lehetséges, hogy a rég várt Szabadító még nem jelent meg? Akkor mit jelent az üzenet, amelyet hordoznia kell? Úgy gondolom érthető, hogy János keserűen csalódott munkájának eredményében. Azt várta, hogy Isten üzenetének ugyanolyan hatása lesz, mint amikor a törvényt felolvasták Jósiás és Ezsdrás idejében (Lásd. II.Krón 34 vagy Neh 8.9. fejezet). Küldetésének sikere érdekében feláldozta egész életét. Hiába lett volna?

Jánosnak fájdalmat okozott, hogy iránta való szeretetből tanítványai hitetlenséget táplálnak Jézussal szemben. Gyümölcstelen lett volna érettük végzett munkája? Hűtlenül végezte volna küldetését, hogy most megfosztották a munkától? Ha a megígért Szabadító megjelent, és János igazán betöltötte misszióját, vajon Jézus nem törné-e meg az elnyomó hatalmát, és nem szabadítaná-e ki követét?

Keresztelő János mégsem adta fel Krisztusba vetett hitét. A mennyei szózat és a leszálló galamb emléke, Jézus tisztasága, a Szentlélek ereje, amely megnyugodott Jánoson, amikor Jézus a színe elé került, és a próféciák tanúsága - mindez bizonyította, hogy Jézus a megígért Messiás.

János elhatározta, hogy megkérdezi Jézust, üzenetet küld neki. Ezt két tanítványára bízta, és azt remélte, hogy a Megváltóval történő beszélgetés megerősíti hitüket, és ezzel meggyőzi a követőit is. Ugyanakkor vágyott néhány szóra, mellyel Krisztus közvetlenül igazolja magát.

A tanítványok Jézushoz értek az üzenettel. Milyen rövid idő telt el azóta, amióta Keresztelő János Jézusra mutatva kijelentette: "Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!" "Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett" (Jn 1:29.27). És most a kérdés: "Te vagy-é az, aki eljövendő?" (Mt 11:3) Milyen rendkívül keserű és kiábrándító ez az emberi természetre nézve! Ha János, aki hűséges útkészítő volt nem látta meg Krisztus küldetését, gondolj bele, hogy akkor mit lehetett várni a csak magára gondoló sokaságtól?

Jézus nem válaszolt azonnal a tanítványok kérdésére. Amint ott álltak, és csodálkoztak hallgatásán, gyógyulást kereső szenvedők és betegek jöttek hozzá. Jézus megdorgálta a betegséget és elűzte azt. Gyógyítás közben tanította is az embereket. A szegény parasztok, munkások, akiket az írástudók elkerültek, mint tisztátalanokat, köré tömörültek, Jézus pedig az örök élet beszédeit szólta nekik. Így telt el a nap, János tanítványai mindezt látták és hallották. Végül Jézus magához hívta őket, és megparancsolta, hogy menjenek el, és mondják el Jánosnak, aminek tanúi voltak. Hozzátette: "Boldog, valaki énbennem meg nem botránkozik" (Lk 7:23). Istenségének bizonyítéka abban rejlett, hogy törődött a szenvedő emberiség szükségleteivel. Dicsősége abban mutatkozott meg, hogy leereszkedett a mi alacsony szintünkre. A tanítványok elvitték az üzenetet, és ez elég volt. János visszaemlékezett a Messiásra vonatkozó próféciára: "Fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét" (Ésa 61:1 2). Krisztust nemcsak Messiásnak mutatták be munkái, hanem azt is megmutatták, hogyan fogja megalapítani országát. Jánosnak ugyanaz az igazság nyílt meg, mint annak idején Illésnek a pusztában, amikor "megy nagy erős szél, amely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt, de az Úr nem volt abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem. És a földindulás után tűz jőtt, de nem volt az Úr a tűzben sem." A tűz után pedig Isten egy "szelíd hang" által szólt a prófétához (I.Kir 19:11-12). Jézusnak így kellett végeznie munkáját, nem fegyvercsörgés, trónok, országok megdöntése közepette, hanem úgy, hogy az emberek szívéhez szóljon irgalmas és önfeláldozó élete által. Keresztelő János életelve, az önmegtagadás volt a Messiás országának alapelve is. János jól tudta, hogy Izrael vezetőinek elveitől és reményeitől milyen távol áll mindez. Ami számára Krisztus istenségének meggyőző bizonyítéka volt, az számukra nem jelentett bizonyítékot. Ők nem a megígért Messiásra vártak. János látta, hogy a Megváltó küldetése csak gyűlöletüket és ítéletüket váltja ki. Neki, az előfutárnak nem maradt más hátra, mint kiinni a poharat, melyet magának Krisztusnak is teljesen ki kell ürítenie. Jézus szavai "Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik" (Mt 11:6), gyöngéd feddésként szóltak Jánoshoz. Nem is maradtak eredménytelenek.

Üdv. Péter